Eger - hetilap, 1874
1874-04-16 / 16. szám
122 Olvastatott az 1874-ik évi jövedelmi adó tárgyalásával megbízott küldöttség jelentése az általa teljesített eljárásra vonatkozólag. Ez idő szerint tudomáséi vétetik. Olvastatott a szépészeti bizottság jelentése Jobbágyi István által a makiári külváros 1-sö negyedében 266. szám a. esz- közlött építkezésre vonatkozólag. Miután a bizottság jelentése szerint Jobbágyi István által elfoglalt tér összesen egy láb és négy vonal négyszög méretet tesz ; és miután ezen foglalás megtörténte nem rósz akaratból, hanem inkább az építést teljesítő egyének szakismeretének hiányából származottnak lévén tekinthető; ennél fogva Jobbágyi István, az ellene 2969173 tanácsi végzéssel foglalási címen kimondott 100 ft birság alól felmentetik, ellenben az általa emeltetett, s az építkezési vonalat meghaladó fal lebontatni határoztatik. Miről a városi tanács az összes iratok kiadásával további intézkedés, építkező Jobbágyi István pedig tudomás és alkalmazkodás végett végzésileg értesitendők. Olvastatott a szépészeti bizottságnak f. év april hó l én 49 sz. a. kelt jelentése a felnémeti negyedben 71 sz. a. lakos Orosz And- rásné Nagy Mária által foganatba vett építkezésre vonatkozólag, a felolvasott bizottsági vélemény alapján a jelentéshez •/. alatt csatolt terv szerinti építkezés engedélyeztetik, s ezen építkezés által a köztérből elfoglalni kívánt 2° 3' 8” □ négyszegméretü tér szépitészeti szempontból, ölét 3 írtjával számítva, építkező részére átengedtetik, s a befolyandó összeg, a dologház alapjavára fordittatni határoztatik. Felolvastatott Heves és K.-Szolnok t. e. vmegyék bizottságának f. év martius 18-ról kelt 38 sz. végzése, mely mellett a legeltetési viszonyokról, a szollöfelugyelők s pásztorok teendőiről szóló három rendbeli szabályrendeletet jóvá hagyva megküldi. Eredetben az irattárban megtartatni, s egyszersmid 100 példányban kinyomatni határoztatik. Elnöklő polgármester előterjeszti, miként igen kívánatos volna meggyőződést szerezni a felöl, vájjon az 5%-tes iskolai adó címen bevett összegek a múlt években az illető gondnokoknak teljesen kiszolgáltattak-e? miért is jónak látná ha ennek megvizsgálása egy három tagú küldöttségre bízatnék. Az elnöki előterjesztés elfogadtatván, a vizsgálat teljesítésével Tavasy Antal polgármester elnöklete alatt Fekete Károly és Mosóczy János képviselők bízatnak meg, jelentésük annak idejében elváratván. Levelek a szöllöböl. i. Vizen innen, 1874. april 12-én. Kedves úrnőm! Ámbár hajnaltól késő naplementig égett a immka kezünk alatt, és a lelkesült munka közben sem repül az idő lassabban, mint a társas gyönyörök tünde körében, — úgy mégis meg kell vallanom — váratlanul hosszú volt nékem ez az első hé t, melyet kegyes úrnőm fogadalmas szolgálatában itt „vizen inneni szőlőjében“ letölték . . . Kell-e magyaráznom, hogy miért jár ily ólomlábon n é- k e m az idő, most már, az isteni tavasz napjaiban? amidőn az utóbbi áldó esőnek minden gyöngyszeme pillanatonként egy-egy újabb virágát, egy-egy újabb zöldjét fakasztja az újuló életnek és reménynek? . . Nem, nem! — nem kell okadatolnom mindezen rám pirító igazságok mellett sem. hogy időm percei lassúbbak, mint szivem dobbanásai amaz Udvadó cél felé, melyet kegyes úrnőm egy kegyetlen percében jövő szüret utánra ..........1 tűzött ki legdicsöbb pályabé rül epedő lovagja számára 1 Ah, — de igen! Milliomszor bocsánatért esdek, . . . legelső Ízben is feledteti vélem a gondolat kegyedre — a szigorú tilalmat, hogy addig írandó leveleimben, (ez egyetlen halvány vigaszban, mit számomra száműzetésem gyötrelmes hónapjaira meghagyott) érzelegnem s ábrándoznom nem szabad! . . . El hát