Eger - hetilap, 1874
1874-10-22 / 43. szám
XIII. ér-folyam. 43. szám. 1874. October 22-én. Előfizetési dij: Egész évre . . 5 ft — kr. Félévre . . . 2 ft 50 kr. Negyedévre . . 1 ft 30 kr. Egy hónapra . — 45 kr. Egyes szám — 12 kr. EGER. Hirdetésekért: minden 3 hasábzott petit sorhely után 6, bélyegadó tejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a lycenmi nyomda. Előfizetéseket elfogad: a szerkesztőség (Széchenyi-utca 84. az.) s minden k. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr. Vidéki hirdetéseket elfogad Mosse R. Bécsben. Alkotmányos önkormányzatunk hanyatlása. Hogy politikai lényünkön csakugyan rágódik valami belső féreg, azt eléggé alaposan gyanittatja azon körülmény is, hogy a nemzeti érzület mindinkább íásultabbá kezd lenni azon ős, s csak nem rég is legnépszerűbb nemzeti institutio iránt, melyet megyei intézménynek nevezünk. — A napi sajtó gyászos jajongása csaknem kiapadbatlan a panaszban, miszerint megyei életünk, mindinkább léhább, üresebb, tartalmatlanabb, s meddőbb kezd lenni, egyik szerint azért, mivel a megyék jelen szervezete illusoriussá tesz minden autonómiát, valódi autonómia nélkül nincs pezsgő politikai élet, mások szerint pedig azért, mert ama rettenetes közöny, mely nemzetünk szellemi idegzetét már is kétségbeesésig behálózta, kiölni látszik belölök minden érdeklődést a közügyek iránt. A mi minket illet, mi hibásnak találjuk mind a két föltevést. — Szerintünk nem a megyei rendszer bénasága, nem a közügy az, mi tulajdonképen a közérdeklődést nem engedi föllángolni a megyei élet iránt; ennek valódi oka szerintünk abban áll: Mivel ma már nem a megyék képezik, 8 nem is képezhetik a politikai viadalok színterét, és mivel az uj nemzedék, melynek most a megyei élet deszkáin a legtevékenyebben kellene szerepelnie; nem él politikai életet, nem részesül politikai neveltetésben. Avagy 25 év óta miféle politikai életet élünk mi, és 25 év óta nem egy egészen új nemzedék lépett-e nyomába ama régi fajnak, mely tanult izzadni, és izzadás közt hősi bért aratni?! s ez egy szellem-eszményi élet volt; mig jelen nemzedékünk jégkebelét csak az anyagi érdekek vágya tölti be. — Pedig van örök s eszményi élet a jelenkorban is : de ez az élet nem a test, hanem az eszmék örök ifjú élete. A kihűlt holttetem fölött hiába pattant fel a kősziklába vágott koporsó fedele, mert az enyészet munkáit nincs hatalom többé, mely föltartóztathassa, ám az eszmék ereje szétbontja a halál betemető hangjait s munkás ösztönt ébreszt a szendergő lelkekben. Ami nemzedékünk —mondám —nem bir mozogni, s lelkesülni az anyagiság bilincsei között, pedig a nemzeteknagyságát, s jövőjét nem anyag, és physikai kül-erő, hanem az eszmék után kell megítélni, melyek közéletüket vezérlik. A közszabadság, hazaszeretet, nemzetiség és erkölcsnemesség unalmas szavak, értéketlen eszmék ott, hol a sokaság és az egyesek egyaránt közvetlen anyagi hasznokat vadásznak; de annál inkább tel tudja használni s utilizálni azon tért, mely az összérdekek mellőztével csak az önösségnek hizeleg. Ha a megyék a múlt idők béke-napjaiban oly fényes színpadaiul szolgáltak a szabadság tusáinab, kell: hogy ma az önkormányzat kevésbbé fárasztó, de nem kevésbbé áldásos munkáinak szolgáljanak küzdtérül. Az önkormányzat jogosultsága, mely megyei szervezetünkben van megtestesítve, szakadatlan tevékenységet, folytonos munkásságot követel mindnyájunktól. S követeli ezt tőlünk azon újabb helyzet, hogy most már nem kormányoznak bennünket, mint a hajdankorban, hanem minnmagunkat kell hogy kormányozzuk. A nagykorúsággal járó, oly kijátszhatlan kötelem ez, mely elől kitérni nem lehet, nem szabad. Mi az emberiségre és társadalomra áll, az külön miránk nézve is. Áll az saját társadalmunkra, melynek szintén megvan az emberiség közös nagy munkájában annyi küldetése, hogy munkaerejét a lankadástól megóvni érdemes legyen, s van oly sajátságos fejlődési iránya, mely nélkül egyúttal kevesbje volna az emberiség közös törekvésének a végcél felé s bármelyik irányban