Eger - hetilap, 1874
1874-05-07 / 19. szám
147 völgyes halom. 5.) Nyárjás halom. 6.) Medgyes halom. Közös P. Kócscsal. 7.) Mónushalom. Zámon (Debrecen puszta-birtoka) : 1. ) Faluvég-halma. 2.) Kis-Keuderátó-halom. 3.) Nagy-Kender- átó-halom. Közös Kócscsal. Nagy-Iványon: !•/ 2. Hármas-halom. 3. ' 4.) Bilrög halom. 5.) Sarkadfő-halom. Közös Kócscsal. 6.) Kis-sar- kadhaloro. 7.) Kása-halom. 8.) Darvas-halom. Közös Nádudvarral és Madarassal. 9.) Harc-halom. 19.) Mérges-halom. A Mérges ér mellette folyik. Tisza-Orsön a pusztájával együtt: l.\ 2.1 3. f Kilences-halom. Egyhomokhát vonalban lévén. 9 ha4. ) lom,- innen ered a nevezete, de a kettő köziilök a 8 ik, 95.1 ik már az igari határba esik. 8.1 7. / 8.) Sarkad-halom. 9.) Nagyállás-balom. Görögház-halom. Kettesével. 12.) Pereg-halom. 13.) Hegyes-halom. 14.) Faluhalma. 15.) Nádas-halom. Kettesével. 17.) Szőlőalatti-halom, másképen Nagy Imre halma. 18) Letevő-halom. Párosán. 20.) Tinórd-halom. 21.) Paphalma. 22., 23. ' Fekete-balom. Hármasával. 24. / 25 'l Két névtelen halom a szölötelepen. 27.) Temető-halma. Az egyház temető helyiségében. Magassága által messze vidékre lehet róla ellátni. Tisza-Igaron : 1. ) Szeghatárhalom. 2. ) 2 j Kettős-halom. Az örsi kilences halom sorozatában. 4.) Nagycsárda-balom. 5 ) Kiscsárda-halom. 6.)Nemes-halom. 7.)He- gyes-halom. Közös Füreddel. 8) Strázsahalom. Talán őrhalom. 9.) Tetveshalom. 10.) Dékányhalom. 11. Nagyhalom ; másképen Székihalom a szölőtelepbec. 12.) Papszázhalom. A szőlötelepben. 13.) Kordahalom. Gacsa pusztai birtok Őrs és Madaras között. Heves-Szolnok megyének kiegészítő része. Egy része már Madaras birtokához tartozik. Itt is van 4—5 halom ; Nádudvari határban 1 közös N.- lványnyal. Tisza-Szőllösön : 1.) Komjati-halom. 2.) Rusznyák-halom. 3.) Rókáshalom. 4.) Soltészhalom. 5.) Balázshaloro. 6.) Papmiklós-halom. 7.) Lyukas-halom. 8.) Páncélos-balom. 9.) Szikhalom. Ily elnevezések mai napig is keleten Hindostan, Parsistan, Turkestan stb. azaz hinduk tanyája=országa, Parsok tanyája=országa, turkokta- nyája=országa. A Don tövében lakó őseink azon nagy folyót ország folyójának, vagyis keleti kiejtés szerint Don, Duna, Tana folyójának nevezték, honnan ide költözvén a meghódított ország legnagyobb folyóját, ismét országos folyónak, vagyis, Don, Duna folyójának nevezték. Minthogy pedig az Ohat épen a honfoglaláskor adatott Ohat nevű kun katonának, az akkor ott legelsőben tanyát ütött s folyvást ott is maradott magyarok által neveztethetek el a még akkor duna alakban is divó tanya szóval Tan vagy D un ah al o mn a k. Jerney is ide látszik célozni, midőn mondja: Kéttelenűl a Don folyó torkolatánál feküdt Tana (Tanais) városból, mely a régi világ egyik leghíresebb halász-telepe s száraz hallal kereskedő helye volt, s melynek környékén egykor őseink a Dentumogerek laktak, — hozák és kölcsönzők a tanya nevet.“ — Debrecen helynevei. Balkányi Szabó Lajos. 1865. 14— 15. lap. E szerző szerint tehát a Dunahalom másképen annyit tesz, mint ta- nvahalom. Domaháza (pusztai birtok): 1.) Fazekas-halom. 2.) Taskóháti halom. Közös T. Eörvény- nyel; egy innen kinyúló s emelkedő homokhát végében. Magassága által messze kilátást nyújt. 3.) Egy névtelen halom. Tisza-Eőrvényen: 1.) Templomparti halom. 2.) Kuthalom. 3.) Temető halma. Az egyháztemetö helyiségében. 4.) Túzok halom. 5.) Taskóháti halom. Közös Domaházáva). 6.) Mártonhalma. 7.) Névtelen halom. 