Eger - hetilap, 1874

1874-02-12 / 7. szám

50 nagy részben a felekkeli folytonos érintkezés, u. m. szóbeli pana­szok kihallgatása, azok jegyzőkönyvbe vétele, tárgyalások tauuball- gatások, vizsgálatok stb. veszi.t igénybe úgy annyira, bogy az ügy- darabok feldolgozására marad néhány délutáni óra. Ezen terhes helyzet több felterjesztések után a nmgá m. kir. igazságügyi minis- terium által figyelembe is vétetvén, egy fogalmazó-gyakornoki, és egy harmadik albirói álló.aás még mult 1873-ik évi junius havában rendszeresittetett, azonban nemcsak hogy ezen albirói állomás mind ez ideig be nem töltetett, de a járásbiró is még múlt évi október ha­vában az egri kir. törvényszékhez helyeztetvén át, ezen járásbirói állomás szinte már 4 hónapja, van üresedésben. A kimutatott ügy­forgalom kétségtelenül szükségesnek tünteti fel, hogy az üresedés­ben lévő bírói állomások mielőbb betöltesseuek, és az irodában tisz­tázással foglalkozó egy dijnok mellé még legalább 3 dijnok alkal­maztassák. (E tárgyban, — mint múlt sz. „Városi ügyek“ c. rovatá­ban olvasható, — K. B. városi ügyész indítványára, képviselő-testü­letünk kebeléből a rnnll. m. kir. igazságügy miniszterhez fölirat in- téztetett.) Megyei élet. Heves és K.-Szolnok t. e. vármegyék 1873. dec. 18-án Kubiuyi Ru­dolf főispán elnöklete alatt tartott rendes bizottsági közgyűlésén folytatólag következő ügyek tárgyaltattak: Olvastatott a Gyöngyös városi rom. kath. felekezeti iskola­széknek, és Béla Jézsef gyöngyösi rom. kath. plébánosnak, a me­gyei bizottság által folyó évi 371 sz. a. községi közigazgatási költ­ségvetések szerkesztése tárgyában hozott határozat elleni fellebbe­zése s semmiségi panasza. Ennek kapcsán olvastatott a pénzügyi s gazdasági szakosz­tálynak véleményes előterjesztése. A beadott fellebbezések, a szakosztály előterjesztése alapján szerkesztendő vélemcnyes jelentés mellett, a mk. belügyministerhez felterjesztendök. Olvastatott a mk. belügyministernek 41138 sz. a megyei Írno­kok 1873. évi járandóságának tárgyában újabban hozott 382 sz. ha­tározatra rendelete, melynek értelmében á f. évi 32039. sz. ide vo­natkozó rendeletét épségben tartatni kívánja. Olvastatott ennek kapcsán a pénzügyi s gazdasági szakosz­tálynak ide vonatkozó előterjesztése, valamint a megyei házi-pénz­tár kedvező helyzetéről szóló jelentése, s a megtakarított összegek hováforditása iránti véleménye. Minthogy a felolvasott belügyministeri rendeletben ismételve hangsuiyoztatik, miszerint az Írnokok járandóságának felemelése nem engedélyezhető ugyan, mindazonáltal az ellen, bogy a megyei írnokok jutalomban vagy segélyben részesittessenek, kifogás nincs, s e végből a jutaimazandók illetőleg segélyezendők névjegyzékének felterjesztése mellett indokolt jelentés tétessék; ezen rendelet tudo­mását vétetik, s másolatban a m. alispánnak azzal rendeltetik kia­datni, hogy a megyei főpénztárnok által kimutatandó pénztári hely­zethez képest azon megyei Írnokokat, kik az év folytán meg nem rovattak, jutalombani részesülés végett, a mk. belügyministerhez terjesztendő jelentésben nevezze meg. Mivel pedig a megyei kézi pénztár a tett előterjesztés szerint kedvező helyzetben van, mi leginkább annak tulajdoniiható, bogy a megye érdekében eljárásukat teljesített bizottsági tagok, nemcsak hogy eljárásaikért napdijt nem igényeltek, hanem a tetemes fuvar s utazási költségeket is, a házi pénztár iránti tekintetből, sajátjukból fedezik, minek folytán az utazási ciuien előirányzott összegek majd­nem érintetlen maradtak, nem különben az alkalmazásba vett ok­szerű gazdálkodás más tételeknél is maradványt eredményezett, a megye közönsége, midőn az illető közreműködők irányában a kiér­demelt elismerésnek kifejezést ad, egyszersmied elhatározza, misze­rint a pénztári maradvány azon kiadások fedezésére fordittassék, melyek közgyüiésileg megállapittattak, az országos kormány által elvben elfogadtattak s csupán a javadalmazás elégtelensége miatt nem rendszeresittettek, jelesen: a megyei Írnokok részére a fen­tebbiek szerinti segélyezése,— továbbá a megyei