Eger - hetilap, 1874
1874-12-24 / 52. szám
XIII. ér-folyam. 52. szám. 1S74. december 24-én. Hirdetésekért: minden 3 hasábzott petit sorhely után 6, bélyegadó tejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit «őrhelyért 15 hr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a lycenmi nyomda. Előfizetéseket elfogad: a szerkesztőség (8zéehenyi-utca 84. sz.) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden k. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr. Előfizetési dij: Egész évre Félévre Negyedévre . Egy hónapra Egyes szám 5 ft kr. 2 ft 50 kr. 1 ft 30 kr. — 45 kr. _ 12 kr. Előfizetési fölhívás! Tisztelettel kérjük lapimk t. közönségét előfizetéseik ideje-ko- rán valé megújítására, nehogy a Jap elküldésében fönakadás történjék. Előfizetési föltételek: Egész évre 5 frt. Félévre 2 „ 50 kr. Évnegyedre . 1 „ 30 „ Egy hóra . - 45 „ Az előfizetési pénzek — legalkalmasabban posta■ utalvány utján — kiadó hivatalunkba küldendők. Az „Eger“ kiadó-hivatala (érs. Ive.- nyomda.) A község-jegyzői szigorlat és még valami. Minden nap megtenni a maga szükségét, de nem minden nap elégíti azt ki. íme tapasztaljuk ezt közigazgatási rendszerünk legújabb orgacismu-a körül is, mely jó lorinán még éleibe sem lépett; — értjük a köztörvényhatóságokat és a községeket rendező törvényeket, s már is annyi hiányokat s üres elveket mutat fel, hogy mielőtt alkalmazásba vennők, már is a lomtárba készülünk eltenni. Világosan szólva, látjuk és tapasztaljuk, hogy a megyék szervezéséről szóló törvény, fogyatkozásai miatt, mely sem a megyei költségek forrósairól nem gondoskodott, sem a megyék területi beosztásáról nem intézkedett, közigazgatásunk ezen organismusát vagy egészen ki keil reparálnunk, vagy elvetnünk s más közvetítő szerekről gondoskodnunk, minthogy a jelenlegi megyei alkotmány, az önkormányzat sokféle, és nagy követelményeinek megfelelni teljességei képtelen. — így vagyunk a községi törvénynyel is, melyben sehol egy árva szóval sincs meghatározva, hogy lehet-e vagy nem a községek oly szövetkezését eszközölnünk, melyben egyik falu az egyik járásbirósági, a másik másik járásba, sőt a határos s összeépült községek közt, mint p. o. Izbugja— más megyei terrénumokra esik. — Mit fog ekkor tenni a község-jegyző? két járásbirót vagy 2 megyét fog szolgálni? Erről a törvény egészen hallgat, sőt arról sem tesz intézkedést, hogy az ily újabb csoportulásoknál, elsősorban me lyik szolgabirónak engedelmeskedjék a község, vagy mi legyen akkor teendő, midőn az ily uj felosztásba az egyik vagy másik járás, sőt vármegye, beleegyezni nem akar; különösen a törvényhozásnak, közelebbről pedig legalább statntorie, az lett volna teendője, hogy egy vagy több gyakorlati férfiakból álló külön bizottságok által vezettette volna a községek szövetkezési ügyét, s ne bizta volna azt vagy a szolgabirák egyoldalú intézkedésére, vagy a községek önkényére. A másik nagyon feltűnő, s épen most a jegyzői szigorlatoknál nagyon is érezhető hézaga a községi törvénynek az, hogy a törvényben van ugyan szó a jegyzői állomások betöltéséről s elnyerésök föltételeiről, de arról, hogy az ismeretek terjedelme és tárgyaira nézve mily képesitvénynyel bírjanak, sem a törvény sem a kormány nem rendelkezett.