8.) Névtelen halom. E szerint e sziget halmainak összes száma 145 ; melyek közül néhány némely helyiséggel közöseket (14) csak fele részben vehetvén fel, összesen 138-ra mén azoknak száma ; megjegyezvén, hogy e felvétel vem oly kizárólagosan pontos, hogy még pontosabb is nem lehetne ; térképünk pedig olyan nincs, melyen minden halmok hiánytalanul megvolnának. Tariczky Endre. Levelek a szöllöböl. ív. Vizen innen, 1874. május 3-án. Drága úrnőm 1 Itt ülök már órák óta tollal kezemben, élvezendő az eddig mindig oly édes jogot, hogy a hét ünnepén szivem választottjával egy iv papíron szavakban társalogjak, ... ah ! de keblem úgy összeszorul a fájdalomtól, hogy alig találok egy összefüggő gondolatra tompult agyamban, ... s ha leírok egy pár szót, egy visszafojtbatlan köny — szétmossa a sort papiromon. De már csak folytatom, — akárminö lesz is az irás. — Ahol nem lehet elolvasni, oda Kegyesem gondolata, — talán egy második kőnye esik, — époly bánatos, mint az enyém . . . Hazugság, — otromba hazugság, hogy az enyészetnek és a fájdalomnak is volna költészete! Oh, nem egyebek ők mindketten éhes keselyűnél, mely martaléka szivébe mártja éles karmait, s undok étvágygval szívja ki az ejtett seben a vonagló vérét. Mint éhes keselyű vijjogott az enyészet öldöklő szele határunkon is, — és kiszívta ifjú vérét zsenge terményeinknek. Szőlő, gyümölcs, — kerti vetemény, — csaknem mindenestül itt a vizen innen is elfagyott! . . . Az emberi szív boldogsága, a remény, az öröm: szintoly gyöngéd virágok ; . . . ezeket az enyészetnek számítóbb testvére : a fáj- d al o m ép most marcangolja halálra kebleinkben. Mi lesz belőlünk ? csak a Miudentudó tudja ! Annyi szűk esz- teudő után — ismét egy Ínséges évnek nézhetünk elébe. És különösen, mi, kik életfentartásunkat a szorgalmasan müveit földtől várjuk kizárólagosan. — De az Ur kegyelme nagy 1 es nagyobb mirajtunk, kik az anyagi és erkölcsi Ínségnek utóbbi ideje alatt is épségben őrzők meg keblünkben a mentő csolnakot: a hitet. Ezen fogjuk átevezni most is az előttünk fekvő zordonabb utat, amig majd ismét nyájasabb vidéket nyit meg előttünk az engesztelödött gondviselés. Ah, bárcsak már az én többet biró kezembe ragadhatnám sajkánk evezőjét, hogy a küzdelemnek és nélkülözésnek nagyobb felét én vehetném magamra! Mintha csak ott lennék lélekemelő közelében, úgy látom már azon finom és eszes megszorításokat, amiket az idei jövedelem-apadás szomorú kilátásában, már most foganatba vesz Kedvesem, eddig is már oly takarékos háztartásában. Angyali jó lélek! ki igy gondoskodik tűzhelyéről, hogy azon a csendes elégültség zsarátnoka soha ki ne aludhassék. Tegnap reggel volt a legerősebb, legput-ztiióbb fagy, és ime, délután — nem csekély meglepetésemre — meglátogatott Urvásáry szomszéd uram. Inkább boszus mint bánatos arcán — sajátságosképen — helyet lelt még egy bizonyos gunyoros diadalféle kifejezés is, midőn ekként szólit meg: — Nos, kedves szomszéd ur, hát mit mondtam önnek a múltkor? mi ?! Na tessék ! Hát mit szól hozzá? Hát keli-e még most is szőlő, — mégpedig árendás? Hm ? Képzelheti kedves, hogy ez a megszólítás minden véremet egyszerre arcomba kergette, — és csak nagyon kevésbe múlhatott, hogy hasonló indulattal nem válaszoltam az önfeledt kérdőnek. De néhány pillanat múlva éltem védszelleme: Kegyesem emlékezete — lecsön- desité indulatomat, s képes levék szomszéd uramnak meglehetős higgadtsággal válaszolni: hogy igenis, még most is, még igy is csak megmaradok szőlöárendásnak, . . . mert még talán nincs egészen elveszve az idei termés, és amennyivel kevesebb borunk lesz az idén, annyival emelkedni fog a tavalyi bor értéke és ára, (ked *
