Eger - hetilap, 1874

1874-07-02 / 27. szám

210 A záloglevelek 3 4^2 év alatt járnak le; a záloglevél birtokosa óvenkint 5l/2 °/o kamatot kap, aki a záloglevélre adós, évenkint 6!/2 % kamatot fizet. Ezen 1% különbségből 3 472 év alatt képeztetik azon töke, melylyel a kibocsájtott záloglevél kifizettetik. A záloglevél birtokosának azonban nem szükséges 34 */» évig várni pénzére, mert a záloglevelek minden évben kisorsoltalak, s a kihúzott záloglevelek az intézet által azonnal teljes névértékben ki­fizettetnek. A jövedék-jegyek rövidebb időre szólanak, 6°/0 kamatot nyúj­tanak és 5—10 év alatt lejárnak. Vannak birtokosaink között, kik a 34 éves kölcsöntöl idegenkednek, ezeknek szabadságában áll jö­vedékjegyekben venni kölcsönt; sőt még rövidebb határidőre is le­het. A földhitelintézet egyleti tagoknak pénztári jegyekben is nyújt kölcsönt, melyek 3—6 hó alatt járnak le. Igaz, hogy ezen pénztári jegyek nem készpénz, de ezekért minden pesti pénzváltó készséggel ad bankót. A magyar földhitelintézet jövedelmeit a könyvelési dijak és azon 1%-ból nyeri, melyet minden egyes kölcsönvevö a kölcsön felvételénél az intézet részére készpénzben lefizetni köteles. Ez in­tézet célja nem nyerészkedés, hanem az önsegély, hogy maga a föld­birtokosság juttassa saját tagjait olcsó tőkéhez ; igy 5 évi működése alatt, noha az általa nyújtott kölcsönök összege 1867, év végén 63 millió forintot tett, tiszta nyeresége még is 273,354 forint volt. Az üzérkedő bankárok ily nagy kölcsön-tőkével csak beszerzési költsé­gek fejében legalább 3 milliót fizettettek volna maguknak. A földhitel létesítésénél a mondottak szerint csak rendkívüli esetekben működjék a kormány közvetlenül, a gazda közönség szok­jék el attól, hogy segélyt mindig a kormánytól várjon, sőt ellenkező­leg igyekezzék az erőt önmagában fellelni, s önsegély által fejlesz­teni hitelét. Aki önmagában nem bízik, hogyan viseltessék irányá­ban bizalommal más? L'örinczfy János. Megyei élet. Heves és' K.-Szolnok t.. e. vármegyék 1874. junius 15-én Kubinyi Rudolf főispán elnöklete alatt tartott rendes bizottsági közgyűlésén következő ügyek tárgyaltattak: (Folytatás.) Olvastatott a m. k. beliigyminister f. é. mart. 28-án 12507 sz. a. kelt rendelete, melyben felhivatik a megye közönsége, hogy a tör­vényhatósági bizottságnak az 1870 évi XLII. t. c. 28. § a értelmé­ben való újjá alakítása végett ideje korán tegye meg a kellő előké­születeket— s a közigazgatási szakosztálynak e tárgyban benyújtott véleményes jelentése. A közigazgatási szakosztály véleménye változatlanul elfogad­tatván határoztatik: 1) A kisorsolás a szepemberi gyűlésben a törvény 28 §-a sze­rint, oly formán eszközöltetik, hogy a minden egyes választó, illető­leg alválasztó kerületben megválasztottaknak egyenkint külön pa­pírdarabkára följegyzett nevei, azon sorrendben, amint a választó kerületek a szervezkedési szabályrendeletben egymás után követ­keznek, urnába dobatnak, s azok fele a gyűlés elnöke által kihúzat­ván. a kihuzottak helyett uj választások rendeltetnek el. A kisorsolás azon választó kerületekben, hol a választottak szá­ma páros, minden nehézség nélkül eszközölhető. Ilyen választó ke­rület van 23, nevezetesen (a választási helyről elnevezve) solymosi, rhédei, hatvani, pásztói, t.-földvári, t.-sasi, adácsi, karácsondi, t.-fü- redi, kenderesi, igari, t. beői, maklári, kerecsen di, m.-tárkányi, ka- áli, szóláthi, verpeléthi, pétervásári, bodonyi, miköfalvai, t.