Eger - hetilap, 1875

1875-05-27 / 21. szám

L i» — 162 — mint elnök, fel fog om tartani a törvényes rendet és csendet; tiszteiül fogok minden véleményt a törvény korlátain belül ; tisztelni a szólásszabadságot, de nem a szabadosságot, mit föl sem is teszek, s megengedni nem fognék soha! (Éljenzés); a tanácskozás termén kívül pedig a tek. vármegye végzéseinek és határozatainak pontos végre­hajtása, a közigazgatás minden ága fölött szigorúan őrködni fogok. (Zajos éljenzés !) A munkás, és szorgalmas tisztviselőt, ésannafe egész odaadással teljesített, htt kezeléssel s törvényszerűséggel párosult hivatalos eljárását s működését nemcsak kellőleg méltányolni, ha­nem a t. bizottsággal együtt kellőleg pártolni is fogom mindenha ; míg a netalán ellenkezőleg cselekvő ellen, kötelességem szerint, a törvény értelmében szigorun járnék el. Ily kötelességek- s érzetektől áthatva foglalom el főispáni székemet e teremben, hol sokat nem látok a t. vármegye tisztviselői­nek sorában ama derék és jeles férfiak közül, kikkel számos éveken át működtem a tek. megye közügyeinek elintézésében ; kikkel együtt szólaltam fel, midőn nagy elvek, nagy kérdések forogtak szóban. De, istennek hála, látok azok közöl többeket, látok velők egy uj nemzedéket, uj elemet: a megyei képviseletet, mind meg­annyi erős védvét az alkotmányos szabadságnak, mind megannyi erős zálogát a trón és haza iránti szeretetnek. S ennek láttára, ennek tudatával, bátran nézek?feladatom elé, mert más részről meg ismerem e megye hazafiui szellemét ; ismerem az alkotmány és al­kotmányos szabadsághoz való hű ragaszkodását, s tudom azt is, mennyire szivén hordja most is a gyors és részrehajlatlau igazság­szolgáltatást; tudom, mennyire szivén hordja különösen az árvák szent ügyét, mint legfőbb gondoskodásának, feladatának s köteles­ségének legnemesebb tárgyát. S tudom, mennyire szivén hordja azonföltil a népnevelés ügyét is, mint minden jólétnek, szépnek, nemesnek és nagynak egyik forrását és alapját. És mivel mindezt tudom, hiszem, hogy különben nehéz feladatomat, melynek az elő­soroltak teszik és képezik kiváló tárgyait, megoldanom nem lesz tán nehéz, annyival inkább, mert előre biztosítom a tek. megyebizottsá­got, hogy e téren mindig találkozni, e téren mindig karöltve fogunk eljárni egymással. Legyen meggyőződve a t. megyebizottság, hogy én nem hivatalos állásomban, nem hivatalom méltóságában, hanem egyedül a megye jó közigazgatásában, nyugalmában, megelégedé­sében és jólétében keresem és találom fel minden örömömet s min­den boldogságomat (Éljenzés). Legyen meggyőződve a t. megyebi­zottság, hogy én e megye jó közigazgatásáért, megelég edéseért s jólétéért, elöhaladt korom dacára, kész vagyok éjjelemet s nappa­lomat feláldozni egyaránt. (Éljenzés). Kérem tehát a t. megyebi­zottságot, hogy e feladatom megoldásában ne tagadja meg tőlem hazafias támogatását, mert érzem, hogy e nélkül, ha erős volnék is, gyönge leszek. Van még egy, s ez a közügyek iránti érdeklődés kérdése, mely ugyan, szoros értelemben véve, nem tartozik első sorban feladataim közé, de megteszem mégis e részben is, mi hatalmamban áll. Meg­teszem, hogy fölkérjem ez ünnepélyes pillanatban a t. megyebizott­ságot, fölkérjem a megye minden egyes polgárát, különösen az ifjú nemzedéket, hogy érdeklődjék a közügyek iránt, mert alkotmányos országban, alkotmányos polgárnak nem lehet, nem szabad politiká­val nem foglalkoznia. — Azt mondják ugyan, hogy a megyei ön- kormányzat hatásköre jelenleg igen szűk. Nem tagadom, hogy tá- gabb is lehetne, s tán lesz is ; de más részről nem vonakodom kijelenteni, miszerint a megyei önkormányzat hatásköre még min­dig jelentékeny, és arra, hogy valaki működjék és munkálkodjék, nem kell nagyobb tér, nagyobb kör, mint mennyin egy ember meg­fér. — Mások pedig e tekintetben az anyagi viszonyokat okolják. Elismerem, hogy azoknak is nagy részük vau benne; de hát legyünk bizodalommal, legyünk jó reménységgel, hogy a jelen kormány az ország aggasztó és nyomasztó pénzügyi helyzetén is segíteni és javí­tani fog; legyünk bizodalommal, legyünk jó reménységgel, hogy a jelen kormány az ország adóképességét is emelni, növelni és fejleszteni fogja. Addig is, t. megyebizottság, legyünk takarékosak a szó ne­mes értelmében; ne abban vetélkedjünk egymással, ki tud többet költeni, nagyobb fényt űzni ; hanem abban vetélkedjünk egymással, ki tud mennél többet megtakarítani, hogy annál nagyobb szolgálatot tegyen, s annál több hasznot hajtson a hazának. Ne feledjük soha, hogy a tisztességes és becsületes takarékosság, a tisztességes és becsületes szegénység nem szégyen. Azonban azt hiszem, nem kell e tárgyat tovább fűznöm s elemeznem, hogy megértessem. Kérem tehát a megye minden egyes polgárát, különösen az ifjú nemzedé­ket, hogy érdeklődjenek a közügyek iránt. Higyjék el, hogy e ta­nácskozási terem ma is a legjobb politikai iskola. S most, több mint 40 éves, vihar s visztálylyal teljes politikai életküzdelmek után, azzal zárom s rekesztem be szavaimat, hogy valamint egész életemen keresztül mindig hiven és becsületesen *4 T A R G A. §►­Fraknó-vára Sopronmegyében. — Úti jegyzetek. —• .