Eger - hetilap, 1874

1874-09-17 / 38. szám

299

csó administratio tekinteteinek csak azon rendezés felelhet meg, mely K.-Szolnok megyét, Szolnok székhelylyel, helyreálitván — abba a Nagy-Kunságot egészen, a Jászságnak pedig három községét, u. m. Jász-Ladány, Alsó-Sz.-György és Jász-Kora-Jenöt, és ismét Pest megyéből Nagy-Abony, Tószeg, Rékas és Ujszász községeket beolvasztaná ; Heves megyét pedig a Jász kerület egyéb részeinek, úgy nemkülönben K.-Szolnok megye Tiszán inneni községeinek, bezárólag Tárná Sz.-Miklósig, leendő beosztásával recompensálná,: a tervezett Jász megye felállítását egész erélylyel ellenezni, és K.- Szolnok megyének a fent említett kikerekitésben leendő helyreállítását hathatósan pártolni méltóztassék.

A közigazgatási szakosztály e fontos tárgyban a következő véleményes jelentést terjeszti elő.

A f. évi martius 16 án tartott megyebizottsági közgyűlés a törvényhatóságok területi rendezése tárgyában az országgyűlés képviselőházához intézett föliratában elismerte ugyan, bogy némely törvényhatóságok feltünöleg rendetlen határai, a nagy ki- és beszögel- lések, a bezárt helyek s a különálló részek, főleg a Királyhágón túl, a célszerű kikerekitést, a ki- és bekeblezést, s bizonyos mérvig az uj alakítást is kívánatossá teszik ; de a belügyminiszter által tervezett nagyobb mérvű átalakításokat, s egész törvényhatóságok megszüntetését stb. ellenezte.

A közigazgatási szakosztály most is ezen álláspontot foglalja el.

Azt, hogy megyénknek itt-amott rendetlennek mutatkozó határa kiigazittassék, hogy más törvényhatóság területébe beszögellő részei tőle elválasztassanak, nemcsak természetesnek, hanem ha már, bármily kis mérvű, területi szabályozásról van szó, úgy közigazgatási, mint egyéb más tekintetekből is, kívánatosnak, sőt elkerülhetetlennek kell találnunk.

De egyéb s ennél nagyobb mérvű rendezésre, vagy szabályozásra megyénk területének nincs szüksége, mert azt, hogy a Tisza oly elválasztó vonalat képezne, hogy annak innenső és túlsó partján fekvő községeink ezentúl is ugyanegy törvényhatósághoz ne tartozhatnának, hogy tehát Hevesvármegyének ezentúl csupán a Tiszáig lehetne terjeszkednie, — el nem ismerhetjük.

Eltekintve attól, hogy ezen ellenünk alkalmazásba venni célzott elv nem követtetik oly átalánosságban, hogy minden más, szintén folyótól áthasitott törvényhatóság irányában érvényesittetnék, kérdezhetni véljük ■ hogy— ha a törvényhatóságok területi szabályozásával nem csupán a mára, hanem a holnapra is tekintettel akarunk lenni, —mi akadályul szolgálhatna a Tisza, az inneni és túlnani részek együvé tartozásának ? Hisz újabb időben a folyók épen nagyon is alkalmas közlekedési elemnék vannak elismerve, azon sajnos helyzetnek pedig, hogy T. Füredtől egészen Szolnokig nincs hid a folyón, a közszükség érzetét felköltö érdekeltség s az élénkülő forgalom igényei úgyis nemsokára kell hogy véget vessenek — nem csak, hanem rövid idő alatt be kell következni annak is, hogy, mint már tervezve is van, az alföldi és hatvan-miskolci pályavonalak vasúttal köttessenek össze, mely vasút a megyének épen közepét metszené keresztül s annak a Tiszán inneni és tulnani részeit oly közel hozná egymáshoz, hogy az egytivétartozásnak a hosszú közös múlt által megszentelt érzete újra egész melegségében fölélénkülhetne.

Mi tehát, ezeket tekintve, mint mondók, a szélek kiigazításán kivül, más területi szabályozásnak szükségét Heves-Szolnok megyére nézve annál kevésbbé ismerhetjük el, mert ezt megyénkre vonatkozólag, még magában a ministeri leiratban hangsúlyozott alapelvek logikája sem hozza magával.

De ha külső okból, ha kormányzati tekintetekből, ha más megyék kényelmesb rendezhetése végett, ha a szomszédtörvényhatóság kedvéért, hogy annak területe, a megállapított elvek szerint, célszerűen szabályoztathassék, illetőleg, bogy annak együtt nem maradható részei külön törvényhatóságokúi berendeztethessenek, — nekünk is áldozatot kell hoznunk : hozzuk meg kényszerűségből a szükséges áldozatot, de hozzá kötjük mindazon föltételeket, melyeket, ily esetben, a törvényhatóság kitűzni, azt hiszszük, jogosítva van.

Arról van szó, hogy megyénk mely eddig az ország legnagyobb megyéinek 'egyike volt, ezen rangját elvtszitse-e s a kisebb vagy legalább középnagyságú megyék alsóbb fokára szállittassék-e le s ezzel mind szellemi , mind anyagi erejében kisebb, vagy nagyobb mérvben röviditessék e meg?

Ha tehát áldozatot kell hoznunk azon tervnek mégvalósitása- ért, hogy egy külön Jász és egy külön Kun vármegye alakíttassák (mit! jász és kun szomszédaink kedvéért, kik ez eszméhez történeti multjok iránti kegyeletből is ragaszkodnak, ellenzeni annál kevésbbé akarunk, mert ezen kiváltságuk magasb államérdekekbe nem ütközik:) ez áldozat-hozatalra csak a következő két s egymástól el nem választható föltétel mellett lehetünk készek.

