Eger - hetilap, 1872

1872-03-07 / 10. szám

75

jól záró kályhaajtó, egyenes nem hajtott neduháritó (Abzugsrőhre), melynek nyílása lehetőleg magasan legyen, minthogy a kőszén elégésénél fejlődő gáznemeknek gyorsan el kell takarodniok, hogy a lég szaporán hatolhasson a kályhába ; a kályhák élénk légvonatánál soha sem is adja magát elő az eset, hogy a szénéleg, melynek belég- zése halálos, a szobába tolulhat; hanem a lakszoba minden gőztől, minthogy a kályhán át kitakarodnak, megtisztul. E tekintetben is igen tanácsos a csövekben használtatni szokott zárszelepeket kiküszöbölni, minthogy ezek gyakran maguktól elzárják a csövet és elő idézvén a szénéleg kifej lését és a szobákba tolulását, a fatüzelésnél is, halálesetnek lettek aaár okozói.

Hátra van még valamit a bátori ásványszénröl, tűzhelyeken és kályhákban alkalmaztatását illetőleg, megemlítenem. E kőszén, amint a bányából kikerül, 230/° vizet tartalmaz; ha azonban néhány napig levegőn van, abból 3% elpárolog. E kőszén víztartalma tehát 20%, azaz épen annyi, mint a legszárazabb tűzifáé; s e 20%-nyi víztartalom igen elősegíti a fa és szén elégését; minthogy a viz éleny- és könenyre bontatván, legjobban előmozdítja a lánggal égő köneny és könszéneg kifejlését; miértis a fekete vagyis tulajdonképeni, csak 2—8° o víztartalmú kőszénnek tüzelés előtt meg kell nedvesittetnie ; mi sem a bátori sem a s.-tarjáni kőszénnél nem szükséges, mivel ezek csak barna kőszenek és az égés előmozdításához illetőleg a láng képzéséhez szükséges víztartalommal már eleve bírnak. Ezt azért emlitem, mert néhány bátori-köszént vásárló egyén hozzám kérdést intézett e tekintetben, és szolgáik, kik hadi szolgálatuk alkalmával

„De papa, miért veri az ördög a paprika-jancsit?“ —

„Valószinüíeg, mert rósz volt, nem akarta a levest megenni és .„A róka és holló" meséjét nem tudta jól kívülről."

„Papa! Hát az ördög tanítója a paprika-jancsinak ?"—

A papa bámulva ez utóbbi szavak mélységét, büszkén tekint a körülállókra, hogy arcaikról a csodálatot olvassa hat éves magzatának lángesze fölött, de minthogy mindebből mitsem vesz észre, igen hangosan felel, hogy a figyelmet magára vonja:

„Nem, kedves Károlyom, az ördög nem tanítója a paprika-jancsinak, mert — miután — minthogy—szóval az ördög minden rósz gyermeket megbüntet, kik rendetlenek."

„Papa! ki az abban a hosszú fekete szoknyában és a lisztes hajjal, aki most jött az ördög után, és apaprika-jancsival veszekszik?"

„Az a komiszáros, kedves fiaim 1“

„Ni ni ! most a koraiszáros agyonütötte a paprika-jancsit."

„Ez bizonysága az égbeli igazságosságnak, mely előbb-utóbb megbünteti a gonoszokat."

„Nem, papa ! a paprika-jancsi ismét feláll és ö öli meg a komiszárost."

„Úgy ennek bizonyosan több vétke van, és a gondviselés a gonoszabbat a gonoszszaí bünteti."

„Papa, papa! a komiszáros se halt meg. — Megint előveszi bunkósbotját és kegyetlenül ütpveri a paprika-jancsit.

Most már a papa nem tudja tovább magyarázni a darab tanulságát és ugyanazon pillanatban hatalmasat tüsszent, és mindenki tudhatja, hogy ha valaki tüsszent és amellett burnótos is, ellenállhatlan szükségét érzi orra megtörlésének. A mi emberünk sokért nem adta volna, ha zsebkendőjét zsebéből kiveheti vala, de hogyan tehette volna ezt, midőn mindkét karján egy-egy gyermeket tartott.

Ezzel egyidejűleg házasemberünk vállain heves szóvita keletkezik. Károly és Béla kölcsönösen kapkodnak egy kalácson, melyet aty- jok előbb vett vala, szidalmazzák és ütik egymást. Hasztalan kiált az atya : „Lesz-e már vége, ott fen ? Azért tartalak benneteket a levegőben, hogy verekedjetek?"

„Papa! elvette kalácsomat."

„Papa ! nem akart belőle nekem adni."

„Nem igaz, papa! adtam neki egy darabot."

„Igen, de a kissebbet."

Hogy a vitának véget vessen, az apa most az egyetlen módot ragadja meg, s két fiát a földre ülteti.

