Eger - hetilap, 1872

1872-09-26 / 39. szám

30G Szentkirályi Ödön szolgabirótiak hivataláróli lemondása azzal fogadtatik el, hogy közmegelégedésre viselt hivatalát méga jövő köz­gyűlésig folytassa, amidőn számára a kért bizonyítvány szokott mó­don kiadatni fog. Az ekkép üresedésbe jövendő szolgabirói hivatalnak választás utján való betöltésére f. é. december hó 16-án kezdetét veendő köz­gyűlés első napja tűzetik ki. Miről Szentkirályi Ödön szolgabiró tudomás s alkalmazkodás, — sa főszolgabirók és polgármesterek köröztetés s közhírré tétel vé­gett értesittetnek. Olvastatott a m. k. belügyminiszternek f. évi 24,392 sz. a. kelt rendelete, melyben felhívja a megye közönségét a községi szervezke­désnek oly módoni végrehajtására, hogy a községi költségvetések még ez évi őszi közgyűlésén tárgyaltatbas3anak. A jegyzői szigorlat tárgyában pedig sürgeti, hogy a mely megye ez ügyben véleményes jelentését még be nem küldötte: f. évi aug. végéig küldje be. Olvastatott'ennek kapcsán a közigazgatási szakosztálynak, köz­ségi szervezkedési munkálatokat érdeklő előterjesztése, melyben, a községek szabályrendeleteit, az előadott javítások, illetőleg jótállások­kal véleményezi helybehagyandóknak. Olvastatott továbbá a közigazgatási szakosztálynak, a községek szervezkedésére a szolgabiráknak adandó végrehajtási terve, inely- szerint a szervezkedés 60 nap alatt oly módon hajtandó végre, hogy a községi költségvetések a decemberi közgyűlésre bemutatnátok le­gyenek. A községi szabályrendeletek jóváhagyására vonatkozó közigaz­gatási szakosztály előterjesztése, illetőleg jegyzőkönyve egész terje­delmében elfogadtstik, s ezen jegyzőkönyvi részek az illető szolgabi­ráknak a járási községek szabályrendeleteivel, e szerinti kiigazítás, részben pótlás végett kiadatnak, egyszersmind utasittatnak a szoigabi­Egervár hős védelme 1552-ben. (Történeti rajz.) Mii esz Bélától; (Végo.) VII. Befejezés. A várbeliek a törökök elvonulta után hálaimát bocsátottak Is­tenhez szerencsés megszabadulásukért. A győzelem hirét a töröktől elvett három jeles zászlóval mint diadaljellel Iványi György, Kőszegi Albert, Somogyi Albert és Vajda János vitték meg Ferdinándnak Bécsbe. A király annyira megörült a győzelemnek, hogy a követek mindegyikének 100 darab aranyat s biboröltözetet adott; Móric szász herceg 100 tallért fejenként, Oláh Miklós egri püspök 4 arany-poha­rat, Weisbrach gróf pedig, nem lóvén nála pénz, nyakán függő drá­ga arany-láncát osztotta fel köztök. Egyéb magyar és német főurak­tól is gazdag ajándékokban és kitüntetésekben részesültek a hősök. Ferdinánd most a vitézek megjutalmazásához fogott. Dobó Ist­vánt, a páratlan bajnokot, miután az egri várnagyságából elbocsátta- tását kérte, a következő évben zászlós úrrá s Erdély vajdájává ne­vezte ki. Itt néhány sorral berekesztjük egyszersmind Dobó életpá­lyáját. Beütvén Izabella, Zápolya János özvegye, Dobót Szamos-Uj- váron fogságba tétette, honnan ö 1558-ban Magyarországba szökött s kapta Ferdinandtól Lévát és Vigies várát, ezeken kivit! Göncöt és Telki-Bányát. Részben mint katona, részben mint országos befolyá­sos nagy tekintélyű egyén mindig szolgál* hazájának karjával, eszé­vel. 1589-ben a Bocskayféle pártütésben való részvét gyanújából bör­tönbe vettetett s csak 1572ben bocsáttatott szabadon s ez után egy hónappal meghalt. Néhai Pyrker László érsek Dobó István iránti szép adóját rov­ta le, midőn annak sirszobrát Dobó-Ruszkáról elhozatta, s a várban, melyről Dobó neve sugárzik szerte, felállittatta. Mecskey István szinte lemondott a vicekapitányságról, s egri kapitánynyá Sforzie Pallavicini neveztetett ki, de aki elég szerény volt a magyar vitézséget becsülni, s Mecskeyt fölkérni, hogy csak folytassa azt néhány hónapig. Ezek elteltével Bornemisza Gergely lett egri várnagy, Zárkándi Pállal, Mecskey Bécsbe az udvarhoz hi­vatott, s midőn odautazott, Borsodmegyében Várkonynál legényei s a lakosok közt heves czivódás s verekedés