Eger - hetilap, 1875
1875-04-22 / 16. szám
L- 122 — Aranyosi István, és Mátyás, Antal János, Pap Mihály és Gergely, úgy Tóth Benedek *). És 1715-ben az egri káptalan, mint birtokiulajdonos ismét uj családokat hozott ide a megtelepülésre, valamint gróf Halíer Ferenc mint bérlő terjedelmes gulyáinak őrzése végett több pásztoicsalád- dal gyarapította azt. S ez időből származik ott a mai nap is divó Sörehalom s Sőrehát elnevezés. De hogy az ősidőkben is szállásoltak itt sátoraljaféle telepek, tanúsítják ezt a hátasabb helyeken olykor felmerülő régiségi marad ▼ányok. Sőt azon idők módjára, a harang népek szokása szerint, valóban erődített, helyiség volt valaha. Mert még egypár évtized előtt is Iái ható volt, s jelenségeiben ma is észrevehető itt oly terjedelmes háromszögű árkosterület, melynek középszöge a kócsi puszta szomszédságában a Laboláshalomnál volt ; hátterét pedig nagyobb részt a Darvas, Mérges és Csikosér, s árteres Zádorrétség képezte. Egyik ága délnvugotnak az e határban magasló Nagy-Bürök halom felé irányult, másik ága pedig a bal, könyököt is alkotva, a Mérgeséren keresztül a Zádorrétségbe hatol be. Emez ördögárok nevet viselt a nép ajkán, amaz mély ér név alatt ismeretes. Közbeszéd tárgya e vidéken, hogy a Kákóczy-forradalom ide jén Nagy-Ivány határában a rácok veszteséget szenvedtek, a Sar- kadér mellett hagyva társzekereiket ; a feltilkerekedők, a Hadúr bo- szus kardjaival, a debreceni polgárok lettek volna. Vájjon a falu mellett a temetőben levő Harchalom nem ez esemény emlékét tartja-e fen még most is? Mennyire való e hagyomány: ezt megfejteni a történelem feladata. 2.) Kócs. Tizenkétezer kát. holduyi pusztai terület, mely nagyon természetes okoknál fogva még nem régen is dúsabb növényzettel birt, mint jelenleg. De e körülmény a hajdan itt tanyázott nomad népeknek közel a jelenkorig kiható ama bölcs élelmességét tükrözi vissza, mely szerint azok fenébb az ohati és csegei határ között áltatok alkotott árkoséri csatorna, s ebből a nagyiványi határba is áttérő Mérges- s Sároserek által még a kócsi pusztaság megöntözésére is gondoltak. Annyi való, hogy olykor a nagyobb árvizek alkalmával még Kócs is megnyerhette a halászat élvezetét a Szikér tavas területein, miként a Sastóban is, a midőn Nagy-Ivány felől emebbe a Sárosér, amabba pedig a Sarkadér,által ereszkedett a viz. *) Egri káptalani levéltár. Divisio N. Fasc. I 2. nrus 5. 10. Frustr. 13. 1712. Ezen felül a Szikér majdnem egész Kócson keresztül kigyód- zott az innensőbb oldalon, mig a Sastó a túlsó oldalon ismét az ohati határig emelkedett, középterületen ezek között a Feketerét nádas fertője is terjeszkedvén. Egy nomadnép leszármazó nemzedékére nézve, melynek őstörzse hajdan a Tana folyam s Meóttava körül tanyázott, valóban kedves arculatú vidék lehetett ez sokáig. A török uralom idejéig hasonnevű (Kócs) önálló községgel is birt. Emlékét ennek a Templomhát s Faluvéghalma nevű helyiségek még a jelenben is fentartják. Mindkettő a múlt idők fátyolát föllebbentö búvár előtt egyik a másikának néma tolmácsai; amaz mintha egy elvérzett telepnép sirhalma, emez pedig mintha amannak síremléke volna. Az egri egyházmegyét illető pápai tizedlajstromban 1333-ik évről Gwch (Kócs) kitétellel van róla említés téve *). Ekkoron a szomszéd szabolcsmegyei föesperességi kerülethez tartozó hitközség volt. (Folyt, köv.) Tanügyi tapasztalatok, a bécsi világ tárlaton. II. Külföld. (Folytatás.) A svájci tanügyi kiállításon, mely egy különálló pavillonban volt elhelyezve, nem lehetett látni annyi taneszközt, mint az ausztriai és németországiban ; s azok nagyrésze csak a felsőbb népiskolákban (Sekundarschule) használhatók; de be kell ismernünk, hogy a kiállított taneszközök között alig találtunk egyet is, mely célszerű és valódi belbecsü ne volna. Általánosan feltűnt, mit máshol nem tapasztaltam, hogy Svaiéban minden kanton saját viszonyainak megfelelő tankönyvvel bir. Ez bizonyságot tesz arról, hogy ott mily nagy gondot fordítanak a néptanitásra, s mennyire törekszenek azt a gyermekek életviszonyaihoz alkalmazni s ezáltal lehető könnyűvé és sikeressé tenni. Mily hátra vagyunk mi még e tekintetben, hol a helyi- és életviszonyok figyelembe vétele nélkül egy olvasókönyvet kell használnia minden tanoncnak ; holott lehetetlen, miszerint földműves, *) „In Arclii diaconatu de Zabolch, de Gwch (Kocsh. prae.d.) solvit 3. Gross." — Schematismus Cleri Archi-dioecesis Agriensís ad annum Jesu Christi 1863. pag. LXXIII. Agriae. 4 T A R G A. I*Tavaszkor. Már elfutott a hó a földről, Csevegve lejt a kis patak. A hegy megifjul, újra zöldül, Minden nyomon virág fakad. Fejem felett — bár merre lépek — Vidám pacsirta énekel, Biztat, hogy gyöngyvirágot tépjek, Biztat, hogy még ne menjek el. Nem, nem megyek, kedves madárka, Dalolj csak, én majd hallgatom; Az illatos mezőt bejárva, Örömmel töltöm itt napom. De nézd, a gyöngyvirág mint ébred Ártatlanul mosolyogva rám ; Oly édes ennek is az élet . . . Neked sem édesebb talán. Nem tépem öt le, hogy meghaljon A szép tavasz gyöngy-gyermeke ; Csak hadd viruljon völgyön, halmon ... Ki tudja, holnap élhet-e ? Ö az, ki hangodat kicsalja. Midőn a hajnal megjelen. A hegytető, a völgyek alja — Virág nélkül élettelen. Alattam a setétzöld pázsit ; Felettem a felhőtlen ég. A lélek legszebb álmodásit Feltárja e tündér vidék . . . Helyén a széthullott avarnak, Mit elsodortak a szelek, A napsugár, a gyenge harmat Virágok közt enyelgenek. Hosszában a futó pataknak Hallom a mehet dongani ... Ezeknek mézet, — árnyat adnak Nekem a hársak lombjai . . . Megállók a fa árnyékába’, S érzem, hogy szivem feldobog : Éltem régelmult tavaszára Merengve visszagondolok. . . . Egri Antal. Parni-csár. Történeti beszély. Kürthy Jeufttól. A hazátlan nemzet. Ott, hol a Ganga tajtékozva rohan sziklapartjai között, letört fenyőket sodorva magával, van egy kies völgy: a Gullo szvito.1) ') Én teljesen bízva Bohlen Péterben, ki „Commentatio de origine linguae Zendicae e Sanscrita repetenda" müvében határozottan
