Eger - hetilap, 1874
1874-11-26 / 48. szám
378 nőtt fejrészeken lapos fehéres tüszők képződnek, melyek piros szegéllyel vannak ellátva és igen nagy viszketeget okoznak. Ezen ttiszök néhány nap lefolyása után megpattannak, s helyükön puha, fehér, sárga pörkölt maradnak, mely pörkök alatt sajátlagos szagú geny választatik el. Ezen geny maró, izgató képességgel bir és ha a szembe jut,(ott lobot okoz. Ezen küteg, ha huzamosabb ideig tart, elterjed az arcon, a nyakon, fülön stb; s ragályozó képességgel bírván, az ily betegséggel ellátott gyermek érintése nem tanácsos. Ezen betegség hónapok sőt éveken át tart — s rendesen jó lefolyású; azonban a küteg visszahúzódása veszedelmessé válhatik a menuyiben agygyomrocs-vizkór, ránggörcsök jelentkeznek. Nem szabad tehát az ótvar ellen fómsókat vagy más egyéb kenőcsöket alkalmazni, melyek azt erőszakosan elnyomják ; valamint a szén, kén, horgany és iblany készítmények is, melyek a gyógyászatból a házi gyógykezelésbe átvétettek, csak nagy elövigyázat mellett alkalmazandók ; sőt a legtöbb esetben jobb a beteget az orvos kezelésére bízni. A langyos fürdők használata ajánlatos. 4. Az ótvar (Milchborke) szintén még csecsemőknél előforduló betegség, mely a homlok és arcon elterjedő apró piros foltok alakjában lép föl. Ezen foltok gyakran nagyobb kiterjedésben ösz- szef'olynak, de piros színüket mindig megtartják, központjukban kis tüszöcskék keletkeznek, melyek felpattanván, vékony, fehér sárga pörkökké száradnak be. A pörk alatt folyton választatik el folyadék, mely által uj pörk-képzödés okoztatik. Ezen küteg a/ egész arcm szétterjedhet, s a szemhéjakat rendesen szabadon hagyva, az arcot egy egész pörk álarccal vonja be. — Az ótvar sokkal kedvezőbb lefolyású, mint a tejko3z, amennyiben előbbi közönségesen válságos befolyást gyakorol bizonyos betegségek gyógyulásánál, és az anyáknak még a bőr fris és egészséges volta fölött sem keli aggód- niok, miután az ótvar leszáradása után az arcbőr ép és tiszta marad. A tapasztalat igazolta tény, hogy az ótvar ideje alatt a gyermek több bántalomtól, mint a heveny kütegektöl stb. meg van védve; az úgynevezett szamárhurut pedig az ótvaras gyermeknél szelidebb lefolyású ; de a küteg visszafejlődése vészthozó lehet s attól a gyermeket őrizni kell. Ha a gyermek ótvaras, belső gyógyszer igen ritka esetben szükséges, csak a ktílbőr tisztaságát kell fürdők által elősegíteni és ha a gyermek már el van választva, erősítő, tápláló eledelekkel a vér-állományt javítani. (Folyt, köv.) Megyei élet. Heves és K.-Szolnok t. e. vármegyék 1874. szept. 19 én, Isaák László alispán elnöklete alatt, Egerben folytatva tartott rendes év- negyedes közgyűlésén következő ügyek tárgyaltattak : Olvastatott a m. k. belügymiuisternek f. hó 10-ik 37375 szám alatt kelt reudelete, melyben felhívja a megyék közönségét, miszerint tekintettel arra, hogy ifj. Borsos Sándor rabló elfogatott,s a feljelentett újabb büntettek nem látszanak oly természetüeknek, hogy azok a rögtön - bíráskodás további feniartását mulhatlaoul szükségessé tennék, mielőbb és pedig Jász-Kún kerületek kapitány ságával egyetériöleg nyilatkozzék, vájjon nem várható-e hogy e ^terület biztonsága ezentúl a rendes törvényes eljárás alkalmazása mellett is fenntartható lesz, s vájjon ennél fogva nem volna-e a rögtön- biráskodási eljárás beszüntethető. Olvastatott továbbá a m. k. belügyministernek folyó hó 15-röl 38366 szám alatt kelt rendelete, melybee jelentést