Eger - hetilap, 1874
1874-10-01 / 40. szám
316 Hirfűzér. * (Magas vendégei) voltak e hét folytán érsekünk ő exjának. C 8 ász ka György ő mlga, az uj szepesi püspök, ama régi szokásnak hódolva, melylyel az újon fölszeutelt megyés püspökök, főpásztori székök betöltését követő három hó alatt tiszteltednek metro- polita-érseköknél, sietett ő exja üdvözlésére. Püspök ö mlgával jött gr. Csáky Albin, szepesmegyei fö-ispán ö mlga, s ez alkalommal ide érkezett egyszersmind hazánk nagynevű történet-irója, Horváth Mihály püspök ö mlga is. Érsek ö exja, magas vendégeinek tiszteletére, múlt hétfőn, szép. hó 28-án, mintegy 70—80 terítékű fényes lakomát rendezett, melyen, az említett fő rangú férfiakon kívül, a választékos vendég-seregben ott láttuk az egri mit. fö-káptalan tagjait, kettős megyénk főispánja K ubiuyi R. ő migát, a megyei s városi tisztikar, valamint az egri kir. törvényszék, továbbá a közös hadsereg, s honvédség tisziikarának, ugyszinte a városi polgárságnak számosabb tagjait. A toasztok sorát érsek ö exja nyitotta meg, szokott ékes beszédével üdvözölve előbb a szepesi püspök, majd a szepesi fö-ispán ő mlgaikat. Mindkét fő úr talpraesett válaszban vi- szonzá ő exja jó kivánatait. A felköszöntéseket Danielik püspök ő mlga zárta be, nagy történészünket, Horváth M. ö migát, névnapja előestéje alkalmából is, meleg szavakkal üdvözölve. A díszes lakoma ama tiszteletteljes, és mégis oly vidám, fesztelen hangulatban folyt le, mely az érseki palota lakomáit oly kedves-nemesen jellemzi. * (Rendkívüli megyei közgyűlés.) A megyei bizottságnak f. é. 273 számú határozatához képest, a munkaképtelen ínségesek segélyezésére kivetendő pótadó s ennek alapján felveendő költsön iránti határozat-hozatal végett, valamint Mezőtúr város képviselő testülete f. hó 25-én hozott határozata fölött, hogy az Ínség által sújtott lakosok felsegéllésére a magyar földhitelintézettől 125000 ft. költsönt vesz fel, — f. hó 7-én rendkívüli bizottsági gyűlés tartatik. * (Hymen.) Gosztonyi Irén urhölgy, Gosztonyi József, az első magy. bizt. társ. egri fő-ügynökének müveit és szeretetre méltó leánya, vasárnap, szept. hó 27-én váltott jegyet Mattyasovszky Miklós pesti kir. v. törvényszéki jegyzővel. * (Az egri szüret megindítását) az egri vár. képviselő testület szept. 25-iki ülésében, október hó 5-ére határozta el. Az uralkodó hőség okozta rendkívüli szölőapadás miatt azonban a vár ősi hatóság az idei szüret kezdését október 1-ére tűzte ki. * (A király Szolnokon.) Lapunknak Írják: A király Aradról visszajövet sept. 23-án este 7 órakor érkezett Szolnokra. A fényesen kivilágított pályaudvarban mintegy 5000-nyi közönség várta. — kintve, ördögi kárörömmel nyúl kalapja után, és mint oly ember, ki szerepét pompásan játszotta, jó éjszakát kíván. — De az ön Annája mégis igen könnyelmű teremtés! — kiált fel Gyuri compossessor s mérgesen önt egy quaterkát. — Azt hiszi ? Hát Nasivasi ur mit hisz ? (Lassú morgás képezi kérdésemre a feleletet melyet csak az nem magyarázna „ördög vigyen el“-nek, aki nem foglalkozik ety- mologia- és prosodiával.) — Hogy minden alaptalan gyanút eloszlassunk, sietek megjegyezni, miszerint Anna és Zsiga épen Laciról beszéltek. Ez fejti meg a menyasszony arcán tündöklő boldogság eredetét. . . A kézcsókokra nézve elég tudni azt, hogy azok pont öt órakor történtek, s céljuk volt a gyanakvó vőlegény előtt argumentum gyanánt szolgálni a szánó tekintetekhez. Másnap korán a Csányi-kastélyban van már Laci oly elhatározással, hogy a tegnapi episod magyarázatát kérje, de mennyire megütközik, midőn az épület minden ajtaját zárva találja, s egy lelket sem lát, kit kérdezhetne. Az ifjú nem tudja, mit csináljon, mit tegyen. Szerencséjére egy rongyokba burkolt alak lép hozzá s markába nyom egy levelet. „Menyasszonyod jó hírnevét csak nem fogod becszennyezni?! Ami megtörtént, azon már változtatni nem lehet! Azt mondád: feledjük egymást! én pedig azt mondom : feledd élőt!“ „Zsiga.