Eger - hetilap, 1874

1874-01-01 / 1. szám

XIII. éri folyam.

I. szám.

1*74. január 1-én.

Előfizetési díj:

Egész évre Félévre Negyedévre . Egy hónapra Egyes szám

5 ft — kr. 2 ft 50 kr. ! ft SO kr.

— 15 kr.- 12 kr.

GER

Hirdetésekért:

minden 3 hasAbzott petit sorhely után 6. bélyegadí fejében minden hirdetésiül 30, nyilttérbeu egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik

Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön.

Kiadó-hivatal .* a lyccmni nyomda. KIAiizetéseket eitftKad •• a aierkesztSaéi/ (Széchenyi-utca 84. sz. J e n r.» e h fi. kivnyokemskedíse a niintU-, k. postai- atal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr. Vidéki hirdetéseket elfogad Mosse R. Bécsben.

Előfizetési fölhívás.

A jelen uj év alkalmából tiszteletteljesen hívjuk föl t. olvasóinkat lapunk további pártolásáras előfizetéseik mielőbbi megújítására, nehogy a lap pontos elküldésében fönakadás történjék.

Kiadó-hivatalunk intézkedett, hogy a lap expediálása úgy helyben, mint vidékre a legnagyobb pontossággal eszközöltessék ; s a postai utón netalán eléfordulbató hiányok, reclamatio utái), azonnal a leggyorsabban elintéztessenek.

Eger, dec. 10. 1873. Az „Eger“ szerkesztősége.

Előfizetési föltételek:

Egész évre ... 5 fit.

Félévre . . . 2 „ 50 kr,

Évnegyedre . . . 1 „ 30 ,,

Egy hóra . . . — 45 ,,

Az előfizetési pénzek — legalkalmasabban posta-utalvány utján — kiadó-hivatalunkba küldendők.

Az „Eger“ kiadó-hivatala (érs. lyc.- nyomda.)

Az év első napján.

Néhány ói a választ el csak a perctől, melyben az idő végtelen Utcának ismét egy karikája gördül alá atua sötét űrbe, hol az évszázadok aluszszák az enyészet álmát. Mily parányi az ember, midőn megkísérti felölelni a végtelenség fogalmát, melynél megszédültén és elaléltan törpül semmivé, — de mégis mily nagy;, hogy a szárnyszegetten visszabulló gondolatot addig ösztönző, mig raeg- fogbatóvá közelité a „végtelen“ fogalmát, midőn számokat vésett az öröklét gyűrűjére, és rendszerbe szedő a csillagfutást.

Egy év tűnt el ismét, hogy sirhalmán egy másik lépjen föl; a meghaladt ösvény nyomán egy uj táj, melynek vidékén a titok fellege ül!

E percek titkos, láthatatlan ereje megnemesit, elfegultság alá helyezi a kedélyt, minden érzelmünk egyéni lesz, és megtisztultan szivárog vissza azon rejtelmes kútfőhöz, melynek ösztöne a bálványok lábaitól az oltári koszorúkig szüntelen nyilatkozik és mindenütt.

Némi önuralmat igényel, hogy egy — a göncölök delelő pont jára vetett tekintetül kibontakozzunk a belső gondolatvilág zsiba- jából, visszaterelve annak számait az élet medrébe, s érezve újra a a földet lábaink alatt.

Ha visszapillantunk a lefolyt év tükrébe, ott csak a szomorúság árnyaival találkozunk, melyek még most is utánunk lépdelnek. Szomorú Dapok ! sóhajt az iparos. Szomorú napokat élünk ! mondja a kereskedő. Szomorú napokkal vert meg az ég! panaszolja a föld- mives. Csak szomorú napokról hallunk szólani mindenütt; — és ez valóban nagyon szomorú.

Nem volt elég a bécsi tőzsdeválság által előidézett pénzsztik- ség, jött a nyár, hogy megmutassa, mennyire csalódánk akkor, mikor a szűk napok hiányait egy jó termés eredményével hittük pótolhatni. Csapás csapásra! Búzánk roszúl fizetett, a rozs meg teljesen silányan ; a burgonya, e fötápláléka a szegényebb osztá nak, eltikkadt a forró napok alatt, mig kukoricánk hasonlóan y csalta reményeinket. Borunk sem lett bőven, minősége pedig silányabb, és vevője nincs.