szakadjon vagy folyjon be : egyik sem nyújt vesztéért kárpótlást. A köztörekvés sikere érdekében kell föntartani a külön irányt, a külön magyar társadalmat, melynek egyik leghatalmasb létegzetét a megye rendszere képezi. Véssük ezt lelkűnkbe, s váljék a társadalom minden tagjában vérré a meggyőződés egy rendezett s közludatos magyar társadalom szükségességéről, s meg lesz váltva az életnek és virulásnak, s bármit üvöltsenek is a vészmadarak, a káröröm, az irigység s féltékenység : visszatér belénk az önbizalom.jmelynek már-már fogyatékát érezzük, s elhagy a csüggedés, mely nyakunkat már is az in- dolentia járma alá hajtá. Minden egyes megye, kicsiben az egész hazát ábrázolja. Ez a mi politikai mikrokosmosunk, de ennek az egyéni politikai szabadság ápolásán kívül feladata: különösen a vidékek közművelődését minden irányban kifejteni, s kielégíteni mindazon szükségleteket, melyeket az egyes vidékek sajátlagos népnevelési, tudományos, művészeti, és közgazdászati igényei követelnek. A megyei közgyűléseknek napjainkban nem lehet többé feladata, hogy ott a bizottsági tagok nagy politikát Űzzenek, ami önkormányzati helyhatóságunk ugyanis csak a közigazgatás céljaira van berendezve, s ezen célok szentségét szükség mindenkor szem előtt tartanunk, azok iránt bevülnllnk és buzognunk. Mert nem elég, hogy mindnyájan tudunk lelkesülni a hazáért; kérdés: föl tudjuk-e a hazának áldozni pillanatnyi érdekeinket, párt- szeretetünkot, kicsinyes gyűlöletünket, s tudunk-e egyesülni ? Mert ha ezt nem tudjuk, minden lelkesedésünk hasztalan. Volt idő, melyben Európát barbárok árja özönlötteel, midőn az ó polgárosodás és műveltség minden emléke egy csapással semmisült meg, midőn a törvényhozók törvényeikkel, a birodalom minden fényével, minden hatalmával, a tudósok a tudományokkal, a művészek bámulandó remekeikkel együtt elpusztultak, megsemmisült minden és a mérhetetlen területek, melyeken kevéssel elébb a sok századon át kifejlődött polgárosodás és műveltség virágzott, egyszerre tudatlanságban vakságban látták magokat eltemetve. De ezen világot elborító chaos közepette is még mindig világított egy fénysugár ancpek láthatárán, mely a népek elfojthatlan szabadság-vágyából áradt szét, melytől a letarolt fü uj magjának indult, s végtelen romhalmazok alól uj élet kezdett fakadozni. E fénysugár a francia nagy forradalom tombo- lásai közt tört ki a múlt idők felhőiből, s a nemzeti önkormányzat alakjában jelent meg azon mindenféle jog-intézmények között, melyek ma már a feledés halotti kamrájában posladnak. Tagadhatlan, hogy az önkormányzat fényköre az absoiutismustól született centra- lisatio nagy elterjedése és hatalma miatt csak lassan fejlődött ki, de a népek, melyek öt talán csak kalauznak tekintették, hogy őket a homályon átvezesse: ma már ragyogó, mindenfelé világos élet árasztó nap gyanánt tisztelik. Innen magyarázható meg azon rendkívüli kegyelet is, melylyel a magyar nemzet főleg oly institutiók iránt viseltetik, melyek által Önkormányzatát gyakorolja, innen továbbá, hogy ezen institutiók között nemcsak a legrégibb de a legnépszerűbb a megyerendszer volt! De vájjon az-e jelenleg? bizony ha az idők tanúja köztaz igazat nekünk is be kell vallani, mi sem hallgathatjuk el: hogy a régi megyei életnek, mely egy pezsgő, hullámzó, zajos, háborgós, — de buzgó és népes búcsú járáshoz hasonlított, alig látjuk csak árnyékát is a közélet deszkáin bolygani. A leggyérebb közönség, unalom, csüggedés, közönyegyes közkérdésekben a legnagyobb járatlanság, dologtalan, vagy munkakerülő hallgatóság, im ezek a jelen helyhatósági önkormányzat élettelenségének külső symptomái! Sem tisztviselő-, sem képviselő-választások nem lévén napi renden, a pártélet lassan lüktet, vagy szunnyadozóban van; az országos sérelmek, a megyei nagy ambitiók korszaka lejárt, vagy elfelejtetett; a többi kérdés miért érdekelné a nagy közönséget? ! Midőn azonban ezen sötét rajz hűségét részünkről is bevalljuk, s midőn mindezen elszomorító tünemények okait fürkészszük, —
