Eger - hetilap, 1875
1875-04-29 / 17. szám
132 volna keresztül ! Valóban siralmas állapot! A téli időszakban a sár és kövek vegytiléke, nyáron pedig a mindenütt kiálló kő csútíkok, oly akadáiyúl szolgálnak ezen, talán */s mértföldet sem tévő distan- tián, miszerint valóban csak a legnagyobb kényszerűség okadatol- hatja ezen út freq uentálását. Jelenleg még tetemes változást nem tapasztalhatni, de bizonyos kilátás lehet a főmérnök ez útra fordítandó figyelme eredményéről, mert máris készültek átereszek, melyek által a hegyekből jövő viz, bizonyos helyek veszélyessé tételére hatással nem bir, sőt hihető, hogy ezen út-vonalban a közlekedés megnehezítésére szolgáló úgynevezett szurdok jövőre mint akadály, érezhető nem le- end. — A Szt, Maritól Verpelétig haladó útvonal pedig már teljes kövezett állapotban van. A főmérnök érdemei egyikét kétségkívül a Kápolna-Kaáli útrész kiköveztetése képezi, már csaknem át is adatva a közforgalomnak, s rendszeres építési módja bizonyára biztosítja tartósságát. Nevezett útvonal teljes járhatóságának becse kétségtelenül már most is elismerésre talál minden oldalról, de mennyire fogna különösen a mi érdekünkben, kik Kápolnától felfelé, a Tárná bal partján fekvő községekben lakunk, becsében emelkedni, ha ezen irányban Kápolnától Aldebrőig folytatva kiköveztetnék, azt nem lenne nehéz iliustráini, ha pedig azon terv létesül, mely szerint: Kápolna községéből, annak temploma mellett, az állam- úttól kiágazva, a volt malom-árok egyenes vonalában Tófaluig, ott a falu főutcáján keresztül, a földvárat jobb-kézre elhagyva, Aldebrö község alsó ház-sorának az úgy is meglevő diillö út felhasználásával, szinte egyenes irányban vezettetnék ! — Akkor valóban a közérdek sok-oidalu méltányolható kívánalmai teijesitésének egyrészt, másrészt pedig szakismeret, munkásság és igyekezet méltó jutalmát lelné az elismerésben, mi jelenben úgy, mint jövőben csak buzdító hatással lenne, hasonló közhasznú célok kivi elében. Kaáltól, Kápolnán Verpeléten keresztül Sirok, és Recsknek vezető útvonalok létele azonban nem csak az által van igazolva, hogy annyi községet érint, hanem igenis, egyrészről Recsken túl Balián keresztül Nógrád-, és Sírokon túl Pétervásáron keresztül Gö- mör megyével hozza létre az összeköttetést, másrészt pedig egyenes irányban tartja kapcsolatban Heves megye alsó részét és a Jászságot a Mátra erdőségével. A körülirt útvonal járható karba helyezését, helyi, valamint messze vidéki érdekek kívánatossá teszik ; ennél fogva figyelmet érdemel minden ezen útvonal javítását célzó mozzanat; nem lehet tehát érintetlenül hagynom a tervezett, vagyis, még ez idő szerint csak óhajtásként szerepelő azon változtatást, mely Kápolna és Aldebrö között ezen útrész kikövezését, de még inkább rövidebbé tételét helyezi kilátásba. A jelenleg ezen két község által közösen fréquentait út kanyarulatot képez és egy nyolcad mértfölddel hosszabb, mint az egyenes, fentebb körülírt vonal; tárgyilagos, minden mellék-tekintet nélküli összehasonlítás minden esetre ez utóbbi praeferentiáját eredményezi; a közlekedési út áthelyezbetésének „mikéntje- azonban mindenesetre alap-feltételét képezi a közérdek kívánalmai teljesitése- és a foganatba veendő munka correct kivitelére nézve. Az általánosan előnyösnek elismert, és minden érdeket kielégítő intézmények, több kevesebb küzdelem és áldozattal, a közjó elömozditásáért rendszerint létre szoktak jönni, ez esetben is nem csekély áldozatra lenne szükség első sorban, mert nem egynek hozzájárulása kivántatnék, hanem igenis a Kápolna és Tófalu között lévő elhagyott malom- árok magas tulajdonosának e részbeni kizárólagos áldozatkészsége által lehetne csupán a közjó előmozdításának alapját megvetni, melyszerint hálásan ismerné el az egész vidék ezen jótéteményt, melyben egyedül érsek ő exja, mint ezen út megteremtője kegyessége által részesülhetne. _________ Sztk. Ö. *) H alottjaink 1874. évben. Dr. Danilovich Pál úr, Eger városa tiszti főorvosának városunk egészségügyi, s erre vonatkozó