Eger - hetilap, 1874
1874-08-13 / 33. szám
259 bat és dunyhákat nem ismeri, a bepólyázást még kevésbbé. A dajka első és legfőbb utasítása abban áll, hogy a csecsemőt nem szabad karján tilő helyzetben hordania, nehogy a hátgerinc megerö- tetés által gyöngüljön, miből igen sokszor görbe, púpos hát, s gerinc-sorvadás származnak. A csecsemőt ülő vagy álló helyzetbe hozni csak hatodik hónapos korában szabad. Épen ily kevéssé erőszakolják a gyermeket később a járásra. Engedik ülni, a szőnyegen henteregni, s ha tetszik, lábait is megkísérelheti, ha van elég ereje, bátorsága, s ügyessége hozzá; d9 a türelmetlenséget, hogy járni kényszerítsék, mellőzik ; szigorun arra van szoktatva, hogy csupán háromszor étkezzék naponta, s e rendet annyira megszokja a gyermek, hogy a kiszabott időn kívül eledelt kérnie, soha eszébe nem jut. Mindjárt reggeli után a szabadba vitetik; dél felé rövid időre elpihen ; s a délutánt ismét a szabadban tölti, télen nyáron egyiránt. A gyermekek kisded koruktól fogva egyszerű s eléggé bő ruhát hordanak, rövid ujjakkal, hogy a tagok mozgása egyáltalán ne feszélyeztes- sék, s természetes kifejlődésük és izmosodásuk ne gátoltassék. Napközben a csecsemőt gyakran fektetik háttal a kemény talajra, s huzamosabb ideig hagyják e helyzetében mozogni, hogy a hátizmok ruganyossága elömozdittassék, s a vállapockák táguljanak és erős- büljenek. A leányok öt éves koruktól kezdve t áncolni tanulnak. Áz angol anya igyszól: „Az én gyermekem csak egyszer női, s azért ez éveiben semmi sem oly fontos elöltem, mint az, hogy testi növésének tökélye minden lehetség szerint eszközöltessék. Egyéb tehetségeit kifejleszteni később is jut idő.“ Aki a nő-növelésben a tornászat elengedhetlen szükségességét be nem látja, az nem érti, minő jelentőséggel bir egy üde, ép, egészséges, ritkán beteg és életeleven nő és anya a családban, társadalomban, és az államéletben. „Hogy az ember, legyen az férfi, vagy nő, — igy szól egy jeles nevelőnö, a nőnevelésről irt kitűnő munkájában, — az önmaga és mások iránti kötelmek teljesítésére teljesen képes legyen, semmire sincs nagyobb szüksége, mint épségre s egészségre. Minden növelésnek tehát oda kell irányoznia legfőbb figyelmét, hogy a gyermek testi épségét, erejét és egészségét,a gyermek legbecsesebb földi kincsét biztosítsa. Annál elszomorítóbb tehát, midőn tapasztaljuk, hogy napjainkban a nőnövelés inkább az erő és egészség megrontására, mintsem annak előmozdítására, törekszik. Sok szülő és nevelő a nők növelésében a rendszeres tornászat helyett, mint illetékesebb eszközt, a tánctanitást alkalmazza. A tánc egészségtani jelentősége régibb és újabb orvosok által tagadhatla- nul el van ismerve, amennyiben az illő mértékben, a természet követelményei szerint, s nem túlzottam gyakoroltatik. Az is tény azonban, hogy a tánc mint testgyakorlás, igen egyoldalú, és egyáltalán nem vezethet a testi szervezetnek annyira szükséges osszEgy kártyás életéből. (Folytatás.) Én mindig gonosz szívtelen ember voltam teljes életemben ; tehát önként következik, hogy a kis Pöszkének — ezt a nevet is tőlem kapta világos hajáért — sem lehetett nyugodalma tőlem. Sajátságai ezer okot szolgáltattak a bántalom és ingerkedésre. Félt is tőlem mint a tüztöl, annya előtt nem egyszer fakadt sírva, hogy az a csúf Gyula bácsi öt mindig, foppirozza, ö nem bánja, de ő weinolni fog! szegénykéből öt év előtt úgy ki kuruzsolták a magyar szót, mint a javulni akaró emberből a lelket. Persze ezért megint volt mit hallani, ez sem egy könyébe került! Nagyon sok bölcs elmondta már, hogy az asszouyi állat rejtély! Hinnék-e önök, hogy minden otromba modorom mellett én voltam az egyedüli lény, kihez a Pöszke naponként bizalmasabban közeledett. Sokszor annyira elfeledkezék magáról, hogy órákig elült mellettem, sőt hallatlan, még csevegett is! Beszélt a klastromi életről, minő istentől elvetemült lányok voltak ott! lekukucskáltak az ablakon a diákokra ! sőt (szörnyüködő hangon) olyan is akadt, ki nem iszonyodott grimacet vágni Máter Porciunkulára. Na, de mégis kapta érte a büntetést; két egész óráig kellett viselnie a hálófőkötőt! „De kérem édes Gyula bácsi (összetett kézzel) ne tessék kiszólni senkinek !