Eger - hetilap, 1874
1874-08-20 / 34. szám
267 végzetre és iparra nem hogy el lehetne vitatni, de ma naég megmérni is alig lehet, mert ezen imitatiók tömeges szétárasztása mondhatni a legújabb évtized müve, amidőn a márvány helyettesítőjéül a gypsz, az olajfeslés helyett a sokszorozott olajnyomás s a fényképészet lépett föl, azóta a legbtcsesebb ércmüveket a vegytan vette utánzó és sokszororozó működése alá. Annyi az eredményből már is látszik, hogy a tanár szó vagy kép helyett a műtárgyat mutathatja föl; a mester a műremekhez teljesen hasonlót állíthat mintául tanitványa elé s a műkedvelő századrész árban oly műkincsekkel díszítheti föl körzetét, minőhöz hasonlóról pár évtized előtt álmodni sem mert; s hol szin, ízlés ugyanaz, minta nagybecsű eredeti daraboké. Még sokkal fontosabb az új lendület államgazdászati tekintetben. Mert a világ forgalmi terén ma már cFak az jelenhet meg, ki legolcsóbbért legtökéletesebbet ad. Ki legalább oly értékű iparcikket nem tud előállítani, aminö egy bizonyos piacon eddig forgalomban van, az meg sem jelenhet a verseny terén. Tehát iparnak, művészetnek más nemzetnek iparát, művészetét figyelmen kívül hagyni egy pilláira sem lehet büntetlenül; mert ha akar előrehaladni, a többit megelőzni, a létezőnél jobbat tökéletesebbet, gyorsabban, olcsóbban kell termelnie. Senki se bigyje azt, bogy e tétel csak a magasabb művészetekre vonatkozik, a legmagasabb művészetről a borkészítés és cipő varrásig, a legbonyolultabb szövő-, varró- és nyomdagépektől a harangöntésig minden téren megindult a tolongó óriás verseny. Ez oka, hogy kevesbbé élelmes nemzetet saját piacán, még nyers termékeivel is megver az élelmesebb; igy történik, hogy az angol jobb kőszén olcsóbb Bárányában, mint a magyar. Belátták ezt Európa és az Újvilág előre törő nemzetei réges- régen ; és közönségesen azt az eljárást követték, hogy az ipartanodák, polytechnikumok mellé az ipar számára, az arzenálok mellé a hadászati ipar részére; a tengerészeti iskolák mellé a tengerészeti ipar és kereskedés részére állítottak nagyszerű és folyton gyarapítóit múzeumokat. Ilyenek csak a szomszéd Ausztria fővárosában a polytecbni- kum nagyszerű gyűjteménye, mely ma már több, mint 60 000 darab iparcikket tartalmaz; ilyen az Arzenál múzeuma, egy gazdag történelmi fegyver- és badszergyüjtemény a XlV-ik századtól a legújabb korig. Ilyen, hogy a kisebb közép európai gyűjteményeket ne is említsük, a berlini „Gewerbe-Academie“ gyűjteménye 22000 kötet ide vonatkozó müvekkel és leggazdagabb minta-gyüjteménynyel. De mint említők, alig van Európában nagyobb város, mely hasonló gyűjteményekkel ne bírna (Hamburg, Amsterdam, Haag, Brüssel sib ) Franciaország az újabb korban még többet tett. Ott úgy az állandó gyűjtemények, mint. az állandó és ideiglenes mükiallitások egymást érték. A Louvre gazdag gyűjteményein kívül, hol a „Mu- see de Manne és Musee etnographique“ leginkább vonatkoznak ide, ott van a valóban dús „Museé d’Artilleric,“ mely hogy mily gazdag, abból is kitűnik, hogy még a mi Hunyadi Mátyásunk paizsát is innen mintáztattuk le. Ott van az állandó Palais de 1' Industrie, mely igen ritkán áll üresen. Ezen kívül alig van nagyobb kereskedelmi vagy ipar városa Franciaországnak, melynek kisebb-nagyobb ipar- gyűjteménye ne volna. A legtekintélyesebb ilynemű gyűjtemény azonban kétségtelenül a „South Kensington“ múzeuma Londonban. A „Brittisch muzeutn“ minden hasonlót felülmúló gyűjteményei s azon tömérdek kisebb gyűjtemény dacára, melyek Angolország reálintézetei mellett léteznek, a praktikus aDgol nemzet az 1851 -ki világkiállítást két roppant gyűjtemény szervezésére használta föl, a sydenhami gyűjtemény és Kensingten muzeum fölállítására. Az első az akkori „kristály palotát“ helyezve át Sydenhambe, a tudományos képzésnek nyitott roppant képező csarnokot a régészet, művészet és természettudományok részére. Az utóbbi tisztán a gyár- és müiparnak van szentelve ; tanárokat képez, iparos tanulókat segélyez, müiskolát tart főn; pályázatokat tűz és jutalmakat oszt, szép és iparentiveket vásárol és állít ki folytonosan, végre roppant mű- és ipargyüjteményt a nagy közönség számára újítva. * * * Nálunk, — őszintén szólva, mindezekből nincs semmi. A művészetért még tett a nemzet némi áldozatot az Eszterhá- zy képtár