portás és hajdúk se­gélyezésére, akiknek járandóságuk 20°/0 felemelni célozhatott, ezek­nél pedig oly alkalmazással, hogy közölök mindazok, kik az egész éven át szolgálatban állottak, és meg nem rovattak, egy havi fizetést nyerjenek; végre hogy a még ezen fölül fölmaradó rész, a f. évi 263. szám alatt kelt határozat érteimében, a megyei nemesi pózt,ár irá­nyában tartozás lerovására fordittassék oly módon,hogy előbb az egész tökének 1873. dec. 31-ig esedékes 6°/0-tóli kamata kifizettessék, a felmaradó összeg pedig a töke törlesztésére fordittassék ; mely ezen utóbbi határozat, miután az a jegyzőkönyv felterjesztésével a mk. belügyministernek már tudomására hozatott, s nem kifogásoitatván belybeuhagyatott, azonnal foganatosítandó ; mely értelcmbey a mk. belügyministerhez felterjesztés intéztetik, és a részletes végrehajtás­sal am. alispán és főpénztárnok megbizatik. Olvastatott a mk. belügyministernek f. évi 44217. sz. rendelete, melyben kijelenik hogy a megyének 370. sz. a. hozott azon határo­zatát, miszerint az árvaszéknél felszaporodott irodai teendők ellát- hatása céljából, két napdijjas Írnok felíbgadtassék csak, az esetben hagyhatja helyben, ha ezen kiadási többlet a folyó évre kirendelt javadalmazásban, a rendszeresitett kiadások hátránya nélkül fede­zetét találja.-*§ T Á. R G A. Jk Egri tárca-levelek. ív. (Árva. Árvák. Árva ház. Árvák álarcos bálja.) A hatvanas évek második felében, néhány hónapig egy alföldi nagy és hires városban időztem. Mi dolgom volt nekem ott, azt már elfeledtem, hanem azt biz­tosan állíthatom, hogy ami ott tartott, az nem valami mulatság, vagy időtöltés volt. Elég az hozzá, hogy én ott voltam, s a többi kellemetességek között élveztem az épen uralgó dinnye saison t, mi utóljára is nem megvetendő időszak. Egyszer egy forró nyári nap reggelen, midőn foglalkozásom után mentem volna, egy magát muzsikáltató számadó juhászt láttam a piacon keresztül vonulni. Tántorgó nyomaiban három szál cigány­nyal, keservesen búzatva ezt a szomorú vig nótát: „Piros bár­sony s ti vege m.u A becsipett számadónak nem volt ugyan piros bársony süvege, de volt legyürött karimájú kalapja és piros bársony kedve; s ez élénk kedvében alkalmasint azt gondolta, hogy most is kóburg-hu- szár, vagy valami olyas-féle halhatatlan halandó, aki piros bársony, vagy piros posztó süveget van jogosítva hordani, ami elvégre nem is utolsó privilégium. Miutáu teljes életemben szerettem a genre-képeket, és a ci­gány muzsikát, most is előszeretetemnek hódolva, megálltam nézni ezen kellemes csoportozatot, s egy házlépcső sarkán vártam be el­vonulását. Már elhaladt előttem a busuló számadó, a klarinétos, kontrás, és kisbőgösből álló zene-banda, midőn ezek után közvetlen egy kis csoda-alakot vettem észre rettenetes jó kedvvel bokázva, ugrálva s lépten-nyomon kisérve a reggeli mulató kompániát. Eme csoda-alak nem volt más, mintegy hatéves kis fiú, aki bo­zontos szőke tején félrevágott kalap maradványával, vézna, beteges alakjával, és egy szál cafrang-rongyokban lelógó Hegével éles el­lentétet képezett azon erőteljes alakokkal, kiknek ö hátvéd sereget képezte. Hanem hát gyermek volt, rongyai és mezetlensége nem geni- rozták, kapott a potya-mulatságon, és kezével pipaszár-vékony lá­bait titögetve, minden világi nyomorúságról meg látszott feledkezni. Néhány óra múlva foglalkozásomból hazafelé térve, egy száraz malom kinyúló árnyékában ismét találkoztam az én kis bősömmel. Valószinüleg kifáradván a reggeli mulatságtól, elnyomta a nyá­ri rekkenö hőség, s aludta az igazak álmát. Közelebb léptem hozzá és éles szemügyre vettem. Vézna kis gyermek volt, de szakadozott rongyai között is vonzó külsejű. Nyitott szájjal, csendesen aludt, s a piaci legyek szabadon jártak ki s be a hófehér fogak közötti téren Mellette rongyos kalapja, s egy félig ki­rágott görög dinnye vékony haja feküdt, mely utóbbi valószinüleg az­napi élelmét képezte. Megveregettem mezetlen talpait kis pálcikámmal. A fiú felült, szemeit kidörgöite és rám bámu t. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom