Eger - hetilap, 1874

1874-10-08 / 41. szám

XIII. év-folyain. 41. szám. 1874. October 8-áu. Előfizetési dij: Egész évre Félévre Negyedévre . Egy hónapra Egyes szám 5 ft — kr. 2 ft 50 kr. I ft »0 kr. — 45 kr.- 12 kr. EGER, Hirdetésekéi’t: minden 3 hasábzott péti sorhely után 6, bélyegadi! tejében minden hirdetést?. 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a 1 yccilllli nyomda. Előfizetéseket el tógád : a szerkesztőség (Széahenyi-utca 84. sz.) J ent s eh O. könyvkereskedése s minden k. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr. Vidéki hirdetéseket elfogad Mosse R. Bécsben. Eger okt. 6. 1874. Hazánkban a megyék ez idő szerint csaknem kivétel nélkül a territoriális kérdés megvitatásával foglalkoznak. A belilgyminister ö nmlga, a megyekikerekitési tjavaslat illető pontjainak megküldé­sével valamennyi érdekelt megyét nyilatkozatra hivta fel. így szó­lalt fel a kérdéses ügyben, a múlt hó végén tartott rendkívüli bizots. gyűlésén, derék szomszédunk, Borsod megye is, a miniszterhez ter­jesztett föliratában kijelentvén, miszeriut az rgervölgyi községekről, melyek a minister ur által Hevesmegyéhez szándékoltatnak csatol- tatni, — nem mondhat le. A bizottmány elfoglalt álláspontját azzal indokolja, miszerint az elszakítani szándékolt közs égek Miskolccal teljes jó utakkal kötvék össze, s magok sem kívánják elszakittatá- sukat; de nem kívánja ezt Hevesmegye érdeke sem, melynek köz­pontjául inkább Gyöngyös lélelne meg, mint Eger; azért pedig, hogy Eger város ezen abnormitásán segítve legyen, teljességgel nem kí­vánható az, hogy Borsod vármegye területéből mintegy 5 négyszeg mértföld 11 ezer lakossal kiszakittassék, s igy adó-alapja minden kárpótlás nélkül megcsonkittassók. Kinyilatkoztatá azonbaD, hogy Felső-Tárkány községét, mely csak is I^ger városán át közlekedte­tik megyéje központjával, bizonyos puszták átkebelezesének kár­pótlása mellett átengedni hajlandó. Hogy Borsodmegye régi területéhez annyira ragaszkodik, hogy nem akar megválni ama községektől, melyek rég-idők óta kebeléhez tartoztak, azt még értjük. Hiszen nemzeti jellemünkhöz tartozik a rajongó ragaszkodás régi institutióiukhoz, melyektől még akkor is csak keserű fájdalommal mondunk le, ha azok a modern józanabb s célszerűbb viszonyok keretébe többé egyáltaláu nem illenek. A me­gye kikerekitési minist, tjavaslatnak az ész- és célszerűbb adminis- trationalis viszonyok országszerte életbeléptetését tárgyazó intentio- jának tiszta fényénél csak a vak nem látja, hogy ama borsodmegyei községek, melyek az érintett tjavaslat szerint Hevesmegyéhez lesz­nek csatolandók, valamint eddig közlekedési eszközeik közelebb, s alkalmasabb voltánál fogva folytonosan Eger városával voltak s vannak üzleti összeköttetésben, úgy közigazgatási szempontból is határozottan ide gravitálnak, s igy ez által korán sem Eger, hanem inkább Borsodmegye azon almormitását akarja elodázui, mely az ér­dekelt községeket, úgy közlekedési, valamint aduiinístratioualis és egyéb tekintetekből is Borsodmegye keretéből határozottan kire­keszti s egyenesen Hevesmegye kebelébe ékeli be. Borsodmegye kö­zönsége nem is tud az e helységekhez való ragaszkodásának istápolá- sára egyéb argumentumot felhozni, mint egyedül azt, hogy azok Mis­koiccal jó utak által vannak összeköttetésben, — s csupán F.-Tár- kányt hajlandó nekünk — busás kárpótlás mellett—nagy kegyesen átengedni. Mindezt — ismételjük — a régi institutiókhoz való ra­gaszkodás szempontjából értjük és tiszteljük. Azt azonban sehogysem tudjuk érteni, s a józan ész és a szom szedi őszinte barátság jogos és méltányos igényeivel összeegyeztetni, hogy Borsodmegye közönsége a szomszéd Hevesmegye központi kér­désébe is beleavatkozva, sans géné et fa§on oda nyilatkozik,misze­rint Hevesmegye központjául inkább Gyöngyös felelne meg, mint Eger. Tiszteljük Borsodmegye közönségét, kérjük azonban, hogy csak saját ügyeivel bajoskodjék, más törvényhatóság dolgaiba hí­vatlanul avatkozni pedig annál inkább tartózkodjék, mert nem tud­hatja, miként szokott Gyöngyös a fogadatlan prókátoroskodásért fizetni. Eger okt. 6. 