Hogy az uralgott fekete himlő és epemirigy-járvány mily számos családot fosztott meg övéitől: szomorú jelei s bizonyságai ama szokatlanul nagyszámú gyászruhás alakok, kikkel az utcán minden lépten találkozunk. Vannak oly kiterjedt családok, melyeknek tagjai közöl a hét minden napjára esett halott.

A mostoha körülmények nem maradtak hatás nélkül a pénzintézetekre nézve sem. A beállott válság-sztilte szükség és bizalmatlanság a betevőket pénzök visszavételére ösztönzé, s midőn a bizonyossá lett szűk termés a helyzetet még sötétebbé tévé, a betéteknek egy jó terméstől várt folyama épen nem akart megindulni.

És mi lön ennek az eredménye? Pénztelenség úgy egyesek, mint az intézeteknél.

Ide járul még, hogy a kevésbbé vagyonos földmives-osztály, melynek hitele termésétől tétetett függővé, egyszerre hitelvesztett lön. Valóban szomorú napok!

És hogy körülményeink mostohasága, legközelebb már éles színekben fog feltüuni, arról nem kételkedhetik, ki a társasélet tüneteit behatóbb szemekkel vizsgálja.

Átalános a pangás mind az ipar, mind a földmivelés terén. Földraives gazdáink azt a keveset is, ami termett, nem eléggé képesek értékesíteni. Ha ketten, hárman találkoznak, a társalgás az átalános pénzszttkségről foly. Tapasztalhatjuk, hogy aránytalanul szaporodik azok száma, kik hetenkint ajtónk előtt könyörado- mányért megjelenni szoktak. A lakosok köztit sokan a helyett, hogy kötelezettségeiknek eleget tehetnének, alamizsnáért esengnek.

Az elmúlt év legnevezetesebb eseményét a „bécsi nem z e t- közi világtárlat megnyitása“ teszi ; s noha ez nagyszerűségére nézve a londoni és párizsi közkiál iitásokat is fölülmúlta: a bécsi tárlat mégsem bizonyult be lucrat ivus vállalatnak, messziről sem igazolta ama vérmes reményeket, melyeket azok, kik a nyerészkedési szempontot tartották irányadónak, hozzá kötöttek. Mindenekelőtt a fagyos, esős, zord idő a kiállítási idény elején lehetetlenné tette a szellös csarnokokban való tartózkodást. A kiállítás megnyitása után egy héttel bekövetkezett a hallatlan pénz- és tőzsdeválság, és kiütött a járvány, mely annyi ezer kiváncsit visszatartott Bécs meglátogatásától.

Mindezen okok hatalmasan közrehatottak arra, hogy a gazdag árupiaccal szemben, meiyre az egész világ összebordta kincseit, egy teljesen kipusztitott, kopasz pénzpiac foglaljon helyet. Egy eladó világ, melynek megvételére fillérek sincsenek.

így .csalta meg a világtárlat azokat, kik aranyhegyeket reméltek magok-úak tőle. A későbbi hónapok, amikor a fentebbi okok legtöbbje elmúlt, hiába iparkodtak a hiányt pótolni, a veszteség nem volt kitölt betö többé. Vannak, kik azt állítják, hogy a bécsi világtárlat nagyobb defictust okozott Ausztria nemzeti vagyonában, mint amennyit az összes francia hadi kárpótlás kitesz. Mi nem csatlakozunk ugyan e fölötte sötét kalkulushoz, annyit mégis lehetetlen be nem ismernünk, hogy az elmúlt év annak is tömérdek fátumokat gördített elé.

És végre hogy állunk köztigyeinkben politikailag?! Gyanús arcot öltünk polgári mükörünk szerénységéb en is, s a múlt év jövő kapcsát képező percben szétnézünk elfogulat lanul. Szemléletünkben idő- és terbiány miatt is átalánosságban maradunk, terünk nem engedi közéletünk fény- és árnyképeinek részletezését., nem a tüzetes párhuzamot a mult s a reménylendő jövő között. Csak rámutat- ivánunk: hogy minél kevesebb föllelkesülési tápot nyújtotta zelebbi múlt; csak a hangulatot a karjuk jelezni, melyet a felodó uj évnek elörevetett sugaraiból meriténk.

Ha a jövő titkaiba, mint az ókor jósai, nem merülhetünk is be