Eger - hetilap, 1874
1874-02-19 / 8. szám
61 iparos tanulók által oly szorgalmasan voltak látogatva, hogy minden előadás alkalmával egy-egy osztályban 70—90 tanuló volt. Ezen szép és dicsérendő buzgalom uagyrészben a t. céhek tevékenységének kifolyáasul tekinthető, amennyiben ezen testületek határozatából ezen időközben (az 50-es években) egy tanuló sem lett felszabadítva, hacsak az illető tanítótól bizonyítványt nem tudott előmutatni, hogy az előadásokat szorgalmasan látoggatta. Sajnosán kell jeleznünk, hogy alkotmányos életünk felviradtá- val a fönemlitett buzgalom évről évre hanyatlásnak indult, ugyauy- nyira, hogy az utóbbi években, noha a belvárosi tanoda négy osztályába beiratkozott iparos-tanulók összes száma 200 körül volt, — mondhatni egészben megszűnt, miután e tanulók leguagyobbrésze egy évben alig jelent meg három előadáson. Nem tudjuk, miben kpressük ezen nagy és példátlan hanyatlás okát, mely reánk dicséretet semmi esetre sem hoz, alkotmányos élettinbben-e, vagy az ipar szabadságban, vagy p.dig a szabadosságban ? ? Aunyit tudunk, hogy ezen időközben az iparos-tanulóktól, felszabadításuk alkalmával, egypár buzgó céh társulatot kivéve, nem kivántatott bizónyitváDy, vájjon jártak e szorgalmasan a vasárnapi iskolába vagy sem; mit azonban több céh azzal igazolt, hogyha a tanulót bármi okból is felszabadítani nem akarná, azt a városi hatósága régi ipar szabályok értelmében eszközölhette és eszközölte is. Azonban örömmel jelenthetjük ki, hogy a jelen évben az ügy egészen más állapotba lépett, mert a kát. hitfelek, iskolaszéknek és városunk buzgó és erélyes polgármesterének az egyes ipartársulatokhoz, valamint a m. kir. tanfelügyelőnek a polgármesteri hivatalhoz intézett azon felhívásukra, hogy az iparos-tanulókat az ipartör- vény értelmében a vasárnapi ismétlő iskolába szorgalmasan küldjék, a t. mester urak tanulóikat mind nagyobb és nagyobb mérvben küldik az előadásokra; sőt, több ipartársulat a kát. bitfelek, iskolaszék elnökségének azon megkeresésére,— mely praktikus indítványt az iskolaszékben Strausz Károly iskolaszéki tag tette, — bogy a tanulók neveit, s azoknak mely mestereknél lett felvételét, az isk. szék elnökével közölni szíveskedjék, — kézséggel engedett. Ezen dicsérendő mozgalom következtében a bitfelek, iskolaszék elnöksége is megtesz minden tőle telhetőt, hogy e valóban korszerű és fontos ügynek lehetőleg eleget téve, annak mind az ipar társulatokat, mind az egyes iparos polgárokat megnyerje. Így miután a mester urak közöl többen felemlítik, bogy tanoncaik ha iskoAh mi szépek voltak azon esti séták! Tudom, nem leszek én többé soha olyan boldog, mint ama szép esti séták alatt. 0 beszélt, én hallgattam ; képzetemben megarany óztam minden szavát. Ha egy katona csörtetett el mellettünk, felsobajtott: mi szép a katona-élet! Én nem válaszoltam, hanem pbantasiám országába — mely igen terjedelmes volt — vontain magam, és------R eggeli szürkület. A nap kitörüli mindenlátó szemeit, egyet ásit szellő fuvásában, aztán kezdi lassankint leölteni magáról fekete bársony takaróját; fejéi kissé felüti, lepillant nyugalmas helyéről, s hogy látván földpapucsa rendben van, jó dolgának érzetében egyet fütyöréz a madárkák vig csevegésében, aztán veszi tüzszerszámat, szivarra gyéjt, s úgy teszi sétáját a fólvilág körül. A vidék megpillantván a fenyes hajnalt — mint vőlegény, ha menyaszonyát látja öröm ben mosolygni kezd. Jó madárkák, jó vidék, nem sokáig fogtok ti csiripolni, mosolygani, borzasztó napnak néztek elébe! A mezőn két oldalról, két sötét vonal terül el. A halálcsendet mindinkább zajosbodó zúgás váltja fel; örök kiáltása, dobpergés, trombitaharsogás, fegyverzörej, dobogó mének nyerítése, vágtató tisztek vezényszavai, sötét kinézésű ágyúk tátott szájjal, mintha vissza ásítanák az éji, az örökéji álmot — döbörögnek keresztül ka- súl a mozgó tömeg között. Kél tábor áll szemközt egymással, élet- halál harcot vivandók. Egyik magasztos célokért küzd, a másik alacsony célokért. A vészlövés megtörtént. Egyszerre ezer ágyú bö- dité el magát, s minden bődületben száz-száz halál lakik! A felbök, mint tépett rongy szakadoznak össze az iszonyú hang alatt! A levegő remeg az iszonyú erőtől, és a remegő levegőben reszketnek a legvakmeröbb csákók, a legvakmerőbb lábak nyúltermészetet szívnak magokba, a lovak mint nyárfalevél remegnek a lovag alatt, s a lovagok a lovak felett. Csak egy van, ki nem remeg, s áll kősziklaként rendületlenül; azon férfiú, ki a nemes célért harcolókat vezényli, bátorítja. A golyók jégzáporként húllnak körtilte, segédjei térden állva könyörögnek, hogy