1874. A treccsénmegyei 390 cholera-árva szállításáról az ország fő­városán keresztül igen érdekes sorokat küldött lapunk számára V. D. vasúti tisztviselő, városunknak pár év előtt közkedvességü la­kosa. Leveléből közöljük a következő mozzanatokat. A múlt hó utó.só napjaiban a trencséni tevékeny fő-ispán áltai gyűjtött, de fő­leg a belügyminister által utalványozott összegből a nevezett me­gyéből 39u árva tetőtől talpig kirubáztatván, azok 4 tisztviselő fel­ügyelete alatt, s 18 ápoló társaságában Zsolnáról útnak indíttat­tak, hogy azok a már jóval előbb önként jelentkezett jobb módú magyar családoktak átadassanak. A zavarok kikerülése végett min­den gyermek mellén egy táblácskán neve, illetőségi helye, s azon magyar község, ahol a gyermek fölvételt nyert, olvaható volt, azon­kívül minden gyermek el vala látva keresztlevéllel, s illetőségi ok- mánynyal, mely a szállító tisztviselő által kézbesittetett, A pesti éj­szaki pályaudvarban egy belügyminiszteri tisztviselő fogadta az ér­dekes gyermek-szállítmányt, s egyszersmind további rendeltetésük felől is intézkedett. Az árvák egy kisebb része már Hatvannál el­valt a zömtöi, hogy Egerbe, s illetőleg Jászberénybe szállíttassanak. A többiek Pestre érkezvén, egyelőre a dologházba szállásoitattak, hol a budapesti hatócág szívességéből megvendégeltetvén, a közúti vaspályán díjtalanul szállíttattak a gözhajózási s illetőleg vasúti ál­lomásokhoz, hogy rendeltetésök helyére küldessenek. Karcagra 83, Félegybázára 65, Csanád- és Csongrád megyékbe 146 árva szállít­tatott az illető hatóságok küldött tisztviselőinek s az ápolóknak kí­séretében. Az árvák tetőtől talpig uj tisztességes öltözettel voltak ellátva, s a legjobb kedvvel indultak rendeltetésök helyére. Csupán egy megható jelenet történt két testvér között, kik közöl az egyik­nek Félegyházára, a másiknak Karcagra kellett volna menni. Sírva fakadtak s nem tudtak egymástól megválni, mig az illető minist, hivatalnok megindulván rajtok, intézkedett, hogy mindketten egy községben helyeztessenek el. A gyermekek az egész utón bőséges ellátásban részesültek s mindenütt gondos figyelem és érdekeltség tárgyai valának. A közlekedési társulatok az árvákat mindenüvé díjtalanul szállították ; a fővárosi közönségben pedig oly nagy rész­vét nyilvánult irántok, hogy ha a minist, biztosnak még pár száz árva rendelkezésére áll, a közönség közt könnyen eloszthatta volna azokat. Szept. 30 án szállíttattak Hatvantól Egerbe amaz árvák, me­lyek kettős megyénk területén valának elhelyezecdök, szániszerint 21-en, a trencsénmegyei árvaszéki jegyző vezetése alatt. Iodohá- zunknál, megyei ali- pánunk meghagyásából, Bckeffy A. várnagy- szolgabiró fogadta, s szállásolta el őket a megyeháznál, hol a szük­ségesekkel bőven ellátva, 48 órán át tartózkodtak. Mozgáské pen az érsekkertbe is elvezettettek, hol épen térzene volt, s hol a közönség nagy érdeklődéssel szemlélte őket. Fejér Kálmán gyön­gyös-tarjáni jegyző, ki már néhány napja várta városunkban az árvák megérkezését, illetőségét közölök egy árva leánykában azonnal át­vette, s elszállította. Városunkban egyelőre csak egy polgár, névsze- rint Angyali (Engl) Zsigmond polgártársunk jelenkezett egy árva elfogadására, kinek is Kvassai Gizela, egy volt trencsénmegyei szol- gabiró 9 éves árvája azonnal átadatott. A megmaradt 19-böl 2 Sza- jolban, 3 Török-sz.-Miklóson, s 14 Kenderesen vala elhelyezendő, minthogy a nevezett községekből a polgárok ugyanennyi számú ár­vának félfogadására jelentkeztek. A megye alispánja azonban, te­kintetbe véve az alföldi községeinkben időközben beállott ínséget, de főleg városunkban az árvák iránt nyilvánult részvétet, s több pol­gártársaink óhaját egy-egy árva félfogadása iránt, megengedte, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom