Eger - hetilap, 1874

1874-07-09 / 28. szám

218 oltás körül. Végre azon egyének üres kiabálásai, kik szemrehányá­sokat hangoztattak a parádés-ló tartó urak ellen, nem egyebek ok­talan dühöngésnél,mihelyt észbe veszszük, hogy a piac közepén a hőség legalább 40 fokú volt, és hogy a láng, tűz, füst, és meleg még a legbizha- tóbb lovakat is, mintáz alispánét és Imre ügyvédét, vaddá és nehezen fékezheiövé tette — hát még az olyanokat, melyeknek egész útja a nagy templomig és vissza terjed, s hozzá a legroszabb kocsisok által kezeltetnek. Nem is kellett volna még más az általános zavar s fejetlenség­hez, csak öt-hat megvadult és féket tépett szilaj ló keresztül-kasul vágtatva a piacon, hogy tetőpontra hágjon a rémület és zsibbadt tét­lenség ; akkor valószinüleg még most is füstölögnének a belváros belső utcáinak ház-tömegei, elkezdve a Lyceum épületétől egész fel az Arnyék-szaláig. Az önkény-uralom és zsandár-világ alatt, a kiütött tüz-esetek- nél volt egy rendőrségi eljárás, mely Igen bántó, és szabadnak szü­letett emberre nézve nagyon lealázó volt: ugyanis a rendőrség a helyszínén jelenlevőket körülkerítve, kivont karddal és ütlegekkel kényszerité a tűz erőszakos elfojtására, ügy látszik azonban, ha te­kintetbe veszszük a nagy tömeg részvétlenségét s a közveszély iránti közönyösséget nálunk, úgy bármennyire irtózunk is az önkény és zsarnokságtól, mindemellett ily lelketlen egyének ellenében nem tartanánk ártalmasnak a közjó érdekében hasonló eljárást és bánás­módot. De ezek már mind kései dolgok; — a szerencsétlenség kemény leckéjét kell hasznunkra fordítanunk, s az értelmiségnek, s józanabb résznek, önfentartási célból tömörülni s társulni kell az előfordulható újabb veszélyek megelőzésére. Miért midőn a tűz oltó társulat mielőbbi megalakítását mele­gen ajáulanók az értelmiségnek figyelmébe, nem mulaszthatjuk el végszavunkat intézni azon szerencsétlen polgártársainkhoz, kik a tudatlanság, gonosz hajlam és indulat, úgy a szánandó elfogultság befolyása alatt részvétlenül és tétlenül nézték ember,- és polgártár­saiknak vagyoni elpusztulását és végromlását. Tudjátok meg szerencsétlen polgártársaink, hogy az egyesek értéke teszi a közös haza összes vagyonát, és gazdagságát; s vala­mint áll az, hogy mennél több vagyonos ember van a hazában, annál ■4 T Á Titkos szerelem. Ha láttál arkangyalt mennyből lehullani, Épen midőn magát istennek képzelő, Midőn már hajlanak a büszke fej fölé A teremtöi dics világsugárai; Ha láttál a parton aluvó gyermeket Omolni ragadó folyó hullámiba, Midőn legédesebb volt még álmodnia, Mert hisz a jó anya szent keblén pihegett ; Ha láttad a hajót, mely miut hattyú lebeg, Sülyedni perc alatt a kétes tengeren, Midőn már a partról ödvözlik ezeren, S kitárni készül a csodákat, kincseket; Ha láttad törni a kis, gyönge rózsaszált A felbőszült vihar hideg csapásitul, Midőn ép szirmain tündéri báj virul, S most indult fejteni legszebbik bimbaját; Ha ezt láttad, leány! és eluiélsz titkomon, Mely égbe visz, s lesújt tán másik perc alatt, Oh úgy érted : bönyűm olykor miért fakad, Oh úgy érted: miért félek, s halványodom . . .--------------- Sas. A fürdők történetéhez. A fürdők használatának kezdete a legrégibb nemzetek mesés korszakában enyészik el; az indusok, egyptomiak, persák, assyru- 8ok és zsidók isteni erőt tulajdonítottak azoknak, és bölcs törvény­adóik életrendi használaton kívül vallásos szertartássá alakiták a fürdést, mely a keleti népek nagyobbrészénél mind ez ideig fennma­gazdagabb az ország, úgy mennél nagyobb az értelmiség valamely nemzet kebelében, annál magasabb ponton áll a nemzeti miveltség, s szellemi hatalom. A ti közönyösségtek, reszvétlenségtek a közjó es haza elleni árulás volt, megtagadása a haza és szabadság