-nánai, déva-ványai, továbbá az egri 2—3—4-ik (választ mindenik hatot-ha- tot) a gyöngyösi 1 ő (választ négyet), 3-ik (választ hatot), a mezőtúri felső (választ négyet) alválasztó kerületek. Némi nehézség forog fenn a páratlan számú bizottsági tagok választására jogosított választó kerületekben választottak fele szá­mának kisorsolására nézve; pedig ilyen kerület több vaD, minta páros számú választottaké. Van ily kerület 38, nevezetesen: a tarjáni, csányi, szurdok­-i T Á R G A. Jk Úszda-óda. Aj&lva jun. 3I-ki névnapjára, Balambér barátomnak. Mint viz alól néztem, jó uszkár barátom ! Ön fa-pegazuson úszik, amint látom, S a fa-csillagrendnek örökös lovagja, Amint demonstrálja ló-vágias hangja ; Ódámat hát hallja: Úszó hölgyvilágnak ügyét védvén híven, Papucs-rendet kiván ezért önnek szivem, Melynek terhét mégis soha se érezze; És mint Podvodával úszik alant messze Soh'se legyen veszve ! Zöld livrés zenészek vizi dalárdája Kelmédet mint derék kapar-majsztert várja; Ha fütyül a gőzös Kissingenbe menve, Meg ne háborítsa Társasból kitörve A vad ember kedve! Doktor, patikárus ússzék el előle, Versenynél ló-fővel őket megelőzze, A fő úsztanárnak minden tanítványa Sőt a fót-tanár is kellőn respectálja Szivem ezt kívánja! S ha eljö a cherub mindnyájunkhoz végre» Ki eltoloncozva buktat sir-fenékre ; Ha elcsónakázunk e világról szépen: Úgy bukjunk és ússzunk az üdv tengerében, Mint itt szoktuk épen! Usz Ubul. Extra egri tárca-levél. (A. „komolyabb egri fiatalság“ nyári mulatsága Tárkányban.) „Lesz-e, nem lesz-e holnap nyári mulatság ?“ —■ E szavakat lehetett mindenütt, utcán, casinoban és társaságokban hallani; mert az ég komor, fellegboritott volt, csípős éjszaki szél nyargalta be a láthatárt s hordta egyre-másra a világ négy tája felöl a kellemetlen vendégeket: a felhőket! Mindenki astronomus lesz s vizsgálja az eget; epedve tekint ki egy napsugár után. Az ég könyörtelen, s a szürke felhő még barnább lesz. A redőnyök és ablakok közöl angyal­szemek keresik esdekelve az ég azúr boltozatát; de ah! azok sem szerencsésebbek, esdeklésökre csak a sípoló szél felel. — Halvány, dúlt arccal jár egy pár fiatal ember szemlesütve az utcán, kérdése­idre választ sem adva suhannak árnyakként tovább. Ezek a — ren­dezők! Közöttök a kis doktor, — ki a pompásan sükerült mulatság megteremtése körül hervadhatlan érdemeket szerzett magának, — boszujában, minden kalendáriom-csiná lót szeretne k i 1 a b d a cs o 1- ni ez árnyék-világból. De mily váratlan fordulat, mily szerencse! — az idő jobbra fordult, az ég kegyelmes és a legszebb kék színben ragyog. Mindenütt derültjarcok, mindenütt boldogság ! A mamasüttet, főzet; a kisasszonykák készülődnek. Tehát mégis lesz majális, lesz mulatság! Csak igy maradna egész napon át, csak eső ne lenne !! így hangzik mindenütt és mindenfelé! A rendezők fölemelt fővel, csil­logó szemekkel rendezősködnek; hja! boldog emberek — jó idő van. De ime ! katonai zene harsan végig a fő-utcán ; a Rákóczy i n- duló hangjai indulatba hozzák az egész várost; s kiki siet a kies és kedves Tárkány völgyében élvezni a szép nap élveit. Fogat jfogat után robog; itt egy nagy úri négy lovas hintó vágtat deli höl­gyeket röpítve; utána a „gólyái omnibus“ döcög Mars mord férfiaival, kik e napra a komoly hadistentől elpártolva, Bacchus és Therpsicore zászlaja alá esküdtek; ismét hosszú sora a magán-foga­toknak, majd ezek után a felnémeti és ostorosi fiakerek következ­nek, melyeknek rozzant gebéi csak emelő-gép segélyével képesek a Tárkácyi magas hegye n(?)kcresztül hatolni.— Végre elérkezett mindenki, s most tekintsük meg a közönséget, mely a komolyabb ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom