Eger - hetilap, 1874
1874-12-17 / 51. szám
403 tében 6—8 hét lefolyása alatt halállal végződik. Ha pedig a glimök kifejlődése csak lassan történik, úgy az úgynevezett chronicus gümökór — aszkór áll be, mely évek bosszú során át tarthat; sőt, természetesen a legritkább esetben, gyógyulással is végződhetik. A gyógyulás csak az által jöhet létre, ha a Uidöfekélyek vilsa- vas sók lerakodása folytán elmeszesedneb, megkrétásodnak ; minek következtében a gflmök helyén, szénsavas mészböl álló anyagok maradnak vissza. A gümökór minden időszakában beállhat a halál, néha egész váratlanul. Gyakran történik, hogy vérhányás, általános elerőtlenedés, tüdővizenyő okozzák a végkimenetet. Ebből látható, mily fontossággal bir ezen kórnál a körhajlam időszerinti fölismerése; mert a már kifejlett kórral megküzdeni, majdnem a lehetetlenségek sorában tartozik. Vizsgáljuk meg tehát azon jeleket, melyek a gtimősödésre való kórhajlamra utalnak s mit lehet az ily hajlammal biró egyén egészsége és élete megóvása érdekében tenni ? A tüdögümőkóros hajlam vagy véralkat, veleszületett, öröklött, vagy elsajátított lehet. Az elsajátított okául szolgálnak : elégtelen táplálék, elhanyagolt testi nevelés, gyakori meghűlések, hideg viz ivása fölhevült állapotban; hagymáz (typhus) után visszamaradt erőtlenség, önfertőzés, visszaverődött heveny kütegek, lobos bántal- mak stb. A gtimökóros hajlaméi gyermek gyöüge testalkatú, bőre finom, fehér, izmai vékonyak, soványak és petyhüdtek; növése gyors és magas, miáltal teste karcsú, lábai, kezei hosszúk, mellkasa keskeny, nyaka sovány és hosszú leend. A gyors növés folytán a test meghajol, s tartása bágyadt. Az ily hajlamú gyermek többnyire szőke, tömött hajú, arca rózsa-piros, fogai elefánt- csont fehérségnek, ajka keskeny, túlpiros színezetű; szeme élénk kék nagy szürke, de rendesen gyönge; az arcz szép metszésű, szelleme kifejlett, szóval, az ily gyermek a szó szoros értelmében vett szép, de csakhamar gyászossá váló, rózsás külszíne alatt, halálos mérget rejtő virághoz hasonlit. Az ily gyermekek a kifejlődés időszakában, szűk, lapos, beesett melkassal bírnak; a kulcscsont kiáll, fölötte és alatta gödrök képződnek, a nyak hosszú és sovány, közepén erősen kifejlett paizsporccal (Ádámcsutkával); a csontok vékonyak, gyöngék ; a bőr finom és áttetsző. Ha már ezen időszakban tüdő vagy légcsöhurut, száraz köhécselés, vándorló fájdalmak, szurási érzet itt ott a mellkas felső részében, elsoványo- dás, a bőr száraz és halvány szine észleltetik, úgy a hajlam kifejlődésének első időszakát meghaladta s a további fejlődés meggátlása igen nehéz. Ha azonban már lerakodások történtek a tüdőkben, úgy a kórfolyamat föltartóztatlanúl halad előre, hacsak az elmeszescdé8, rendkívül ritka esetekben, gyógyulást nem idéz elő. Nem kell tehát az anyának azon időpontot bevárnia, mig a gyermek köhög, talán lázas is; mihelyt csak észreveszi, hogy gyermeke az ezen rettenetes betegségrei hajlamot eláruló testalkattal bir, azonnal vegye orvosa segélyét és tanácsát igénybe; miután az orvos a hallgatózás és kopogtatás segélyével már akkor is képesítve van ezen bajt fölismerni, midőn a gyermek még teljes egészségűnek látszik s mi sem árulja el a lappangó ellenséget, mint a kontatási hang tom- pulata, vagy a légzés érdes és fúvó zörejü jellege. Az ily kórbajlamú gyermekeknél az anya föfigyelme az étrend és testnevelésre irányuljon. Az elsőt illetőleg a gyermek tápláléka, kiválóan húsnemü legyen ; jó levesek, Liebigféle húskivonat ajánlatos. E mellett azonban tej, könnyű főzelék, valamint rizs, búza, árpa, rozsból készült táplálék, gyümölcs is adható. Kávé nem ajánlható, inkább cbokolade. A testi nevelésre nézve, óvassék a gyermek meghűlésektől, a testet hideg viz mosások által a levegő változó befolyásai ellen meg kell edzeni; az izomerőt a svéd gymnast i k a által emelni; az úszás, lovaglás, tornászat, evezés, vívás stb. gyakorlata által a vérkeringést élénkíteni lenne azon mód, mely által már kifejlett gyermekeknél a kórhajlam leküzdhető lenne. Csecsemőknél, ha a dajka vagy anya gümökóros volna: az ily anya vagy dajka a további szoptatással azonnal hagyjon föl s vagy más egészséges dajkáról kell gondoskodni vagy pedig a gyermek jó tehéntejjel műlegesen táplálandó. Ily esetben a makkávé is ajánlható. (Vége köv.) Megyei élet. Heves és K.