— Az 1872-ik szeptember 25-én kelt ministeri utasítás az itt szem előtt tartandó célok elérésére nézve épen nem elegendő. A miöisteri utasítás kijelöli ugyan a jegyzői szigorlat tárgyait, kijelöli itt-ott azok forrásául szolgáló törvényeket is, de arra nézve, hogy melyik §-ban vagy sorban foglaltassanak, hol kezdődjenek, s hol végződjenek azon ismeretek, melyekre a gyakorlati életben a jegyzőknek okvetlenül szükségük van, semmi demarcalis vonal által sem indigitálja. Pedig mind a pályázónak, mind a vizsgáló bíróságnak kellene tudniok, hogy mennyit és miket tudjon a község-jegyző. — Ha ugyanis a kormány azt kívánja, hogy a közjegyző az általa kiadott utasításban megjelölt, minden tantárgy cs tőrvény egészéből első betűtől az utoljáig kötilezfessék vizsgát tenni, ez esetben akadémiai készültséget föltételez a jegyzőknél, ha pedig a kijelölt tantárgyaknak csak bizonyos mennyisége kívántatik meg: akkor az ismeretek mennyiségét, nemeit, és összegét meg kellett volna határozni, azokat egy rendszeres kézi könyvben kiállíttatni, vagy a megyék szakbizottsága által kidolgoztatni, statulum alakjában kő/.használatuvá tenni, s a pályázókat utasítani, bogy azt tanulják is meg. Nálunk most azon egyének, kik a jegyzői szigorlat letételére készülnek, többnyire semmiféle tant vagy gyakorlati utasítást sem olvasnak, hanem leginkább úgy járnak el, bogy többen összeállván, egy lajstromot íörmuiáznak azon kérdésekről, melyek kezdet óta a szigorlatokon előfordultak, — és ezeket tanulmányozzák, akkor természetszerűleg azután— minthogy vak is talál néha garast, ha egyik kérdésre nem, de a másikra már ráfelel az illető, és megteremtődött a képesitvéeyi okmány. Ezekből következik, hogy miután a község-jegyzői szigorlatokra nézve meghatározott kézikönyvek nincsenek, most a vizsgáknál mind a kiküldött vizsgáló bírák, mind a jegyzők nagy zavarban vannak, mit nagy mérvben nevei még azon körülmény is, hogy e részben minden megye más más munkát használ cynosun ul. s hogy a ki a pályázók közül Szabolcs vagy Beregmegyében elégséges-, vagy kitűnőnek találtatott, Ungban szépen reiicialtatbatik. Egyébiránt ha értelmes és megkivántató szakképzettségű egyéneket jegyzőkul képeztetni óhajtunk, akkor mondjuk ki határozottan, hogy arra csak az léphet, aki az érettségi vizsgát kiállta ; ebből kifolyólag a jegyzői vizsgárakisem bocsájíassék addig, még valamely község-jegyzőnél legalább két évi szolgálatáról igazolványt nem mutat. Kívánatos volna tehát., ha a kormány egy országo költségen kiadandó kézikönyv szerkesztéséről mielőbb gondoskednék. Lörinczfy János. A család körében. (Hogyan kell az anyáknak beteg gyermekeik körül eljárni, s kivá- natos-e, bogy az anyák a gyermekgyógyászat főbb alapvonalait ismerjék ?) Dr. kÖHztler Józseftől. (Vége.) a gyermekbetegségek sorában megemlítjük még a toroklobot is, mely hurutos, álhártyás, roncsoló toroklob alakjában a gyermekkor egyik legfélelmesebb betegségét képezi. A hurutos toroklob leginkább a mandolák, a garat és gége hurutja gyanánt lép föl s nem annyira veszedelmes, mint a két utóbb nevezett, miután ezek a gyermek életét pár óra lefolyása alatt kiálthatják. Az álhártyás toroklob (croup) a gége és légcső nyákhártyájának lobja, mely fehér- nye és rostonyából álló, olvadási képességgel biró izzadmánynyal jár, mely hártyás csöveket képezvén, a légesövet betömi s a köhögés által eltávolittatik. Ezen betegség néha körjelek által előztetik meg, melyek főleg nátha, hurutos köhögés, kedvetlenség, rekedtség által nyilvánulnak. Ezen előjelek azonban hiányozhatnak is és a