lelkemröl ti rózsás képei a kacér emlékezetnek! Född be fekete szárnyaiddal te kötelesség érzete szemeimet és füleimet, — hogy ne lássam minden ibolyában azö szemeinek édes mosolyát, s ne halljam minden pacsirta örötndalában az ö utolsó szavát: „őszkor“ . . . El—el! én most a kötelesség, a legdrágább fogadalom embere vagyok! A kemény parancsolat édes kegyed, nemde igy szólt: „Ha kegyed i g a z á u barátom, és komolyan be akarja bizonyítani, hogy talán még kissé korai özvegyi fátyolomat méltó emberért fognám letenni, — úgy ezt csak azáltal eszközölheti, ha e folyó 1874-ik évben a kisebbik „vizen inneni“ szöllőmben a g a z d a szerepére vállalkozik ; de ezt ám nemcsak imigy-amugy, hanem t e I j e 8 1 e g, amint azt egy valódi jó házi gazda tenni szokta. Evégre ott van a nyári idényre elégségesen berendezett kunyhó, — ha tetszik, ott kényelembe is teheti magát, valaminthogy én is egész nyáron át a másik „vizentúli“szöllőmben tanyázom, s ezáltal sok időt megnyerek. Ha vállalkozik, úgy megengedem azalatt, hogy hetenként egy-egy levélben tudósítson a gazdasági viszonyokról, mert mi-4 T Á. R C A. J#*) A mohammedánok a mekkai zarándokok ruhájára tapadt port hatalmas gyógyszernek tartják szembajok ellen. E port szent áhítattal szedik fel és drága kincsül őrzik. Gyakran láthatni, hogy vallásos mo- hammedánok, ha szembajban szeuvednek, e port hintik szampillájokba, s azon hitben élnek, hogy általa szembajuk enyhül, vagy egészen elmúlik. E. B. A első köny. — Novella. — A nagybácsi gyöngéden keblére ölelte az utazó-kocsi ajtajánál unokaöcscsét. „Minthogy figyelmeztetéseim semmi hatással nem lehettek reád, — mondá — hallgasd meg legalább utolsó jó tanácsomat. Mihelyt nőd szemeiben az első könyet meglátod, jöjj vissza azonnal a falura, hogy magányunk csöndjében minden izgatottság lecsilapuljon . . . „Az első könyet? vágott nagybátyja szavába Tivadar . . . . hát föltenné rólam bátyám? Nejének türelmetlen tekintete a kocsiból félbeszakitá beszédét. — Vége lesz-e hamar a tanácskozásnak? kérdé a fiatal asz- szony, kissé élesen. A nagybácsi ám nem hagyta magát zavartatni s folytatá: — Te jó és kedves vagy, szereted nődet, de nem ismered az első könynek, ennek a veszélyes női fegyvernek hatását. — A nagybácsi itt, talán valami régi emlékre, mélyen sóhajtott. — Megígéred tehát? — kérdé sürgöleg. Tivadar, hogy szabadulhasson, kezet adott, mire a fogat nagy porfelleget verve robogott tova. Tivadar, tanulói éveit kivéve, csaknem minden idejét nagybátyja birtokán töltötte. Könnyű, hajlékony lelkülete itt a szünidők alatt a mezei életben s némi irodalmi kísérletekben elég élvezetet talált. Néhány év óta el volt jegyezve a szomszéd birtokos ur leányával. E házassági viszony kezdetben csak illedelmi és vagyoni célnak tekintetett, de nemsokára Tivadarnak szíve is részt vett abban. Emilia a legszebb szőke leány volt; kék szemeiből a legbüvösebb érzelem ragyogott ki; finom üde arcszíne, csöndes, gyöngéd lénye Cipőidnek drága sarát SzeinkenőcsUl *) veszem ; Ha lábaddal fejemre lépsz Koronám lesz nekem. Hirt felőlem soh’se kérdezz, Soh'se fáraszd ajkad; Gondoskodtam, bogy bármit tégy Hírem meg ne halljad. A rnekkai szent sir helyett Inkább mentem hozzád; Hál' istennek, nem éreztem Az ut rögét, hosszát. Szivem vérét mind elmosta Könyeim patakja; Dsámi dalaiból. Ej khaki kefes tu . . . Nem engedte, hogy nyomait Lakod előtt hagyja. Ruhád széle körös-körül Vérfoltoktól tarka; Az általad meggyilkoltak Vére az ott rajta. h Arcom nyoma s könyem árja Lábad előtt fekszik; Aranynál és ezüstnél ez Neked jobban tetszik. Lábad elé, miként Dsámi Gvöngyöt azért hintek ; Mert csak téged illetnek meg Drága gyöngyök, kincsek.
