Eger - hetilap, 1874

1874-01-01 / 1. szám

XIII. éri folyam. I. szám. 1*74. január 1-én. Előfizetési díj: Egész évre Félévre Negyedévre . Egy hónapra Egyes szám 5 ft — kr. 2 ft 50 kr. ! ft SO kr. — 15 kr.- 12 kr. GER Hirdetésekért: minden 3 hasAbzott petit sorhely után 6. bélyegadí fejében minden hirdetésiül 30, nyilttérbeu egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal .* a lyccmni nyomda. KIAiizetéseket eitftKad •• a aierkesztSaéi/ (Széchenyi-utca 84. sz. J e n r.» e h fi. kivnyokemskedíse a niintU-, k. postai- atal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr. Vidéki hirdetéseket elfogad Mosse R. Bécsben. Előfizetési fölhívás. A jelen uj év alkalmából tiszteletteljesen hívjuk föl t. olva­sóinkat lapunk további pártolásáras előfizetéseik mielőbbi megújítá­sára, nehogy a lap pontos elküldésében fönakadás történjék. Kiadó-hivatalunk intézkedett, hogy a lap expediálása úgy hely­ben, mint vidékre a legnagyobb pontossággal eszközöltessék ; s a postai utón netalán eléfordulbató hiányok, reclamatio utái), azonnal a leggyorsabban elintéztessenek. Eger, dec. 10. 1873. Az „Eger“ szerkesztősége. Előfizetési föltételek: Egész évre ... 5 fit. Félévre . . . 2 „ 50 kr, Évnegyedre . . . 1 „ 30 ,, Egy hóra . . . — 45 ,, Az előfizetési pénzek — legalkalmasabban posta-utal­vány utján — kiadó-hivatalunkba küldendők. Az „Eger“ kiadó-hivatala (érs. lyc.- nyomda.) Az év első napján. Néhány ói a választ el csak a perctől, melyben az idő végtelen Utcának ismét egy karikája gördül alá atua sötét űrbe, hol az év­századok aluszszák az enyészet álmát. Mily parányi az ember, mi­dőn megkísérti felölelni a végtelenség fogalmát, melynél megszédül­tén és elaléltan törpül semmivé, — de mégis mily nagy;, hogy a szárnyszegetten visszabulló gondolatot addig ösztönző, mig raeg- fogbatóvá közelité a „végtelen“ fogalmát, midőn számokat vé­sett az öröklét gyűrűjére, és rendszerbe szedő a csillagfutást. Egy év tűnt el ismét, hogy sirhalmán egy másik lépjen föl; a meg­haladt ösvény nyomán egy uj táj, melynek vidékén a titok felle­ge ül! E percek titkos, láthatatlan ereje megnemesit, elfegultság alá helyezi a kedélyt, minden érzelmünk egyéni lesz, és megtisztultan szivárog vissza azon rejtelmes kútfőhöz, melynek ösztöne a bálvá­nyok lábaitól az oltári koszorúkig szüntelen nyilatkozik és min­denütt. Némi önuralmat igényel, hogy egy — a göncölök delelő pont jára vetett tekintetül kibontakozzunk a belső gondolatvilág zsiba- jából, visszaterelve annak számait az élet medrébe, s érezve újra a a földet lábaink alatt. Ha visszapillantunk a lefolyt év tükrébe, ott csak a szomorú­ság árnyaival találkozunk, melyek még most is utánunk lépdelnek. Szomorú Dapok ! sóhajt az iparos. Szomorú napokat élünk ! mondja a kereskedő. Szomorú napokkal vert meg az ég! panaszolja a föld- mives. Csak szomorú napokról hallunk szólani mindenütt; — és ez valóban nagyon szomorú. Nem volt elég a bécsi tőzsdeválság által előidézett pénzsztik- ség, jött a nyár, hogy megmutassa, mennyire csalódánk akkor, mi­kor a szűk napok hiányait egy jó termés eredményével hittük pó­tolhatni. Csapás csapásra! Búzánk roszúl fizetett, a rozs meg tel­jesen silányan ; a burgonya, e fötápláléka a szegényebb osztá nak, eltikkadt a forró napok alatt, mig kukoricánk hasonlóan y csalta reményeinket. Borunk sem lett bőven, minősége pedig silányabb, és vevője nincs. Hogy az uralgott fekete himlő és epemirigy-járvány mily szá­mos családot fosztott meg övéitől: szomorú jelei