Eger - hetilap, 1874
1874-12-17 / 51. szám
XIII. ér-folyam. 51. szám. 1874. december 17-én. Előfizetési dij: Egész évre Félévre . Negyedévre . Egy hónapra Egyes szám . 5 ft — kr. . :I ft 50 kr. . 1 ft 30 kr. . - 45 kr. - 12 kr. Hirdetésekért: minden 3 hasábzott petit sorhely után 6, bélyegadó tejében minden hirdetéstől 30, nyilttérbeu egy petit sorhelyért 16 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó hivatal: a lyeeumt nyomda. Előfizetéseket elfogad: a szerkesztőség (Széchenyi-utca 84. sz.) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden k. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr. Előfizetési fölhívás! Tisztelettel kérjük lapunk t. közönségét előfizetéseik ideje-ko- rán való megújítására, nehogy a lap elküldésében fönakadás történjék. Előfizetési föltételek: Egész évre ... 5 frt. Félévre . . . 2 „ 50 kr. Évnegyedre . . . 1 „ 30 „ Egy hóra . . . — 45 „ Az előfizetési pénzek — legalkalmasabban posta-utalvány utján — kiadó hivatalunkba küldendők. Az „Eger“ kiadó-hivatala (érs. lyc.- nyomda.) Cseléd- és munkásviszonyok. A mezőgazdasághoz föld és munka-erő szükségeltetik. Valamint a termés Dagy részben a talaj minőségétől függ, úgy akármely biitok jövedelmezőségére nagy befolyást gyakorol a munkás- és cselédviszony. Ha valakinek jó földje van, de nincs elengendö munkás, ki a szükséges kézi erőt szolgáltatja, nem fog birtoka nagy tiszta jövedelmet felmutathatni. A munkás és munkás között nagy a különbség. Régi példaszó: a milyen a gazda, olyan a cseléd; a milyeD mértékkel ti mértek, olyannal méretik nektek. Mi által, mikép haladnak dolgaink gyorsan, mi ad a munká nak síikért ? A kedv. Jó kedvű munkás többet dolgozik, ügyesebben működik, bárom rosz-kedvtinél; sürög, forog, ügyel, gondolkodik ítél és kárt nem tesz: a gazdának tehát arra kell törekednie, hogy jó kedvű, állandó cselédek alkalmaztassanak birtokában. Eltekintve a hurcolkodási és szállítási költségektől, oly gazdaságban mutatkozik legtöbb kár, hol leggyakrabban változnak a cselédek. Az elmenő félvállról tekint környezetére s gépileg végzi teendőit, hisz öt már semmi érdek sem köti gazdájához: az újonnan érkezett pedig, mint ismeretlen, hasznot nem tehet, és miután hallja, látja a gyakori változtatásokat, elkedvetlenedik, ellustul, és csak annyit végez, amenyi épen múlhatlanul szükséges. Lelkiismeret, gazdájához való ragaszkodás, érdekei előmozdítása eszében sincs, sőt azon töri fejét, hol, mikép tegyen útravalóra szert, mint fogja meg a dolog könnyebb végét s igen gyakran bámulatra méltó leleményesség és furfanggal eléri célját. Legtöbb esetben a gazda bánásmódja megszünteti e viszás- ságokat. A magyar cseléd szereti a rendet és szigorú bánásmódot, sőt oly ember előtte gúnytárgygyá válik, ki neki parancsolni nem tud. Rendeleteinket adjuk ki röviden,'érthetően, és ha csak múlhat- lanul nem szükséges, meg ne változtassuk napközben este tett intézkedéseinket, de ügyeljünk szigoruau arra, bogy a megrendeltek mennyisége ésmiképje úgy teljesittetett-e, mint ahogy meghagyatott. Megígért bérét adjuk ki pontosan, minden oknélktili levonás nélkül, ha netán szerszámaiban valami csekély hiba vagy hiány mutkoz- nék, intsük meg komolyan, fizettessük meg méltányos árban, de ne húzzuk meg érette feleslegesen. Egy igaztalanúl levont forint felkölti benne a boszut, s százakra menő kár-tevéssel elégíti ki azt. Ahol a birtokviszonyok engedik, nincs kárára a gazdaságnak, ba cselédeinknek marhatartást engedélyezünk. Ismerem ugyan e