támadt, midőn ezt csilla­pította volna, a lakosok által, kik valószínűleg nem tudták ki legyen, leöletett a szebb halálra méltó hős. rák, hogy az igy kijavitott szabályrendeletek egy példányát, a köz­ségek által letisztáztatva, aláíratva, a levéltár részére küldjék be. A szervezkedés végrehajtására vonatkozó szakosztályi jelentés hasonlóképen egész terjedelmében elfogadtatik, s a szolgabiráknak azzal adatik ki, hogy ennek értelmében járva el a szervezkedést vég­rehajtsák, s utasításaikat megtegyék. A in. kir. belügyminiszter pedig, a szervezkedés ezen végrehaj­tásáról értesittetik. Adatok és gondolatok a gyöngyösi cultur-állapotokhoz. — Cassiustól. — I. Tanügy. Szívesen megengedem, hogy — mint e sorok is célozzák — szükebbre határolt térről, legalább első tekintetre kevésbbé köz-, inkább lehetne mondani: országos érdekűnek látszó ügyekről, habár azok cultur-ügyek s még úgy „kicirógatva“ lennének is, sokkal bajo­sabb szeuzátiós, ékes, vagy épen csak megmozgató cikkeket is ka- nyaritani; mint az összes emberiségről, vagy csak a continensről, vagy csak legalább Európáról s ilyen nagy dolgokról elméleteket, cultur-történeti deductiókat s nagy szabású ítéleteket Írni ; mégis azt vélem, hogy mi, illetőleg egy vidéki lap épen ezt nézhetjük főbb fel­adatunknak. Az a tapasztalás már közös lehet, hogy a nagyhangzásu szavak , politikai „s p e e c h"-ek, nem csak legkedvesebben hatnak reánk, ha­nem — a mi nagyobb baj — egyúttal ki is elégítenek ; noha a dolgok A következő évben Bornemissza is nagy szerencsétlenség áldo­zatja lett. Zoltay Istvánnal és Zarkandi Pállal Poroszlót akarván egy kóbor török-csapat zsarolásától megszabadítani, a reá leselkedő Véli hatvani bég körmei közé került. Zoltayval Konstantinápolyba a hét- toronyu várba küldetett, hol épen harmadik évfordulója napján az eg­ri győzelemnek, a még mindig boszankodó Achmed parancsára meg- fojtatott. * * * Ezen, a világtörténetben egyik ledgicsöbb ostromot olvashatjuk a történetirók könyveiben, a költőknél s a honi emlékiratokban : de ily nemes áldozat megérdemli, hogy emléke minél többször felújíttas­sák, s nemzedékről nemzedékre szálljon, mert a hősi erény csak úgy veheti el érdemlett jutalmát, ha ölökre fennmarad. Végre közöljük még itt azon jeleseknek neveit is, kik rajzunk­ban különösen említve nincsenek. Ezek többnyire előkelő családok fiai voltak, kik saját költségökön szerzett vitézekkel csatlakoztak a halhatatlan bősökhöz : Bay András, Balogh Bálint és András, Baronyai György, Barát Mihály, Borbély János, Dengelegi Mihály, Dormán György, Eperjesi János, Farkas János, Fülep András, Gálházi Miklós, Garay Farkas, Halmi Mihály, Horváth György, Hős Péter, Ispán János, Istenmezei Sándor, Józsa János, Kamuti Balázs, Kamonyay Imre, Kamoray Gá­bor. Kalcsáp Imre, Kóródy Máté, Kovács Benedek, Körmendy Má­tyás, Ku»ztós Balázs, Liszkai György, Nagy Antal, — Bálint, — Ba­lázs, — Bertalan, — Gábor, — István, — János, — Mihály és Ta­más (9 egy családból), Ónon Gábor, Orbonác György, Perényi Péter, Pribék József, Ráskay Péter, Sáfár István, Siklósi, Szabó Márton, Szabolkai Mihály, Száthai Imre, Szakácsh Balázs, Székely Kálmán, Szirmai Pál. Szolláti György, Szőke András, Pardi Péter, Tetétlem Pál, Török János és Demeter, Tzintzeni Péter, Vitéz János, Varsányi János, Vas Mihály, Vince István, Zádornik. Ezek valának a dicső hősök, kik mind rendeltetésükre, mind ha­zafiasságukra nézve a vitéz őröket, a vár védőit kormányozták, lelke­sítették s osztoztak velők a harc minden fáradalmában és veszélyé­ben. Elül harcoltak ök mindenütt, példájokkal is serkentve a többit. Itt mutatta meg a magyar legszebben, mit tud önerejéből s mire képes egy szeretett, lelkes vezér alatt. — Eger csak igy tartathatott meg. *) *1 E rajzhoz egyebek mellett főleg Horváth Mihály s PAjkövi A n t a 1 történelmi munkáit s Búd a y F. Magyarország polgári lexirouát használ­tam forrásokul. ■V. B.

Next

/
Oldalképek
Tartalom