Eger - hetilap, 1874
1874-04-09 / 15. szám
116 A földtani szerkezet szerint — mond tovább, a lapály különféle rétegei szakadatlan egészet képeznek a halmok rétegeivel; azaz : a sik föld rétegei szintazon rendben emelkednek a halmokban, mint ahogy feküsznek azok egymás felett amannak bensejében a felszintig 8 pedig teljes és szakadatlan összeköttetésben; tehát sem itt, sem ott emberi kéz azokat nem alkotta. És eredőtöket azon időre viszi vissza Szabó József, midőn az alföldi rónaságot édes vizű tó, vagy tenger borította. 4) Annak okát pedig, hogy miért számosabbak és nagyobbak e halmok a Tisza felé, mint a három Körös és Maros vidékein? azt adja : mivelhogy ezen tó medenczéjének a közepe a Tisza táján volt, s természetesen mélyebb is ott; hol tehát a viz magasabban állott s magasabbra torlaszolta a földrészeket, mint ama folyók téréin. Az alföld ezen részének táblája — Békés-Csanád — nem vízszintes, hanem a Tisza felé hajlik oly módon, hogy Bihar és Arad- megye határvonalánál, 10—12 öllel fekszik magasabban, mint a Tiszánál, mely folyó honunk hosszvonalának átaljában a legmélyebb része.5) 4) „Mindenesetre figyelmet érdemlő dolog, hogy a nép száján maiglan is forog azon geológia hagyomány, hogy itt, hol mi lakunk, valaha édes tenger volt. Ezen édes tengernek, vagy helyesebben nevezve édes vizű tónak létét csalhatatlan geológiai tények bizonyítják. Fenmaradtak a rétegek, melyek vizéből lerakodtak, ezen rétegekbe be- temetvék azon kizárólag a mostaniakkal azonos édes vizi vagy száraz földi állatok, melyek benne, vagy körülötte a szárazon éltek, sőt a tónak partjain a lerakatok magassága biztos jele az akkori vízállásnak.“ — A békes-csanádi halmok eredete. 186. lap. Szabó József. Budapesti szemle. 6-ik kötet. 1859. 5) Időszerinti dolognak tartom már a kettős megye érdekéből is itt kifejezést adni ama körülménynek : hogy a Tiszának Tibiscus-féle latin elnevezése helyes-e? „A Tisza saját okleveleinkben, s krónikáinkban, Szent István korától kezdve egészen a XV-ik század végéig, soha Tibiseusnak nem neveztetett . . . Hazai Íróink közül az olasz eredetű s hazánkba Mátyás korában jött, megtelepedett Ránzán Péter volt az első, ki „Epitome rerum hunga- ricum“ cimü müvének földrajzi bevezetésében Tibiseusnak nevezi a Tiszát . . . Ránzánnak s vele egyező hazai Íróinknak ezen tévedése nem származhatott másunnan, mint a második században virágzott Ptolomaeus- nak nagyhírű földrajzi müvéből, ahol ami Tiszánk, egyenesen hibásan, csakugyan Tibicusnak neveztetik . . . Ptolomaeus ezen hibája onnan származhatott, mert ö a tibicns folyam nevet hallotta, de magának a folyamnak, melyet a név illetett, t. i. a Temesnek fekvését, sőt létezését sem tudta: épen annak helyén a Rhabont, azaz a mai Marost viszi, Dacia északi részéből a Dunába szembeszökő roppant tévelygéssel . . . den más gondolattal felhagyott. Mélyen meggyőződve e század minden vallásos leikével együtt, hogy a világ eseményei csak Istennek az emberek iránti céljaiból erednek s hogy a töredelem és ima Isten haragját lefegyverezve a bennünket fenyegető veszedelmeket elhárítja: hamut hintve fejére, éj napot imádkozott s könyezve esde- kelt Istentől honának kegyelmet. Miként egy más közveszélyben Galliának másik leánya, Jeanne d' Arc, ugyGeneviéve is látnok volt; tudta, hogy Paris város meg lesz kiméivé, ha töredelmet vall s Attila nem fog közeledni falaihoz. Azért rögtön bünbánatra intette honfitársait, meghagyván, hogy minden indulási készülettel hagyjanak fel; de a férfiaktól csak dnrva szavakat s gúnyos megjegyzéseket kapott válaszul. Ezek részéről elutasittatva, elhatározta magában, hogy az asszonyokhoz folyamodik. Maga köré gyiijtvén azért ezeket, kezével a már üres házakra mutatva mondá nekik: „Szívtelen nők, tehát elhagyjátok tűzhelyeiteket, el e hajlékokat, melyek alatt születtetek, növekedtetek, hol gyermekeitek is születtek, mintha magatokat s férjeiteket megmenteni futáson kivül nem volna módotok, fegyvert készítve imából és böjtből, miként Eszther és Judith tön? Mondom nektek a felséges Isten nevére, ha így teendetek, városotok meg lesz kiméivé, míg bármely hely, hol azt hiszitek, menedéket fogtok találni, az ellenség kezébe esik és benne kő kövön nem maradi' Szava, taglejtése, ihletett tekintete megragadta mind a nőket, kik hallgatva követék őt, ahova akarta. Lutetia szigetének keleti csúcsán, ugyanazon helyen, hol