kiván arról: elfő- gattatott-e rablást elkövetett Angyal János, és meghagyja, hogy a rögtönbiróság szükségessége iránti följelentés alkalmával ezen újabb rablási eset is figyelembe a tartassák. Végre olvastatott Siskovics Lajos szbiró — és Sághy Miklós csendbiztosnak jelentése, hogy Angyal János elfogatott s a hevesi kir. járásbíróságnak átszolgáltatott s onnét az egri kir. tszék börtönébe átkiőér teteti. A megye területén a közbiztonság nem volt oly mérvben megingatva, hogy kivételes intézkedések váltak volna szükségessé, és különösen nem oly mérvben, hogy a rendes törvéuyes bírói eljárás mellőzésével rögtön ifélö bírósági eljárás alkalmaztassák, nem is telt a megye e tekintetben semmi lépést, és miután a m. k. belügyminis- ter az 1868 évi nov. 8-án kelt rögtönbirósági szabály 1. 2 §. rendeli, högy a rögtönbirósági eljárás valamely törvényhatóság területén, csak az illető hatóság kérelmére és annak indokolt s beigazolt kimutatására, hogy a közbiztonság a rendes eszközökkel fenn nem tartható, engedélyezhető, még is a rögtönbirósági eljárást e kettős megye területére a megyének minden hozzájárulása nélkül elrendelte, azt kell feltételezni, hogy más oldalról nyert és a valóságnak teljesen meg nem felelő adatok alapján lett a kérdéses intézkedés megtérés e törvény kívánalmainak nem lesz elég téve,etekintetben sajnálatunknak kell kifejezést adni. Mivel pedig a közbiztonság a megye területén most sincs nagyobb mérvben veszélyeztetve, az előforduló-#§ T R. G -A.. Éjjeli harang-szó. Ballada. I. Meghalt a plébános; —• félszázados szolga. Tudj' az isten, hogy folyt híveivel dolga. Nem virasztja senki a terítő párnán, Csak harangozója, Marci bácsi — árván. Érzékeny a szive a harangozónak, Egyedül virasztni, . . . nem ta lálja jónak ; Társaságra vágyik ilyen bús időbeD, Két komája részt vesz hát e keservében. „Hej de, uram isten ! — igy is nehéz munka, — Sóhajt- a lm őrző, — mind a báromunkra. . .“ És körülnéz búsan, — egy negyedik nincs-e? Hál’ isten, — megadta . . . plebánia-pince. . . Szörnyű bús legény volt, — fék ete mint halál, — A három komának könye, — szava eláll . . . Kiváltképen Marcit olykép meghatotta : Ekkorát nem búsult — lakadalma óta. . . Már hogyha az álom a halálnak képe: Elkísérte urát ő nagy hűségébe’ Marci, a mennyország fényes kapujáig,------E l is értek szépen éjféltájt odáig. . . Egy kis távolságból. — mint hozzájuk illik — Elkísérte őket a két kom’ is félig; Akkor, a bús pajtás visszaszólította, — E siralomvölgynek őket visszaadta. . . Túlvilági fénytől káprázatos szemmel Keltik most a komát, földi gyötrelemmel: „Ne sírjon ken’ má’ no, . . . mennyországba van má’, — Hajnali harangszót későbbre ne haoná.“ Bár nehezen válik lelke jó urától, — Ébred a nagy szóra, amit „tiszte“ rá tol; Hej keserű most a harangozó szive, — S búsan csilliugel a „kis“ nagy har a ng szive. . • II. „Jaj, uram ne hagyj el! — tűz vau megint, — tűz van!!“ Ugrálnak az ágyból — a városon százan. Biztositó urnák befordul a csapja, — A „tűzoltó“ hadnagy mundérját nana kapja. . . . Egy ingben, papucsban, — kérdik: ki a káros? Mosolyog magában: doktor, patikáros . . . Nagy későre kisül, hogy nem is ég sehol, — Ez a harangozás hát ugyan mire foly ? Hogy mire foly ? tudják mások biztosabban, Káptalan is lakván abban a várasban ; Kanonoknak húzzák meg a z t a harangot, Ha olyasmi éri, ami más halandót. De a föurakból egyik sem volt beteg, S igy a kollegákért kiki otthon retteg; 1
