Eger - hetilap, 1874
1874-10-08 / 41. szám
XIII. év-folyain. 41. szám. 1874. October 8-áu. Előfizetési dij: Egész évre Félévre Negyedévre . Egy hónapra Egyes szám 5 ft — kr. 2 ft 50 kr. I ft »0 kr. — 45 kr.- 12 kr. EGER, Hirdetésekéi’t: minden 3 hasábzott péti sorhely után 6, bélyegadi! tejében minden hirdetést?. 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a 1 yccilllli nyomda. Előfizetéseket el tógád : a szerkesztőség (Széahenyi-utca 84. sz.) J ent s eh O. könyvkereskedése s minden k. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr. Vidéki hirdetéseket elfogad Mosse R. Bécsben. Eger okt. 6. 1874. Hazánkban a megyék ez idő szerint csaknem kivétel nélkül a territoriális kérdés megvitatásával foglalkoznak. A belilgyminister ö nmlga, a megyekikerekitési tjavaslat illető pontjainak megküldésével valamennyi érdekelt megyét nyilatkozatra hivta fel. így szólalt fel a kérdéses ügyben, a múlt hó végén tartott rendkívüli bizots. gyűlésén, derék szomszédunk, Borsod megye is, a miniszterhez terjesztett föliratában kijelentvén, miszeriut az rgervölgyi községekről, melyek a minister ur által Hevesmegyéhez szándékoltatnak csatol- tatni, — nem mondhat le. A bizottmány elfoglalt álláspontját azzal indokolja, miszerint az elszakítani szándékolt közs égek Miskolccal teljes jó utakkal kötvék össze, s magok sem kívánják elszakittatá- sukat; de nem kívánja ezt Hevesmegye érdeke sem, melynek központjául inkább Gyöngyös lélelne meg, mint Eger; azért pedig, hogy Eger város ezen abnormitásán segítve legyen, teljességgel nem kívánható az, hogy Borsod vármegye területéből mintegy 5 négyszeg mértföld 11 ezer lakossal kiszakittassék, s igy adó-alapja minden kárpótlás nélkül megcsonkittassók. Kinyilatkoztatá azonbaD, hogy Felső-Tárkány községét, mely csak is I^ger városán át közlekedtetik megyéje központjával, bizonyos puszták átkebelezesének kárpótlása mellett átengedni hajlandó. Hogy Borsodmegye régi területéhez annyira ragaszkodik, hogy nem akar megválni ama községektől, melyek rég-idők óta kebeléhez tartoztak, azt még értjük. Hiszen nemzeti jellemünkhöz tartozik a rajongó ragaszkodás régi institutióiukhoz, melyektől még akkor is csak keserű fájdalommal mondunk le, ha azok a modern józanabb s célszerűbb viszonyok keretébe többé egyáltaláu nem illenek. A megye kikerekitési minist, tjavaslatnak az ész- és célszerűbb adminis- trationalis viszonyok országszerte életbeléptetését tárgyazó intentio- jának tiszta fényénél csak a vak nem látja, hogy ama borsodmegyei községek, melyek az érintett tjavaslat szerint Hevesmegyéhez lesznek csatolandók, valamint eddig közlekedési eszközeik közelebb, s alkalmasabb voltánál fogva folytonosan Eger városával voltak s vannak üzleti összeköttetésben, úgy közigazgatási szempontból is határozottan ide gravitálnak, s igy ez által korán sem Eger, hanem inkább Borsodmegye azon almormitását akarja elodázui, mely az érdekelt községeket, úgy közlekedési, valamint aduiinístratioualis és egyéb tekintetekből is Borsodmegye keretéből határozottan kirekeszti s egyenesen Hevesmegye kebelébe ékeli be. Borsodmegye közönsége nem is tud az e helységekhez való ragaszkodásának istápolá- sára egyéb argumentumot felhozni, mint egyedül azt, hogy azok Miskoiccal jó utak által vannak összeköttetésben, — s csupán F.-Tár- kányt hajlandó nekünk — busás kárpótlás mellett—nagy kegyesen átengedni. Mindezt — ismételjük — a régi institutiókhoz való ragaszkodás szempontjából értjük és tiszteljük. Azt azonban sehogysem tudjuk érteni, s a józan ész és a szom szedi őszinte barátság jogos és méltányos igényeivel összeegyeztetni, hogy Borsodmegye közönsége a szomszéd Hevesmegye központi kérdésébe is beleavatkozva, sans géné et fa§on oda nyilatkozik,miszerint Hevesmegye központjául inkább Gyöngyös felelne meg, mint Eger. Tiszteljük Borsodmegye közönségét, kérjük azonban, hogy csak saját ügyeivel bajoskodjék, más törvényhatóság dolgaiba hívatlanul avatkozni pedig annál inkább tartózkodjék, mert nem tudhatja, miként szokott Gyöngyös a fogadatlan prókátoroskodásért fizetni. Eger okt. 6. 