megvételével; a mtiiparért e téren még semmit. Pedig legjelesebb szónokaink, politikusaink belátták, a múlt évek tapasztalatai bebizonyították, hogy a nyers termékek nem tartanak főn ; ipar, kereskedelem kell. Ipar? de miként? Hol látja, hol tanulhatja meg a szegény magyar iparos csak azt is, hogy egy vagy más iparágban mire haladt a világ? Hol lel módot az ügyesség, hogy a már készet elsajátítsa aftehetség, vagy lángész, hogy eszméit összehasonlíthassa, megbírálhassa, megvalósítsa ? Általánosan tudva van, hogy az ipar csak úgy fejlődhetik, csak úgy lehet virágzó, ha minél nagyobb szabadságnak örvend, — továbbá, ha a feldolgozandó anyagok és kész iparcikkek adásvevése minél inkább meg van könnyítve, végre ha mindig több alkalom kínálkozik a műhelyen kivül a további kiképzésre ; és úgy egyfelől az iparszabadság, másfelől a jobb közlekedési rendszer, végre harmadik felől pedig a mtiképzö intézetek p. o. iparmuzeum, állandó ipar- mütárlat, ipar- és rajziskola stb. felállítása által. Most azonban csak az iparmuzeumról szólunk; felhívni óhajtván általa az iparosok figyelmét, hogy alakítsanak ilyent, vagy anCsoda-e, ha e percben elbagyatottságom egész nagyságában állt előttem! ha eszembe jutott, hogy magányosan vagyok, kidobva az élet tengerére, bogy nincs egy szív, mely szeretettel fűződnék hozzám — csoda e mondom, ha e percben megfeledkeztem magamról, és keblemre öleiém az egyetlen lényt, ki érdemem felett ragaszkodik hozzám, és vonzalmát egy forró csókban köszöném meg neki! Bár ne tettem volna! E perctől óta nyugottabb lön. Bár távozásom szükségéről okaim által meggyőződni nem látszott —persze az igaz okot nem mond- hatám meg neki—csak fejecskéjét rázta, de nem ellenkezett többé. Talán csókomból azon meggyőződést merité, hogy viszontsze- reítetik, s kellett-e több a tiszta léleknek enné) ? a többit majd a jó remény is elvégezi! Még csupán azon egy kegyért esdekelf, engedném meg, bogy ö is jelen lehessen kocsimnál, midőn eltávozom ; szegénykét e várakozásában is megcsalám! Midőn a nap feljött, én már messze túl voltam a határon, mig ő rózsás arcácskáját vánkusába temetve talán épen felőlem álmodott! Halálra kellene Önöknek magukat uevetniök, ha látnák, minő borzadalmas solidsággal kezdém viselni magam. Neki feküdtem a mathesisnek; rajzolók Mappákat; ba egy csintalan szellő megfricskázta orromat, rögtön kiokoskodám, hogy a négy főiránytól hány fokra eltért légkörből származik ? a csillagokat jobban ismerém, mint azon embereket, kiknek mindennapi állat körében forgott pá- lyámfutása! szóval a sok tudománytól úgy összeaszalódtam rövid idő alatt, hogy bátran hering helyet t debutirozhattam volna valamely hercegi asztalon! Hátha még erényemmel akarnék dicsekedni! Minő méiy lenéző megvetéssel csapták be orrom előtt ablakaikat az M. utcai virágok! haszontalan egyénnek tartván, ki nem átalkodik hidegen maradni azon ellenállhatlak hatalom előtt, mely a földi dolgok vezetésében oly roppant tényező ! Elmúlt a tél, felválté a szép tavasz. Szórakozást akartam szerezni magamnak, elhatározám beutazni Erdélyt! előbb azonban említett rokonomnál töltendek pár napot, hadd lássam, mi lett az én Pöszkémből, megismer-e még ? Ö csak megismert, hanem én alig ismerek rá. Egy év alatt úgy megnyúlt, kigömbölyödött, hogy kész eladó volt belőle. „Na Gyula bácsi nem fog többé kinevetni rósz magyarságomért! Vörösmartyt könyv nélkül tudom !3 A könyvet én adtam neki. Majd zongorához tilt, s kedvenc darabjaimat — mintha mindig azokat gyakorolta volna, sokkal nagyobb tökélylyel játszá, mint egy év előtt. Lám a jó teremtés mily hálás egykori érzelmeiért. Az eszem- ágában sem volt, hogy ez érzelmeknek a szép emléken kivül más maradványai is élhetnének szivében. A ház telve volt fiatal emberekkel , egyik jött, másik ment, volt udvarló elég! Nem csoda! hatezer forint évi jövedelem, s ráadásul szép leány 1 Egy karthausit kísérteibe hozna. Kiváncsi voltam megtudni, melyik a választott. „Na Pöszkém, legyen őszinte; melyik inditá szivecskéjét sebesebb dobogásra a fiatal etuberek közül ? Hadd lássam ízlését, a nagybácsinak csak meglehet mondani! A lányka e már említett kérdő csodálkozással tekinte rám. „Hát nem emlékszik már Gyulabácsi, mit mondtam? Hogy nem leszek senki felesége, csak a Gyulabácsié? „De már annak egy éve — és *