marhatartás hátrányait, de előnyei sem megvetendők: ez által mintegy állandósittatnak béreseink, jobban élnek és kedvvel dolgoznak, továbbá a származó trágya sem hagyható ki a számításból. Nagy befolyást gyakorolnak a napszámos-viszonyok a gazdaság jövedelmezőségére. Hiába vetek takarmányt és kapást, ha nem kapok munkást kaszálásra, kapálásra: vagy ha kapok, azt úgy kell díjaznom, hogy termésemj alig fedezi a reá költött munkabért. Újabb időben ugyan a kézi erőt, az igen célszerűen constru- ált kaszálógépek, kapáló töltögetök némileg pótolják, de még nem alkalmaztatnak oly tömegesen, hogy a kézi erő Szükségletének csökkenését idéznék elő, pedig talajunk fekvése és vegyülete nem akadályozza a gépek alkalmaztatását. Ha valami gépféle érkezik, a munkás bámul, szidja azt, aki feltalálta, és a gép melletti munkálkodásánál oly ügyetlenül viseli magát, hogy vagy összetörik, vagy rósz munkát végez, s igy kimon- datik reá a pereat. Célszerűen és a tulajviszonyoknak megí'elelöleg szerkesztett gépet lehet haszuálni, de a birtokos vagy kezelő szívós vasakarattal szüntesse meg a gazdasági gépek iránti ellenszenvet. Jelenleg ugyan elég csekély a napibér, mert a nép szegény, alig van mit egyék, de azt hiszem, élénk emlékezetünkben van a három év előtti mnnkás-hiány és magas napidij. A mi volt pedig, ismét lehet és lesz. Olcsó gabona, felcsigázott adó, magas munkabér mellett a gazda nem existálhat. Szükségtelen talán megemlitenem, hogy ha iparkodó, megbízható napszámosokat óhajtunk, mindenekfelett szükséges azon napibért a hét végén kifizetni, amely félfogadásukkor igértetett. Már a szó: napidijas, magában azt mondja, hogy napról napra fizetendő. Rósz szokás- illetőleg eljárásnak tekintem, hogy,ha érdemli, ha nem érdemli az illető dolgos: nógatás, szidás és a munkára való serkentés legcifrább szólásmódjai alkalmaztatnak. Az önérzetes munkást, ki kötelességét teljsiti, a szakadatlan biztatás eltompitja és erkölcsi érzetét megsemmisíti, ö elismerést vár, és épen az ellenkezőjét tapasztalja. A rest, tunya dolgost pedig hiába gyalázzuk, azon már nem fog sem dicséret, sem becsmérlő bánásmód, természeténél fogva égre tekint, onnnét várva segedelmet, t. i. a nap leáldozták Ily tulajdonokkal biró munkást, ha csak lehetséges, ne alkalmazzunk, mert ez elrontja a jóravaló igyekező' is. Sokan tévednek, ha azt hiszik, hogy a munkások felügyeleténél használ a nagy szó vagy káromkodás. Részemről előnyt adok az oly felügyelőnek, ki kevesebbet kiabál, hanem csendes határozottságot tanúsít végzendői mellett. A nagy hang üres puffogatásként legtöbb esetben eredménytelennek mutatkozik. Mi célszerűbb: ha munkásaink után nógatót állítunk, vagy ha a helyett szorgalmas egyént alkalmazunk, például előkaszást, elöka- pást, ki igyekezete és gyorsasága által mintegy kényszeríti munkatársait hasonló {Igyekezetre? Nem szükséges felsorolnom, mely munkánál alkalmazhatunk, valamivel jobban díjazott elömunkást, mert a gyakorlati gazda előtt az ismeretes. Részemről többre becsülök egy becsületes első kaszást, mint a kaszások után pálcára támaszkodva ásitozó felügyelőt. Vannak teendők, mint a gyomlálás, gyűjtés, trágyateregetés, hol a szigorú felügyelő nélkülözhettem A fennemliiettekböl tehát azon meggyőződésre jutunk, miszerint a becsületes állandó cseléd inkább hasznára van a gazdaságnak, mint a gyakori új és ismeretlen arcok, rendesen fizetett napidijas gyorsabb, célszerűbb munkát végez a folytonosan szidott s anDak folytán elerkölcstelenedett,