1874. A treccsénmegyei 390 cholera-árva szállításáról az ország fővárosán keresztül igen érdekes sorokat küldött lapunk számára V. D. vasúti tisztviselő, városunknak pár év előtt közkedvességü lakosa. Leveléből közöljük a következő mozzanatokat. A múlt hó utó.só napjaiban a trencséni tevékeny fő-ispán áltai gyűjtött, de főleg a belügyminister által utalványozott összegből a nevezett megyéből 39u árva tetőtől talpig kirubáztatván, azok 4 tisztviselő felügyelete alatt, s 18 ápoló társaságában Zsolnáról útnak indíttattak, hogy azok a már jóval előbb önként jelentkezett jobb módú magyar családoktak átadassanak. A zavarok kikerülése végett minden gyermek mellén egy táblácskán neve, illetőségi helye, s azon magyar község, ahol a gyermek fölvételt nyert, olvaható volt, azonkívül minden gyermek el vala látva keresztlevéllel, s illetőségi ok- mánynyal, mely a szállító tisztviselő által kézbesittetett, A pesti éjszaki pályaudvarban egy belügyminiszteri tisztviselő fogadta az érdekes gyermek-szállítmányt, s egyszersmind további rendeltetésük felől is intézkedett. Az árvák egy kisebb része már Hatvannál elvalt a zömtöi, hogy Egerbe, s illetőleg Jászberénybe szállíttassanak. A többiek Pestre érkezvén, egyelőre a dologházba szállásoitattak, hol a budapesti hatócág szívességéből megvendégeltetvén, a közúti vaspályán díjtalanul szállíttattak a gözhajózási s illetőleg vasúti állomásokhoz, hogy rendeltetésök helyére küldessenek. Karcagra 83, Félegybázára 65, Csanád- és Csongrád megyékbe 146 árva szállíttatott az illető hatóságok küldött tisztviselőinek s az ápolóknak kíséretében. Az árvák tetőtől talpig uj tisztességes öltözettel voltak ellátva, s a legjobb kedvvel indultak rendeltetésök helyére. Csupán egy megható jelenet történt két testvér között, kik közöl az egyiknek Félegyházára, a másiknak Karcagra kellett volna menni. Sírva fakadtak s nem tudtak egymástól megválni, mig az illető minist, hivatalnok megindulván rajtok, intézkedett, hogy mindketten egy községben helyeztessenek el. A gyermekek az egész utón bőséges ellátásban részesültek s mindenütt gondos figyelem és érdekeltség tárgyai valának. A közlekedési társulatok az árvákat mindenüvé díjtalanul szállították ; a fővárosi közönségben pedig oly nagy részvét nyilvánult irántok, hogy ha a minist, biztosnak még pár száz árva rendelkezésére áll, a közönség közt könnyen eloszthatta volna azokat. Szept. 30 án szállíttattak Hatvantól Egerbe amaz árvák, melyek kettős megyénk területén valának elhelyezecdök, szániszerint 21-en, a trencsénmegyei árvaszéki jegyző vezetése alatt. Iodohá- zunknál, megyei ali- pánunk meghagyásából, Bckeffy A. várnagy- szolgabiró fogadta, s szállásolta el őket a megyeháznál, hol a szükségesekkel bőven ellátva, 48 órán át tartózkodtak. Mozgáské pen az érsekkertbe is elvezettettek, hol épen térzene volt, s hol a közönség nagy érdeklődéssel szemlélte őket. Fejér Kálmán gyöngyös-tarjáni jegyző, ki már néhány napja várta városunkban az árvák megérkezését, illetőségét közölök egy árva leánykában azonnal átvette, s elszállította. Városunkban egyelőre csak egy polgár, névsze- rint Angyali (Engl) Zsigmond polgártársunk jelenkezett egy árva elfogadására, kinek is Kvassai Gizela, egy volt trencsénmegyei szol- gabiró 9 éves árvája azonnal átadatott. A megmaradt 19-böl 2 Sza- jolban, 3 Török-sz.-Miklóson, s 14 Kenderesen vala elhelyezendő, minthogy a nevezett községekből a polgárok ugyanennyi számú árvának félfogadására jelentkeztek. A megye alispánja azonban, tekintetbe véve az alföldi községeinkben időközben beállott ínséget, de főleg városunkban az árvák iránt nyilvánult részvétet, s több polgártársaink óhaját egy-egy árva félfogadása iránt, megengedte, hogy