ü „Mit, Pöszkém?“ „Jaj! (nagy küzdelmek után). Én is kikaptam egyszer a bá- lófökütöt! „Hogy, hogy?“ „Na, igazán, nem megérdemeltem ! A Lina mindig rángatta engem, aztán Máter Porciunkulának volt a rövid szeme! hát nekem idadta a Slaffhaubét!!“ hangzatos kiképzéséhez, mint azt az észszerű tornászat eszközli, mely mai rendszerében a táncművészeinek főbb elemeit úgyis egyesíti mármagában. Ezen kívül az is bizonyos, hogy a növendék sehol sem vetkőzi le gyermetegségét olykönnyen, mint épen a tánctanitás- nál, — mint ezt a mindennapi tapasztalás bőven igazoljalja. Ha a tánctanitásnál a növendék nem mint gyermek tekintetik, ha ártatlansága s elfogulatlansága kellőleg figyelemmel nem kisértetik s nem óvatik, könnyen megtörténik, hogy 10—12 év legszigorúbb gondossága egy pár óra alatt megsemmisül; mert nem csak a hiúság kifejlésének nyit szabad tért, hanem legtöbbnyire oly érzelmek kicsirázásának is ád alkalmat és tápot, melyeknek még éveken át kellene szunnyadniok, s e helyett fölburjánoznak, mint hő talajba vetett növény. (Folyt, köv.) Megyei élet. Heves és K.-Szolnok t.c e. vármegyék 1874. junius 18-án Isaak László alispán elnöklete alatt, Egerben folytatva tartott rendes év- negyedes közgyűlésén következő ügyek tárgyaltattak: Olvastatott a fegyelmi választmány f. é. jun. 14-én kelt jelentése, mely mellett a f. é. mart. 20-áu 23'25.a. 74 (54) sz. a. kelt megyebizottsági határozat folytán, az 1874 ik évre első újonc százalék kimutatásának a kitűzött határidőre be nem mutatása miatt Bárczay Gyula szolgabiró ellen elrendelt vizsgálatról fölvett jegyzőkönyvet, a tárgy iratok kai együtt, beterjeszti. Ennek kapcsán olvastatott a tiszti főügyésznek ez ügyre vonatkozó véleményes jelentése. Tekintve nevezett szolgabirónak hivatalos esküjét, ez által igazoltnak vétetik a fegyelmi választmány előtt tett azon nyilatkozata, hogy az ujonc-százaléki kimutatást a kitűzött határidőre azért nem terjeszthette be, mert az állitási lajstromot a szolnoki cs. k. 68. sz. gyalogezred parancsnokságával egyetértöleg kellett összeállitani, hogy az egyező legyen, s csak ennek megtörténte után lehetett el- késziteni a kívánt kiszámításokat, hogy a százaléki kimutatás is helyesen szerkesztessék; nyilatkozó szolgabiró ezen lajstromot két példányban el is készítette s azt az állitási bizottság elnökéhez Hu- bay Ferenchez elküldötte, onnan azonban vissza nem érkezett az, s igy csak a katonai parancsnokságnál tett kijegyzések után készit- hette el a százaléki kimutatást s terjeszthette azt be jan. 10 én, — mely indoknál fogva vétkes hanyagság tényálladéka nevezett szolgabiró ellen igazolva nem iévén: e tekintetben a további eljárás megszüntetik. Mi a nevezett szolgabirónak azon mulasztását illeti, hogy f. é. mart. 14-én, a 147. sz. a. kelt meghivásra, a fegyelmi választmány Apja már régen az ajtóban állt észrevétlenül, s eltelt gyönyörrel és bámulattal szeliditési tehetségem fölött; intett, hogy el ne áruljam, tudván, bogy akkor vége a konversációnak. Igen jól zongorázott. Egyszer azt találtam mondani: vannak dalok, melyek az embernek minden átélt szenvedéseit eszébe hozzák, és szomorúvá teszik. Nem sokára hozzám sompolyodott. „Gyula bácsi! Melyik dalok Gyula bácsit szomorúvá teszik?“ „Mért akarja tudni azt a kis Pöszi?“ „Majd én azt nem fogom játszani; hogy ne fájjon Gyula bácsinak !“ Egyszer megtudta, hogy névnapom van. Vettem észre, hogy nyomja valami kis szivét, hogy szólni akarna; úgy forditám a beszédet, hogy nyilatkozhassék. „Gyula bácsi!“ „No’s, Pöszke ?“ „Kérem — alássan — „Mit ?“ „T e s s é k m é g s o k á i g é 1 n i !“ Persze lehstlen volt nevetés nélkül megállnom! Ilyenkor aztán neki pirulva futott a másik szobába. Az a csúf Gyula bácsi megint kinevette! Eddig csak jól ment a dolog; de nem sokára tapasztalán], hogy a természettel nem lehet büntetlenül játszani. Lehet, hogy szeliditési hevemben magam is túl mentem a kellő határon, egyszer csak tapasztalni kezdém, hogy a kis leánynak sokszor hosszasan függ rajtam tekintete, — keresi társaságomat; szóval, hogy teljes készületeket tesz a belém szerelmesedéshez. Ezt nem akartam! Szülei nem egyszer nyilatkoztak terveikről a leányka jöven*