s bizonyságai ama szokatlanul nagyszámú gyászruhás alakok, kikkel az utcán minden lépten találkozunk. Vannak oly kiterjedt családok, melyeknek tag­jai közöl a hét minden napjára esett halott. A mostoha körülmények nem maradtak hatás nélkül a pénz­intézetekre nézve sem. A beállott válság-sztilte szükség és bizalmat­lanság a betevőket pénzök visszavételére ösztönzé, s midőn a bizo­nyossá lett szűk termés a helyzetet még sötétebbé tévé, a betétek­nek egy jó terméstől várt folyama épen nem akart megindulni. És mi lön ennek az eredménye? Pénztelenség úgy egyesek, mint az intézeteknél. Ide járul még, hogy a kevésbbé vagyonos földmives-osztály, melynek hitele termésétől tétetett függővé, egyszerre hitelvesztett lön. Valóban szomorú napok! És hogy körülményeink mostohasága, legközelebb már éles színekben fog feltüuni, arról nem kételkedhetik, ki a társasélet tü­neteit behatóbb szemekkel vizsgálja. Átalános a pangás mind az ipar, mind a földmivelés terén. Földraives gazdáink azt a keveset is, ami termett, nem eléggé ké­pesek értékesíteni. Ha ketten, hárman találkoznak, a társalgás az átalános pénzszttkségről foly. Tapasztalhatjuk, hogy aránytala­nul szaporodik azok száma, kik hetenkint ajtónk előtt könyörado- mányért megjelenni szoktak. A lakosok köztit sokan a helyett, hogy kötelezettségeiknek eleget tehetnének, alamizsnáért esengnek. Az elmúlt év legnevezetesebb eseményét a „bécsi nem z e t- közi világtárlat megnyitása“ teszi ; s noha ez nagyszerű­ségére nézve a londoni és párizsi közkiál iitásokat is fölülmúlta: a bécsi tárlat mégsem bizonyult be lucrat ivus vállalatnak, messziről sem igazolta ama vérmes reményeket, melyeket azok, kik a nye­részkedési szempontot tartották irányadónak, hozzá kötöttek. Min­denekelőtt a fagyos, esős, zord idő a kiállítási idény elején lehetetlenné tette a szellös csarnokokban való tartózkodást. A ki­állítás megnyitása után egy héttel bekövetkezett a hallatlan pénz- és tőzsdeválság, és kiütött a járvány, mely annyi ezer kiváncsit vissza­tartott Bécs meglátogatásától. Mindezen okok hatalmasan közrehatottak arra, hogy a gaz­dag árupiaccal szemben, meiyre az egész világ összebordta kincseit, egy teljesen kipusztitott, kopasz pénzpiac foglaljon helyet. Egy eladó világ, melynek megvételére fillérek sincsenek. így .csalta meg a világtárlat azokat, kik aranyhegyeket reméltek magok-úak tőle. A későbbi hónapok, amikor a fentebbi okok legtöbbje elmúlt, hiába iparkodtak a hiányt pótolni, a veszteség nem volt ki­tölt betö többé. Vannak, kik azt állítják, hogy a bécsi világtárlat na­gyobb defictust okozott Ausztria nemzeti vagyonában, mint amen­nyit az összes francia hadi kárpótlás kitesz. Mi nem csatlakozunk ugyan e fölötte sötét kalkulushoz, annyit mégis lehetetlen be nem ismernünk, hogy az elmúlt év annak is tömérdek fátumokat gördí­tett elé. És végre hogy állunk köztigyeinkben politikailag?! Gyanús arcot öltünk polgári mükörünk szerénységéb en is, s a múlt év jövő kapcsát képező percben szétnézünk elfogulat lanul. Szemléletünk­ben idő- és terbiány miatt is átalánosságban maradunk, terünk nem engedi közéletünk fény- és árnyképeinek részletezését., nem a tüze­tes párhuzamot a mult s a reménylendő jövő között. Csak rámutat- ivánunk: hogy minél kevesebb föllelkesülési tápot nyújtotta zelebbi múlt; csak a hangulatot a karjuk jelezni, melyet a fel­odó uj évnek elörevetett sugaraiból meriténk. Ha a jövő titkaiba, mint az ókor jósai, nem merülhetünk is be

Next

/
Oldalképek
Tartalom