ma a N o t r e-D a m e főegybáz emelkedik, állott a szent István első vértanúnak szentelt egyház. Ide vezette Geneviéve női kíséretét, melynek segélyével magát a sekrestyében el torlaszolta, s raindAmint képződő ek tehát jelenleg is minden nagyobb folyamok medrében kisebbuagyobb lerakodások, domborulatok: úgy képződtek egykoron a magyarhoni halmok is a tenger hullámai alatt, mig- len fokozatosan láthatókká lettek, amidőn annak vize a Vaskapunál magának Í3 nagyobb utat törvén, végre elosont, lefutott — mára történelmi időben.6) Tariczky Endre. Hirfűzér. * (A nagyhét) szokásos ajtatosságai városunkban nagy buzgó sággal végeztettek. N igy-pénteken é3 szombaton a szent sírokat látogató közönségnek a téli álomból felébredt gyönyörű idő kedvezett. Nagypénteken a székesegyházban Porubszkv József kanonok ur tartott egyházi beszédet. Az ünnep első napján érsek ö nagyméltósága mondotta az ünnepélyes szent misét, mise előtt pedig szent beszédet tartott a nagy számmal egybegyült ajtatoskodó híveknek. * (Horváth Mihály) püspök, kedd óta érsek önagy méltósága vendége. * (Tárkányi József.) egri kanonok és a Szent 1stván-Társulat buzgó alelnöke f. hó 8 án indult a katholikus világ fővárosába Rómába. Ugyancsak Ptolomaeus említ fel egy daciai várost, mely nála Ti- bi8cum, másoknál Tiviscum néven is jő elő. Szerencsére azonban oly két római feliratot ástak ki s hoztak napfényre a múlt században, (municipium Tibiscinumról szólnak, egyik a Temes folyam partján találtatott ott, hol azzal a Bisztra összefoly a mai Karansebestöl kissé északra, a másik a Temesbe szakadó Bisztrá- hoz s Karansebesbez szinte közel Hunyad vmegyében Várhelynél,) melyek midőn egyfelől biztosan megállapítják ama város fekvését; másfelől egészen megdöntik Ptolomaeus s az öt követők tévelygését. . . Mióta a régi földrajznak egyik nagy tekintélyű művelője Männert kimondotta Tiviscum városról azon nézetet, miszerint az nem a Tiszának, hanem a kijelölt ponton a Temesnek partján feküdt: azóta egy tekintélyes és alapos iró sincs más véleményben . . . Nem egészen, mert már Katanchia is belátta az igazságot, s minden kivétel nélkül illeti tehát Íróinkat azon vád, melyet Schaífarik hires szláv tudós ugyan kiméletlenül s mintegy kárörömmel szemünk közé vág, miszerint t. i. egyedül a magyar irók tudatlansága nevezi a Tiszát Tibiseusnak, mely név az ő határozott meggyőződése szerint is a Temest jelenti . . . Itt az idő, hogy hazánk régi földrajzában e pont nálunk is kiiga- zittassék. — Etel laka, vagyis Attila hunkirály birodalmi székhelye. Irta Révész Imre. 1859. 41—47. lap. 6) „A magyarhoni nagy medence még a történelmi időben több mint 220 lábnyira viz alatt volt.“ — Budapesti Szemle 6 könyv. 186. lap. Cotta freibergi tanár észlelése. nyáján elkezdtek imádkozni. A férfiak nejeik hosszas elmaradásán megütközve, szintén az egyházhoz jöttek s a sekrestye ajtait zárva találván, kérdék: mit jelent ez? Az asszonyok bi-iülről felelék, hogy többé nem akarnak távozni. E feleletre a férfiak magukon kivül lettek. Mielőtt a szenthely zárait feltörnék, tanácsot tartottak, s legelsőben is arról vitatkoztak, miképen kelljen büntetni az aljas nőt, mint ők nevezék, a hazugság szellemét, mely Őket rósz napjaikban kisérteni akarja. Némelyek úgy vélekedtek, hogy meg kell kövezui az egyház ajtaja előtt; mások, hogy a Szajnába kell vetni. Még hevesen vitatkoztak, midőn a véletlen közéjök hozza az anxerre-i papság egyik tagját, ki épen a berohanás elől futott az Al-Szajnához, ott hihetőleg jobb rejtekhelyei remélve. Egy lelkész volt ez, ki többször hozott Geneviéve-nek eulogiumokat Gerraanustól. Ez őket a há rom évvel azelőtt meghalt püspök nevében megdorgálta, barbárságukért megszégyenítette s intvén, hogy kövessék azon tanácsot, melyben ő Isten ujjára ismert, mondá: „E leány szent, engedelmeskedjetek neki.“ A párisiak rábeszélteték magokat s helyt maradtak. Geneviéve jól látott. Attila csapatjai a Somme és Marne közt egyesülve nem közeledtek Párishoz, s e város megmaradását egy szegény, egyszerű leány bátor elszántságának köszönheti. Ha lakói ekkor el- szélednek, visszatértöket sok ok gátolhatta volna s a kis város, mely oly magas rendeltetésre tartatott főn, mint oly sok nála sokkal fontosabb galliai város,igen hihetőleg pusztává lett volna, melynek romjait viz boritná, hol talán a régiségbuvár Attila berontásának nyomait keresné.