ízen, még jelenleg is lakható állapotban lévő érdekes régi vár hazánk egyik legregényesebb vidékén, Sopronmegye (nyugoti részén keresztül húzódó) gazdag fenyő- és bükkerdökkel koszoruzott határ­széli hegyláncolatának innenső oldalán, egy 70° magasságú mész- köszirten fekszik, s a herceg Eszterházy-család tulajdonához tartoz­ván, annak egyik uradalmát képezi. Az ódon kinézésű s mégis im- posans régi vár, bástyaszerü magas „fekete tornyával,“’melyet egy­kor a rómaiak építhettek, valamint a vár régiségei u. m. a fegyver­tár, házi képtár, továbbá egy 72 öl mélységű s négyszögletes kövekkel kirakott érdekes kút, mely 3—4 tagú szavakat gyönyörűen viszbangoz; nemkülönben a kincs- és levéltár mely bizonyos alka­lommal szintén megtekinthető (ez utóbbiban hires történészünk Sza- lay is többször gyűjtögette a történeti adatokat), végre a fenyves hegyek kellemes levegője s átalán e vidék regényes fekvése, mely­nek egyik legelragadóbb pontjáról az u. n. „Rozália-hegy“-röl mint­egy I40 □ tefdre a legelragadóbb kilátás nyílik, mind oly kiváló tu­lajdonok, melyek évenkint számos touristát és kéjutazó társaságot vonzanak ide. Midőn a szédítő magasságban fekvő két tornyu, s ugyanannyi emeletes várkastélyt a kigyózó meredek keskeny hegyi ösvényen az utas elvégre megkerülte, s nyűgöt felöl a vár kapuja előtt megáll, valóban érdekes látvány tárul fel előtte ! A sajátságos stylben épült tömör falú magas „fekete tornyot", melyen egykor 12.ágyu volt elhe­lyezve, — amint ezt a fenn látszó lörések még most is hirdetik, —■ továbbá a vár hat öl mélységű árkát a hoszszú fahiddal együtt, mely annak idejében csigák segélyével huzatott fel, — mindezt meg­pillantva azt kell hinnie : hogy egyszerre a középkorba varázsolta­tok vissza, s egy lovagvár kapuja előtt az őrtől kér bebocsájtatást.... És az ajtó előtt őrködő gránátos katona valóban nem is akadályoz bennünket, tehát a vár belsejét minden nevezetességeivel együtt bátran megtekinthetjük. Sőt maga a várgondnok szegődik hozzánk, és egy kis „paksis“-ért, vagyis magyarul „borravalóért" annyi min­denfélét megmutat és magyaráz, hogy nem győzöd a bámulást és fejcsóválást. A vár kapuján belépve, önkéntelenül is azon gondolatra jövünk, hogy itt valamely börtönnek lehetünk előcsarnokában. A falra fel­aggatott régi kinzó-vallató vaseszközök és rabbilincsek legalább erre látszanak bennünket figyelmeztetni. Mi több: e helyen egy földbe ásott nagy kerek követ is mutogatnak, melyen egykor az elfogott gonosztevőket verték volna vasra, mielőtt őket a vár mély börtöneibe vetették. E félelmes kőtől nyerte aztán német nevét is Fraknóvára—Forchtenstein. — Mig az úri törvényszék fennállott, tehát 1348-ig, az uradalmi rabok és raboskodó „urak" ugyancsak Fraknóvára erős börtönhelyiségeiben tartattak fogva. De akkor aztán itt is kiürültek a századokig fennálló „úri székek" börtönei. Azóta siri csend honol a földalatti nyirkos falú hűvös börtönökben; legfölebb az ártatlan áldozatok szellemsohajai vegyülnek a vasros- télyu ablaknyilásokon besüvöltö szél panaszos morajába. . . . Hanem folytassuk utunkat a földalatti börtönök felett, egy hosz- szu és tágas folyosón felfelé haladva a belső kis várudvarba, honnan a fegyvertár helyiségeibe juthatunk. Az 1848—49-ki szabadságharc alkalmával ezen fegyvertárból 12 darab jókora ágyucsövet vittek el, természetesen a magyar had­sereg számára. Egy szép reggel ugyanis egy csapat huszár és sze­kerész jelent meg a vár előtt, s a gondnokot előhivatván, az ágyuk kiadását követelték. A várgondnok eleinte vonakodott a fegyver­tárt felnyitni, de miután a huszárság kijelenté, hogy menten a vár eisternájába fogják ö kegyelmét vetni, ha tovább is ellenszegül, s mert Írásbeli „aviso“-jukat is kimutatták, — a gondnok ur rögtön futott a kulcsokért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom