Eger - hetilap, 1874
1874-08-27 / 35. szám
276 Zott, mintegy 15 éves leányka tartózkodott torna-gyakorlaton, ki igen gyönge látérzékkel bírt, a egyik lába rövidebb volt, mint a másik. Lába, egy évi gyakorlás után, teljesen kiépitlt, látérzéke pedig más fél év alatt, a kellő épséget egészen visszaszerezte. Ily baszna van az ügyesen vezeiett tornászainak! III. A tornászat a tűzoltó - egyleteknél. Két éve már, hogy az egri torna-egylet íönáll, s még mindig csak a vajúdás küszöbén áll. Van elégséges pártoló (bár nehézkesen fizető) tagja, számos és tekintélyes tagokból álló választmánya, páratlan ügybuzgó elnöke, kitünöleg gyakorló t és ügyes tornamestere, csak az hiányzik, ami tulajdouképen alkotó eleme a torna- egyletnek. Egyetlen egy működő tagja sincs! — A múlt évben az akkori torna-mester rábeszélésének sükerült a müveit közönség soraiból egy kisebb torná z-csapatot összealaki- tani, mely a télen, párhóig folytatta is gyakorlatait, de aztán belefáradt s eloszlott. A torna-mester pedig a kapufélfától vön búcsút. Az idén, dacára az elnök, s a választmány buzgalmának, s az uj tornamester szélűben ismert ritka ügyességének, — ismét csak ott állunk, ahol tavaly, s a torna-egyletben minden van: alkalmas helyiség, kellő s célszerű fölszerelés, csak — tornászok nincsenek. Azért, hogy az utóbbi időkben közös és hitfelekezeti elemi iskolák növendékei a torna-egylet helyiségében oktattatnak a tornászaira, miért az egylet az illető tanhatóságoktól pénzbeli támogatásban részesül, — a torna-egyletet föntartani sem nem célravezető, sem nem érdemes. Az elemi iskolák tanoncai a tornászati oktatást ép úgy nyerhetik saját iskola-helyiségeikben, mint a fö-gymnásium, vagy a képezde növendékei. Igaz, hogy a torna-egylet mind a múlt, mind a jelen évben igen sükerült disztorna-tinnepélyeket rendezett, melyek az intézetnek szép anyagi eredményt hoztak, s ez által existentiáját is — legalább az illető évekre — biztosították. Azonban épeu ez ünnepélyek voltak egyszersmind az egylet — szegénységi bizonyítványai, amennyiben mindkét évben a fö-gymnásium, — s az idén részben a képezde s elemi iskolák — növendékei voltak a tornázok. Hogy tehát a torna-egylet további fönállása céljának megfelelő s jogosult legyen, kell, hogy a tornászat szükséges és hasznos voltáról a nagy közönség minden rétegeiben felvilágositassék, s a hajlam és ügyszeretet a torna gyakorlatok iránt fölébresztessék, egyes ügybuzgó s lelkesült egyéneknek a nagy közönség körében oda kell hatniok, hogy a müveit nők és férfiak osztályaiban egyes csoportok alakuljanak azon célból, hogy az egylet helyiségeiben a tornamester felügyelete s oktatása mellett tornagyakorlatokat tartsa„Az Isten szerelmére, ez Flóra volna!“ „Megváltozám nemde? Nagyon beteg valók, érzem, hogy már nem sokáig húzhatom! Még egyszer látni kivántam Gyuiabácsit! Úgy-e, ezért nem fog haragudni rám ?“ Csoda-e, ha e percben rám szakadt a szenvedés azon egész súlya, mit e szegény ártatlan teremtés miattam — értik-e Önök? én miattam, oly sokáig hordozott! Őrültséggel határos roham lepett meg! Ölembe kaptam e pehelykönnyüségü leányt, minden erőmmel szoritám magamhoz, összefutostam vele a szobát — kevésbe múlt, hogy csókjaimmal meg nem öltem! Aztán letettem a divánra, eleibe térdelek és imádó érzelemmel néztem fel reá! százszor is belekezdék, hogy bocsánatát kérjem, hogy vádoljam és kimentsem magam — de csak összefüggetlen szavakat ejtheték — csak kezeimet tördelni, — C3ak gyermekként zokogni tudtam! — Ö azon mosolylyal nézte felindulásomat, mely egy ily pillanatban kárpótlását tudja lelni bármily hosszú szenvedésekért. „Ugyan kérlek Dezső, légy kimélöbb, ne fújd szemembe azt az átkozott csípős füstöt, kirágja a szemem!