“ A kapitány ereiben megfagy a vér, tántorogva ér szállására, hol néhány jó barát várja, kik az eseményről értesülve siettek vigasztalására. Laci komoran viszonozza az üdvözleteket, néhányszor fel s alá jár a szobában, majd asztalhoz ül, gyorsan ir, bepecsételi s címezi a — huszárezred parancsnokságának. — Mit akarsz ? mit tartalmaz e levél ? A kocsiból ki8zállt|ö felségét gróf Zichy közlekedésügyi minister fogadta. Aztán Kubinyi Rudolf Heves- és Külsö-Szolnok megye főispánja lepett ő Felsége elé, s következő beszéddel Udvözlé: Felséges urunk! Heves- és Külső Szolnok t. egyesült megyében a testvér Szolnoknak jutott a szerencse, hogy cs. kir. ap. Felséged területére lépve, párpercre e ponton megállapodik. Ide sereglettlink tehát, hogy cs. kir. ap. Felséged iránti hódolatunknak szerény bár, de szivből eredt kifejezést adhassunk és hogy az idők jelen mostoha járása által különben minden örömtől elzárt kebelünk feltáruljon ama nem múló magasabb örömnek, melyet neki csakis cs. ap. kir. Felségednek személyesen tisztelhetése nyújthatott. Valóban, midőn cs. kir. ap. felséged, mint a hadaknak alkotmányos ura, nyilvános hadi parancsaiban e honnak mindennemű fegyverben álló gyermekei fölött kimondd a szent irat eme szavainak értelmét: „Ezek az én kedves fiaim, kikben nékem jó kedvem telt,“ biztosította magának a rég meghódított magyar szivekkel az állandó hűség és szeretet arany- menyegzőjét. Melyet, hogy felséges cs. és kir. családjával dicsőségesen megéljen, utánam zengje minden hű ajak: „Fény nevére, áldás életére, éljen a király!“ — O Felsége a legszivélyesebben válaszolt s tiz percnyi idözés után a lakosság lelkes éljenzésétől kisérve indult a hatvani vonaton Gödöllőre. * (A király Hatvanban.) Király ö felsége szept. hó 23-án este 8 óra 30 perckor utazott keresztül Hatvanon, csak egypár percig állapodván meg, mig a gépek kicseréltettek. Nem fogagá ugyan ő fölségét kivilágított diszkapu vagy egyéb fény, mi nem is lett volna összhangzásban ez ínséges vidékkel, de igen is fogadá az, mi az ilyféle mesterséges előállításokat értékében ezerszeresen túlszárnyalja, t. i. a beláthatatlan népsokaságnak szívből eredő „Éljen a király!“ harsány kiáltása, mely ő felségét jöttekor és távoztakor üdvözölte. * (Az egri várban.) Meglepően hatott reám azon csin és tisztaság, melyet az egri várban, a kegyelet e szép helyén e napokban találtam. Az utak szabályozva, feltöltve, a vízfolyás árkokkal ellátva, az ásatások színhelye gyönyörűen feltüntetve, tisztogatva, szóval minden pompásan rendezve tárul a látogató elé. Úgy hiszem, nem csalatkozom, ha e tekintetben az érdem a városunkben köztiszteletben és szeretetben álló Dobruczky századparancsnokot illeti, ki a szép iránti szeretetből kifolyólag erélyes intézkedése által közönségünknek a szép őszi napokra a várban, honnét oly gyönyörű kilátás esik városunkra, kellemes és kényelmes sátahelyet szerzett. V. * (Necrolog.) Plank Feronc, az országszerte ismert buzgó régiséggyűjtő, múlt szept. hó 27-én, városunkban, végei gyöngülés következtében, 78 éves korában elhunyt. Az ősz férfiút, tisztelet— Elbocsátást kérek. — De gondold meg jól, mily szép jövőt rontasz le egy tollvonással ! — Meggondoltam. Vidd e levelet a postára! — és arcát kezeibe temeti. Barátai szótlanul néznek egymásra. Bizonyára hallottátok, hogy a francia-porosz háborúban egy magyar ifjú a vitézség csodáit művelte? Ezen ifjú Csányi László volt. 1870. sept. 1-én Noissevillenél tüntette ki magát először, mint egyszerű közvitéz Bazaine hadosztályában. Minden csatározás vagy ütközet magasabb rangot s újabb kitüntetést hozott'a kétségbeesetten elszánt katonának, mig 1871. január 19-én St. Quentin-nál megkapta a keresve keresett halálos golyót. (Nasivasi könnyebbülten sóhajt. . . A kompánia többi tagjai nehéz szívvel üritik ki poharaikat.) — Ez nem igazság! Azt a fiatal embert nem adtam volna egy regement Zsigáért! kiált fel Pisti compossessor. — Még nincs vége. — Nincs?.. Ha a hős meghalt, a hősnő más nejévé lett, mi van még egyéb mondani való ? — De a hős nem halt meg, s a hősnő nem lett más nejévé. (Átaláuos csodálkozás. Nasivasi arcáról csorog a verejték s ijedtében mintegy megkövül.) — Ez már derék! Hol is hagytuk hát el? — 1871. jan. 19-én, midőn a haldokló colonelt katonái sírva vitték egy paraszt házába. Az ügyes orvos kivette ugyan a golyót, de kijelenté egyszers- mindt, hogy reménye nincs. (Vége köv.)