iránti szeretetnek. Közületek többen azt mondották : „Hadd égjen a gazdagé és zsidóé“ — s megvontátok segély teket, de nem vettétek figyelembe, hogy a munka-bér, melyből tenmagatokat és családjaitokat tartjátok fen, ezen osztálybeli lakostársaitok er­szényéből ioly a ti zsebetekbe. Elfeledtétek szem előtt tartani, hogy az ur keze rajtatok is megnehezülhet, mint a múlt járvány alatt megnehezült, amikor ha a vagyon és értelmiség segélytekre nem jön, elpusztulhattok az utolsó ártatlan gyermekig. Nem jutott eszetekbe, bogy ismét csak az értelmiség jött va­gyonával segélyére a járvány által sújtott éhező és fázó tömegek­nek, melyek általában a ti soraitok közül valók voltak. Emlékezzetek ezekre. Gondoljátok meg, hogy a balsors,mint már oly gyakrau, ismét belátogathat hajlékaitokba^ hováforduhok akkor, ha megfeledkezik rólatok azon értelmiség, melyet ti a veszély nehéz óráiban oly hütlenül elhagytatok ? ! Megyei élet. Heves és K.-Szolnok t.. e. vármegyék 1874. junius 16 án Kubinyi Rudolf főispán elnöklete alatt tartott rendes bizottsági közgyűlésén következő ügyek tárgyaltattak: Olvastatott továbbá a közigazgatási szakosztálynak 60 sz. je­lentése, melynél fogva Szolnok város képviselő testületé az engedé­lyezett gyógyszerészi személyes jog elnyerésére Molnár István, Szé- nássy Mihály, és Bátorl Bertalan okleveles gyógyszerészeket ajánl­ja, mi azonban a szakosztály véleménye szerint nem zárja ki azt, hogy a többi hét folyamodónak kérvényei es bizonyítványai is épen oly figyelembe vétessenek, mintha szintén ajánltattak volna. Az előterjesztett okiratokból és jelentésekből kitűnvén, misze­radt. Magok a görögök is szentségnek (balnevin) tartották a fürdő­ket, melyből lett a latin „balneum“ s „loütronnak“ nevezték; legré­gibb fürdőik többnyire hideg fürdők voltak. Pythagoras s tanítvá­nyainak főéletszabálya volt a hideg fürdő ; a lacedaemouiak télen- nyáron folyókban fürödtek, melybe nyáron ujonszülöttjeiket is be­mártották ; a romaiaknál annyira használt izzasztó fürdő „Laconi- uin“ nevét némelyek tőlük vélik eredetinek. A macedónok még gyer­mekágyasnak sem engedték meg a meleg fürdőt, mindamellett a meleg fürdők is elég korán jöttek a görögöknél szokásba s „Herac- leia“ névvel neveztettek ; később pedig, miuiáu a görögök tudomá­nyos és testgyakorló intézeteik mellé közönséges fürdő-intézeteket állítottak, gyakoribb s közönségesebb haszuálatuak lettek. A pelo- ponnesusi háború előtt kevéssel élt. Herodicos volt az első, ki az egészség helyreállítására és nevelésére a fürdőket mesterséges dör­zsölésekkel párosítva rendelé használtatni; Herodicos tanítványa: Hypocrates, tudományos szempontból kezdte felfogni a fürdők hasz­nát és ártalmait, s az ő tana szolgált első alapul a később mindin­kább tökélyesülö fürdőtannak. Az ásványvizek ismerete s használata a görögöknél szintén a mesés régiségben enyészik el Szent és csoda-forrásoknak tartották ők, kiválta meleg ásványos vizeket; templomokat építettek melléjük, és szentség gyanánt tisztelték. A romaiak régibb fürdői folyófürdük voltak, úszással s más testgyakorlattal párosítva; saját türdö-intézeteiket a görögöktől vet­ték, alkalmasint L. Tarquinius Priscus uralkodása alatt, ki Corinth- ban született, Etruriábau neveltetett, s a testgyakorlatokra sokat a- dott. M g inkább megismerkedtek a romaiak a görög fürdőintéze- tekkel a Pyrrbussal, és a déli Itália görög telepítpényével folytatott háborúk alatt. A harmadik paeunusi táborozás alatt görög szokások által fi­nomulván a rómaiak, mindinkább elterjedtek Romában a görög fürdő- intézetek, melyre az ide rabszolgákként hozott, de a Kriszius szüle­tése előtt 200 évvel polgáriságot Dyert görög orvosok is nagy befo­lyással voltak. II G A. J^-

Next

/
Oldalképek
Tartalom