statist, kimutatását a lefolyt 1874-ik évről, lapunk egyik közelebbi számában közöltük már. E becses közleményt ez alkalommal még a következő érdekes adatokkal kivánjuk, a lefolyt év halálozási viszonyaira nézve kiegészíteni : A múlt 1874. évben összes halottjaink száma volt: 961. Ezek közöl csupán 275 vette, az orvosi ápolást igénybe. Erőszakos halállal 10-en múltak ki, és pedig: baleset folytán; 4 nő, 3 férfi; meggyilkoltatott 3 férfi. Öngyilkosság esete nem fordult elő. A lefolyt évben, értelmiségünk köréből, aránylag jelentékeny mérvben vette ki áldozatait a halál. Ezek valának : Január hóban: 17-éu Majtbényi Karolina 81 év. 19-én Mócz er Irma, Matekovics Mór kereskedő neje, 26 év. Februárban : 21-én Lengyeltóti Eduárd 77 év. Martius 30-án : Grünbaum József vállalkozó, 52 év. *) A megyei utak elhanyagolt, rósz állapotáról több Ízben kaptunk már panaszos leveleket, melyeket legtöbbször félretettünk, nehogy bizonyos magán-érdekek miatt, ellenséges indulattal vádoltassunk. Őszinte örömünkre szolgál tehát, midőn a fönebbi sorokban a megyei főmérnök úr jó akarata iránt kifejezett elismerést lapunkban közölhetjük. Kivánjuk, bogy a t. cikkíró úr soraiban az illető megyei útvonalat illető, közérdekű ohajok ne maradjanak puszta pium desideriumok. Szerk. elő, s a Himava meredek sziklái, mint ijesztő rémek, fű, fa és növényzet nélkül, hallgatva parancsolák a népnek : Ne tovább! A charamik ajkairól a kétségbeesés szózata tört elő. Majd találtak egy kisded forrást a sziklák között, s mintegy uj reménytől lelkesítve, követék az elsuhanó habokat, melyek lassanként méltóságos folyóvá fejlődtek. Termékeny liget zöldbársony szőnyege hívá nyugalomra a fáradtakat. Tábort ütöttek. Alig hangzott el azonban az utolsó kalapácsütés, midőn viharként zúdultak ellenük az anganák. Jegohiv még akkor nem volt Piramó, szerelmes, hanem Trasz- tengero, vas, mert jaj volt annak, kire kardját felemelé. Hevesen folyt a csata. Küzdöttek a charamik, mint az ősi kor egy-egy herosa, de volt is ki elien küzdeni, mert az anganák akit karddal, nyíllal meg nem sebzettek, megsebzék azt szemeik tü- zével. Jegohiv mosolygva emeli fel kopjáját, — mert karddal csak nem fog harcolni asszonyok ellen — s fekete harcménét a legsűrűbb csoportba kormányozza. A csoport között egy nő lovagol, fején arany koronás sisak, kezében drágaköves szablya. Mellette egy kedves gyermek-arcú leányka, szintén koronás sisakkal. Szemeiben gyújtó tűz, ajkain örök mosoly, sisakja alól arany-fürtök omlanak alá. Jegohiv kezében megáll a pergő kopja s szemei a leányka gyönyörű vonásaira tapadnak. A kis amazon tegzére helyezi tollas nyilát ... a nyíl pattan s Jegohiv ágaskodó lovának szügyébe fúródik. Az ifjú itt hagyná magát lenyilaztatni, ha a megsebbzett mén bőszülten ki nem ragadná az anganák sorai közül. Csak most eszmél Jegohiv s megfordítja lovát és most már a kétélű csatakardot veszi elő, hogy ntat törjön magának a szép gyermekig. Az anganák futnak ... ah ! de velők fut a szőke hölgy is, és az magával viszi Jegohiv szivét, a szívvel a bátorságot, s a bátorsággal a villámló fegyvert emelő kar erejét. A futó szép hölgy Parnicsár, Devidivornak az anganák királynéjának egyetlen leánya. A kies völgy szomszéd népei megrettenve a harcos nép győzelmétől, közös erővel űzik ezt tovább, nehogy egyen kint mindnyájo- kat megsemmisítse. A charamik ismét felszedék a sátort és haladnak a folyó mentében, mig elérik a Gullo szvitot. A nép megpihen, de Jegohiv nyugalma örökre elveszett. Keresi a magányt, s napokat elbolyongna a bércek magaslatain, ha Zór, egyedüli barátja, csaknem erőszakkal vissza nem hozná a táborba. A Ganga partján bolyongtak egyszer, s Jegohiv felkuszott a Patala-agrára. A túlparton csoportosan gyűltek össze a ben- lakók. Jegohiv lángoló tekintettel fedezi fel, bogy azok az anganák. Az első éjjel elkészül a hidnak szánt fenyő, s Jegohiv rálép az anganák földére . . . s ugyanezt teszi azóta minden éjjel, anélkül, hogy csak egyszer is láthatta volna Parnicsárt. (Folyt, köv.)