“ S kendőjét szemeihez nyomkodva, jövő percben folytatá: Nem tudom, meddig lehettem e helyzetben, csakhogy belépő atyja még igy talált. Engesztelőleg jött felém: nem csoda, ha a szokottnál melegebben szoritók meg egymás kezét. Hiszen e pillanatban mindkettőnknek ugyanegy gondolatja volt: a lehető legboldogabbá tenni Öt! A boldogsághoz nem is hiányzott semmi. A lányka napról napra, szemlátomást nyeré vissza arca rózsáit, szemei tüzét. Szegényke, még férje semvalék, máris papucs alá fogott, alig mehettem a városba tőle, mindig látni akart, egy pillanatra sem nélkülözhetett! Soha sem gondolnák Önök, minő, alig látható vékony hajszálnak. Az ily gyakorlatoknak az izomerő, az idegrendszer, s az összes szervezet kifejlesztésére, a testiépség s egészség előmozdítása- s fokozására célzó rendkívüli hatását s hasznát fönnebbi cikkeinkben elég bőven kifejtettük. Ennek eszközlésbe vételére kedvezőbb alkalom alig kínálkozhatott, mint jelenben a tűzoltó-egylet megalakulása. A tűzoltó-egylet a torna-egyletnek elválhatlan testvére. Rendszeres tűzoltó egyletet rendszeres tornászat, — alkalmas tűzoltókat ügyes tornászok nélkül nem képzelhetünk magunknak. E kettő el- különitlen egymástól. Szükség tehát,hogy a társulás, a ténykedés terén egybealakuljanak, egyesüljenek. Nézetünk szerint magának az egri tűzoltó egyletnek is — mint eredetileg tervezve volt, — egyenesen a torna-egylet kebeléből, s nem, — midőn már az iszonyú csapáson okoltunk, -— elkülönítve kellett volna megindittatnia. Emlékezetébe hozzuk, s figyelmébe ajánljuk azoknak, kiknek e dolog igazán és őszintén szivükön fekszik, hogy tűzoltó-egyletnek városunkban megalakitása, az akkori városi hatóság által kezdeményezve, szintén nagy hűhóval indíttatott meg, s csakhamar — elaludt. Tapasztalt dolog, hogy nálunk a társulási szellem, a közcélok támogatása, kivált ha azok fáradsággal, tevékenységgel s némi áldozattal járnak, nem igen talál kedvező talajra. Kivéve, ha divatos mulatsággal, egy kis hiúsággal, fitogtatássa! s csekély áldozattal van összekötve, mint például a korcsolyázás, bazár stb. Van tehát praecedens okunk félni, nehogy az ép oly uemes, mint városunkra nézve valóban életbevágólag szükséges intézmény másodízben is halva ne szülessék. Együtt, egybeolvadva, egymást, — mint ez nem is lehet másként — kölcsönösen támogatva, gyámoiitva, a két torna- és tűzoltó egylet fönállhat, s lassankint erösíilket, fejlődhetik. Elkülönítve,— nagyon tartunk tőle — egyik sem fog céljának megfelelhetni, s mint a csenevész gyermek, bölcsőjében fog az árnyékvilágbó) elszenderülni. Legyen tehát az egri torna- és tűzoltó társulatnak — hogy felvirá- gozhassék — jelszava az „egyetértés és egyesülés!“ Tihaméri. Egyleti élet. Heves vgye és a Jász-kerület gazd. egyesülete részéről Gyöngyösön 1874-ik év jul. hó 6 án tartott rendes havi ig. vál. ülés jegyzőkönyve. Jelen voltak: Berecz Ferenc, Béla József, Fehér Kálmán, Fökövy Antal, Györky Imre, Hirschl Salamon, Kálazdy Mór, Vcisz- berger Ignác vál. tagok. 33. A megjelent tagok elegendő számmal lévén arra, bogy az lal van egymástól elválasztva a komédia és tragoedia! Ma házassággal végződik a dolog, egy csinos kis vaudcvillelé kerekedik ki az egész; azonban az egeknek jobban tetszett belőlem tragoediát csinálni. Látja ön, ezért kötém ki, hogy színművé ne idomítson — e minőségben már figuráltarn egyszer. Egy eltévedt szellő, egy meghűlés, vagy talán erre sem volt szükség, hogy a belsőleg megtört virág lehulljon! — Itt halt ő meg karjaim közt. Én szivtam ki csókjaimmal utólsó lehelletét! Tudják-e Önök mi az, elveszteni, kihez lelkünk legfinomabb szálaival forrva voltunk ? Más becsületes ember ilyenkor megörül — főbe lövi magát, vagy a szive szakad meg. Oh én nem tettem egyiket sem! Ezek helyett inkább — — itt saját gunyoros mimikájával kezébe vette az asztalon heverő kártyát, kigusztált egy slágert, s kacagva csapta az asztalra. „No’s ki tartja a bankot? Mit bámulnak önök, talán azt hiszik, pénzsorvadásban szenvedek ? Oh a múlt éj dicső aratást adott! Itt kivette tárcáját, s roppant halmazbankót szórt az asztal fölé. Jövő percben az egész társaság mélyen a kártyalapok vizsgálatába volt merülve. Négy évvel utóbb, beszélyünk bősével mint tengerész kapitány- nyal találkozám Velencében. Az egykori szeszélyt férfias nyugodtság váltá fel azon durvaság nélkül, mely a vészedzett pályákhoz rendesen társul szokott szegődni. Öt a visszaemlékezés fájdalma megóvta ettől, s azon nemesítő színezetet kölcsönzé neki, melyet csak a mélyebb lelki bányatás ad jutalmul a kiállott szenvedésekért.