1) hogy több község, illetőleg nagyobb terület ne kivántassék tőlünk, mint amennyi elkerülhetlenül szükséges ahhoz, hogy a tervezett s más törvényhatóságoktól elszakítandó területrészekkel is növekedő Jász és Kun vármegyék a létezhetés és fennállhatás „conditio sine qua non“ föltételeivel bírjanak. Azt hiszszük, hogy uj alakulások azon régi intézményektől, melyeknek, hogy úgy mondjuk, rovására jönnek létre, ennél, azaz: a szükséges minimumnál többet méltányosan nem kívánhatnak;

2) hogy azon áldozatokért, melyeket a jelzett célra ily módon hozunk, ha nem is egészen megfelelő, de ebez közeljáró aránylagos reconpenzatiót nyerjünk más szomszéd törvényhatóság, vagy törvényhatóságok területéből. Ily kárpótlásra gondolt a belügyminiszter is leiratában, midőn az ott elsorolt 10 borsodmegyei községnek megyénkhez való csatolását helyezi kilátásba. De ezt mi az általunk hozandó áldozatért nem tartjuk elegendő kárpótlásnak. S e mellett azon tekinteteket is, melyek a leiratban, a kárpótlási eszmétől elvonatkozva, a 10 községnek megyénkhez leendő csatolására nézve fel- bozatnak, még más, több községre is kiterjeszthetőknek véljük, s úgy találjuk, hogy úgy közigazgatási és közlekedési, mint közgazdasági szempontból, még 11 községet lehetne Borsodból megyénkhez csatolni. De erről alább.

Ami már a miniszteri leiratban hozzánk intézett kérdéseket illeti, bogy t. i a megnevezett községek átkebleztetésére nézve érdekeink szempontjából nyilatkozzunk, teszszük ezt a következőkben a jászkunkerületek fölterjesztésének ama passusára való tekintettel, melyben azon föltételek emlittetnek föl, melyek mellett a tervezett Jászmegye államadójának 10%-jából képes lenne közigazgatási költségeit fedezni:

a) a Jász megyéhez csatoltatni tervezett Monostor, Alattyán, Süly, Kötelek, Bessenszögh, Nagy Kürü és Szolnok községek közöl Monostor és Alattyán átkebelezhetésére nézve részünkről nem forog fenn nehézség ; de Monostor községnek az átkeblezést ellenző nyilatkozatát kötelességünknek tartjuk fölterjeszteni. Süly, Kötelek és Nagy-Kürü községekhez annál inkább ragaszkodnunk kell, mert ezen községek nincsenek azon községek közt megnevezve, melyeket a Jászkunkerületek a tervezett Jászmegye részére Hevesmegyétől azon célból kívánnak, hogy ezen uj megye államadójának tisztán tlz-száztólijából képes legyen közigazgatási költségeit fedezni. Beasenszöghöt ugyan a jászkun felirat azon községek közt nevezi meg; de miután mi az átkeblezés ellen tiltakozó Szolnok városának fen kívánjuk hagyni azon szabadságát, hogy a hová-csat- lakozás iránt újabban nyilatbozhassék, Bessenszögh átkebelezésébe már csak azért sem egyezhetünk bele, mert ez által Szolnok városát magunktól elzárnók. Egyébiránt ettől elvonatkozva sem lehetünk hajlandók, önvád nélkül, lemondani oly nagy területről, milyen Bessenszögh határa a hozzá tartozó pusztákkal együtt, mely község még e mellett az átkebelezést ellenzi is. A belügyminist, leiratban nememlitett, de a jászkun feliratban átengedtetni kívánt Tarna-Eörs- höz pedig oly műveltség-történeti emlék is köti e megyét, melyről a kegyelet megsértése nélkül alig volna lehetséges lemondani. Egyébiránt a nyilatkozatokat mindezen községek részéről, Alattyánt kivéve, mely eddig még nem nyilatkozott, ide csatolni van szerencsénk.

b) ha megyénk túl a tiszai részeinek nagyobb részéből, mely alatt az egész Tisza-zug is értendő, és az eddigi nagykunkerületből egy uj Kun vármegye fog csakugyan alakíttatni, akkor, miután ezzel a jelenleg Turkeve nagykun község által elzárt D.-Ványa s a megye többi részei közt a területi folytonosság visszaállíttatott, nem látjuk okát, hogy mórt kellene a nyilatkozataik szerint csatlakozni különben sem kívánó D.-Ványának Békésmegyéhez csatoltatnia; Cséfán pusztának oda csatolását azonban természetesnek találjuk.

c) Várkony és Vezseny községeknek Pest megyéhez leendő csatolása ellen mi ugyan ellenvetést nem teszünk, azonban ellenző nyilatkozataikat ide mellékeljük.

Ha megyénk, mint a ministeri leirat szerint lényegileg ez már elhatározott dolognak látszik, jelen kiterjedésébsn meg csakugyan nem maradhat is, s a Tiszántúli részek arra hivatvák is, hogy a tervezett Kunmegye alakításához elegendő anyagot szolgáltassanak: még innen nem következik, hogy miután mi, mint emlitettük, a Tiszát elzáró választóvonalnak nem tekintjük, minden Tiszántúli községről le kellene mondanunk. Vannak községek a Tiszántúl, melyek valamint jelenleg, úgy a jövőben is, bármilyen uj szervezkedés lépjen is ott életbe, mindig Eger felé gravitálnak s a Tisza innenső partján fogják keresni és feltalálni úgy rokonszenvök, mint érdekeik körét. Ezen községek, melyeknek egy része, tulajdon óhajtása szerint, jelenleg is az egri kir. törvényszék területéhez tartozik, s melyek ezentúl is Hevesmegyéhez csatolva maradhatnak, a kö*