vonuljon távolabb, ne kockáztassa drága életét; ö mosolygva néz le rájok, s még közelebb vágtat a vészhez. Jön egy „bum“, — s legkedvesebb paripája, mely annyi diadalon át bordozá, halva rogy össze alatta; ha ideje volna, talán megsiratná, de lába küldetnek is általok, azt elkerülik, hogy a tanulók iskolába járása ellenőrizve legyen, kötelességévé tette a tanítóknak, hogy ta- noncaiknak minden előadás alkalmával egy e célra nyomatott jegyet, az év, hó és nap megjelzésével s az illető tanitó aláírásával el- látva, adjanak. Hogy podig az előadások a kellő sikert eredményezhessék, az iskolaszék elnöke mull hó 30-án a belvárosi tanítókkal, hitoktató és rajztanitóval ezen ügyben tanácskozmányt tartott, mely alkalommal az egyes osztályokban előadandó tárgyak megállapításán kivül a tanórák következőkép osztattak be: 9—11 ig, olvasás, irás, és reáltárgyak, 11 - ‘/212-ig hit- és erkölcstan, délután */2‘2 —4-ig rajzolás. Nem hihetjük, hogy városu ik értelmes és hazafias iparos polgárai ezen tigyetegrészben magukévá ne tegyék, s habár némi tekintetben talán megterhelt,etésökkel járna is annak eszközlése, azt, mint az ipar és haza jólétét előmozdító tényezőt pártolásukra ne méltassák. (Folyt, köv.) Hirfűzér. * (Felhívás.) A torna-egylet tisztelt tagjaihoz! A választmány mai napon kelt határozata szerint — mához egy hétre — vagy is jövő vasárnap f. febr. hó 22 én délután 3 órakor az egylet téli helyiségében veendi kezdetet egy rendkívüli közgyűlés, ahol is szives megjelenésök tisztelettel kéretik. Tárgyak: 1-ör. Az egylet további fennállása- feloszlatása- ügyei rendezése felett véleményezésért, kiküldött öíös bizottság — az egylet jelen állása kimutatását is magában foglaló — a választmány véleményével kisért — előterjesztésének tárgyalása. 2-or. Az igazgató testület beadott lemondása feletti határozat-hozatal, — s mivel a pénztárnok a további hivatalos- kodást indokoliau megtagadta — helyének azonnali betöltése. Kelt Egerben, 1874. február 15. Lipcsey Péter egyleti elnök. * (Királyunk ö felségét) az orosz cár, és az oroszok fővárosa ritka kitüntetéssel fogadtál*. A fejedelmi vendég tiszteletére rendezett ünnepélyek egymástérik. Mint a párizsi „Cmst“ tudni akarja, királyunk ö felsége ez utását egy nagy jelentőségű tervvel hozta összeköttetésbe, t. i. az általános eürópai lefegyverzés esz- méj é vei. most csak végig simítja a haldokló karcsú nyakát, s zordonan más lóra veti magát. Jön a második „bum,“—s legközelebbi segéde halálosan találva hanyatlik el: „Éljen a haza, éljen a vezér!“ kiáltja s meghal. Jö a harmadik „bum“, — s a vezér jobb karja, mint a villám sújtotta tölgy erős galya, elszakittatik a törzstől. A rémület kiáltása hangzik mindenfelé, csak ő mosolyog, és szivaroz, és osztja parancsait, mintha semmi sem történt volna. Majd egyet int, s a gyalogság hoszú vonalakban szuronytszegezve rohamra indul vidám dallal ajkain, mintha menyegzőre menne. Int másodikat, s a huszárok kardjai felvillognak, s tengervihar zúgásával vágnak az ellen rendei közé. Az emberek huinak mint a nád, a gazdátlan lovak mint a féktelen szenvedély, száguldanak mindenfelé, asebesültek égreható jajokkal töltik a levegőt, az ágyúk bömbölnek; végső ítéletnek képe mindenütt! Egyszerre füst és porfellegböl egy lángoló arcú ifjú vágtatelő, s mélyen meghajtván kardját a vezér előtt, lelkesedve kiáltja: „Győztünk! győztünk, fut az ellen!“ A vezérnek örömpir futja át h ilvány arcát: „éljen a sereg!“ kiáltja lelkesedve — nosza felcser, most már bekötheted karom.“ A kép változik. A diadalmas sereg bevonulást tart a fővárosba; tömérdek nép fogadja lelkesedve őket; az „éljenek“ a suszter pubok vezérlete alatt betöltik a léget; a hölgyek kendöt, zászlót lobogtatnak, s csókesöt hintenek ; az aggok és betegek könyet törülnek szemeikből. Az ország előkelői nagy kulcsokat nyújtanak át a vezérnek. A tudóstársaságok levelező taggá választják. A kortesek vicispányuak teszik. A burgerok polgármesterré kandidálják. A csizmadiák atyamesteruek meghívják, s ki protestálni mer, rútul elverik. Csak az opera és b illet tagjai nem Ígérik meg, hogy a nyelvmivelésnek engedik át az intézetet. A vezér meghajol ennyi lelkesedés súlya alatt,s kijelenti,hogy nem érdemel ennyi kitüntetést. Miüd az, mit ö kíván, a miért anyit küzdött, fáradott, csak az „ő szive!“ S ezzel odamegy nro 1-hoz ki mintegy szerényen rejtezkedö liliom, egy szögletben vonult, megfogja kezeit, elövezeti s a Déptöl csupán öt kéri jutalmul fáradalminak. A nép dörgö éljent kiált, a vezér közkívánatra megöleli kedvesét, s egy ünnepélyes csókkal-------(Folyt, köv )