-Szolnok t. e. vármegyék 1874. szept. 19-én, Isaák László alispán elnöklete alatt, Egerben folytatva tartott rendes év- negyedes közgyűlésén következő ügyek tárgyaltattak : (Folytatás.) Olvastatott Kubik Endre m. főmérnöknek 747 sz. jelentése a Tárná folyónak a szederkényi és istenmezei határban leendő szabályozása tárgyában és a közmunka szakosztály jelentése. Minthogy a malom tulajdonosa, kinek gátja elbányatni céloz- tatik kihallgatva nincs, az iratok ezen hiány kipótlása végett a küldöttségének visszaadatnak. Olvastatott Benkó Albert szbirónak 1553 sz. jelentése, melyEzekhiás király dicséneke, mintán egészségét az ur segélyével visz- szanyeri vala. (Ess. 38.). Kellemes vala Judit éneke, midőn Holofernes fejét levágta, miből Izrael népére ragy szerencse származék (Jud. 16.). Kellemes vala a három ilju éneke ababyloni kemencében. Kellemes vala Dávid éneke, ki éjjel nappal zsolozsma s hárfahan- gokkal dicséré az urat, innét e dicső királynak legtöbb éneke a bárfa pengésről s a az ellenségverésröl szól. Kellemes a tolséges úristennek a buzgó és ajiatos zenészek minden dallama, főleg ha ezek követői az angyali seregeknek, melyeknek egyedüli foglalkozásuk a zene és éneklés. . . Midőn az Isten fia Betlehemben, éjfélkor szűz anyja méhéből megi-zületék, megszámlálhatlan angyali seregek szállónak le a mennyből, s égi dallamaikkal bet ölték Bethlehem vidékét (Luc. 2). Minden ének szavakból, hangokból és mértékből vagy üteny- böl áll; azonban bogy ez helyes legyen, s hogy a kellemes dallam ne fajúljon éktelen < rdiíássá, ezért vannak rendelve a kántorok, hogy az éneket helyesen kezdjék, a hangokat vezessék, s az ifjúságot oktassák. Minthogy pedig az éneket ősrégi szokás szerint hangszerek is kisérik, s a zenészek bizonyos karokba vágynak felosztva.* nemcsak kántorokra vala szükség, hanem olyanra is, aki a karokat igazgassa, s akit még napjainkban is karmesternek nevezünk, amely tisztet Dávid király idejében a kedvenc költő és zenész, A s s a p h, oly jelesül telté be. Tehát a karhoz oly egyén kívántatik, aki csaknem minden hangszerhez ért, s tudja a karokat célsze- rtileg berendezni, a szavakat kellemes dallamba fűzni, az ütemet helyesen mutatni, s az egész zenét szép összbangzatban együvé tartani. A kántornak ezenkívül, az éneklésen kívül, legalább a zongorához, a zenészét ezen alapbangszeréhez is kell értenie, s tiszta érces csengő hanggal bírnia; az istentiszteletnél inkább az áhítatra, mint a cikornyára ügyelnie, s minden izetlen szövegtől tartózkodnia, nehogy az éneket undorítóvá tegye, s legszebb ékességétől szándékosan megfoszsza. Egy karmesterről beszélik, hogy éleniedett korában szemei meggyöngülvén, orrát üvegnyereggel, pápa-szemmel nyergelte meg, s arca talyóka kifejezést nyert. Egy Ízben, midőn a templomban az énekkart vezetve, buzgón énekelne, a kóta-vonalak fölött egy légyköpés ötlött a szemébe, mit ő magasan fekvő hangjegynek vélvén, hangosan fölkiálta, mint a kutya, midőn a holdat megugatja: mire a gyermekek kara is, karmesterét utánozva, erősen fölsivalkcdván, oly pokoli zsivajt Utének, hogy a jámbor hívek csaknem megsükettilének. Ámbátor a zenélés angyali foglalkozás, mindazonáltal a zenészek közt sokkal kevesebben vannak a se rá fok, mint a trupákok és durva kamaszok. Soknak közölök olyan a hangja, mint mikor a pásztor a csorda-kürtbe fuj, ami különben nem is csuda, mert ezek a jó zenész emberek a mértékletlen korhelykodás és poharazás által rendszerint cartharust kapnak; már pedig a cartharus és can- tas sehogy sem férnek össze. Sőt számosán közüiök ép oly kevéssé ismerik a pauzát az énekben, mint az ivásban, s innét van, hogy szólamaikban korán sincs annyi nótájuk, mint a korcsmárosnál nóta benéjök, mert hangjok inkább a pince felé károg, mint az ég felé. Ilyen korhely fráterek valának Becsben ama hires muzsikusok, kik egy dinom-dánom alkalmával 10 osztrák akó bort kiittak. Ezek aztán az igazi borbögök! Hasonszőrű emberek azon kán torok is, kik templomi énekök- és zenéjükért az ájtatoskodók hiú dicsérése után áhítoznak. Az ilyenek azt hiszik, miszerint ő kegyelmük oly gyönyörűn énekelnek és zenélnek, hogy az angyalok a mennyország ablakait is kinyitják őket hallgatni, s azt képzelik magokról, hogy bangót még a fttlmilé- vel sem cserélnének. (Folytatás köv.) *