Erre mindketten még jobban lármáznak s ismét akarják látni a paprika-jancsit, ki most egy tengeri nyullal disputái. De a papa nem érez már erőt magában a két fiút karjain tarthatni. Elviszi tehát őket, s hogy meg is nyugtassa, mézeskalácsot, majd almát, azután theake- nyeret vesz nekik.

Károly, az idösbik, minden pillanatban otthagyja a papát, hogy ezt vagy amazt megnézze. Bélácska utánozni akarja bátyját s ugyanezt teszi. Van azután a szegény papa zavarban! Egyszerre akar mintOlmütz és Krakóban a fekete kőszén használatát ismerni tanulták, a. kőszén megnedvesitését, a nélkül, hogy valódi okát tudnák, elkerül- hetlennek tartják.

A bátori kőszén minden tűzhelyen használható; csak arra kell ügyelni, hogy a tüzrács, melynek nem csak az a célja, hogy a hamu. rajta áthulljon, hanem főleg, hogy a lég általa a tűzbe juthasson, — ne zárassák el hamu által, mit azonban a piszkavassali föl-fölhá- nyás által könnyen el lehet mellőzni. Hogy a bátori kőszén tűzhelyeken, minden kártékony befolyás nélkül az ételekre, használható, arról alkalmilag bárki meggyőződhetik alulirottnál vagy Artner őrnagy urnái, vagy Schier állammérnök és Kotriba v. orvos uraknál, és rövideden minden szakácsnő kedvezöleg fog a kőszénnel főzés mellett nyilatkozni, miután a tűzhely föllapjának egyenletes mérsékleténél az ételek le- vagy elpörkölése nem oly künnyü, mint a fával tüzelésnél.

Habár a bátori kőszén minden tüzrácscsal ellátott vaskályhába használható: uj kályhák beszerzése alkalmával igen ajánlhatom az úgy mondott Z wi 11 i n g er-féle léghuzamos kályhákat (Circulir- Ofen), milyenek Braun József egri vasárus urnái kaphatók, mert ezen kályhák által tényleg 40°/0 kőszén takarittatik meg. Ily kályhának, 3. sz. nagyságban, ára 29 frt. és elégséges a legnagyobb terem fűtésére ; ilynemű kályhák alulirottnál, úgy Sajóssy tanár és Köllner gyógyszerész urnái megtekinthetők.

Még cserép kályhák is alkalmasokká tétethetnek a köszéntükét fia után szaladni, kik más-más irányban futottak; köhög, morog izzad, lökdösi az arramenöket, egyik oldalbaütést a másik után kap, de minderre nem ügyel s tulboldognak érzi magát, ha arca verejtékében utolérte a szökevényeket és ismét visszahozta őket.

De csakhamar észreveszi, hogy az idösbik orra és szeme-alja össze-vissza törve és kékülve, — a kisebbik pedig kabátja egyik szárnyát elvesztette, a nadrágját elrongyolta.

„Ég ura! Gazfickók!" kiált, „mit kell látnom? Csak egy percig vesztettelek benneteket szem elöl, s hogy látlak most ismét?"

„Papa ! amott tekéznek és én odamentem, hogy nézzem, és egy teke a fejemhez ütödött, ó jaj ! jaj !"

„Papa! egy vén asszony ment egy kutyával, én a kutya farkát akartam meghúzni, de az egy darabot leharapott a kabátomból, én meg elszaladtam, de elestem és a nadrágom elszakítottam."

„No ! ez, mondhatom, nagyon szép! — Mit fog anyátok mondani? Az ördögadta fickókat soha se vihetem úgy haza, mint ahogy eljöttek."

„Papa! Elfáradtam, vigy engem."

„Engem is vinni !"

„Csitt! eleget vittelek benneteket, most menjetek,"

„De még messze van."

„Nem, legfölebb néhány száz öl."

„Mi az „öl" papa ?"

„Az egy mérték, egy fa-dorong, melylyel titeket kell elpáholni, ha igy hagyjátok magatokat huzni."

„Elfáradtam !" bőg az egyik.

„Nekem a lábam fáj,"—felel a másik.

„Károly, Béla! De legyen már egyszer eszetek, hisz már fiatal emberek vagytok, szégyeljétek magatokat úgy vitetni, mint apró gyerek éji !“

„Énekelj valamit, papa !"

„Igen papa! Tudod? azt a „komámasszonyt...."

„Jól van hát, isten neki, de nektek is velem együtt kell énekelnetek."

A papa elkezd énekelni és igyekezik fiait taktus szerint előbbre vezetni :

„Ha reggel felkelek ! Előre, előre!"

A két honpolgár torka szakadtából énekel!

„Hahó ! hohó! hohohohó ! "

Az atya folytatja:

„És komámasszonyhoz megyek."

„Papa, én szomjas vagyok."

„Papa, nekem a hasam fáj."

„Nem szabad ! most csak jertek jertek."

„És komámasszonyhoz me—“

„Papa! itt sült gesztenye van!"

„Hallgass, telhetetlen!"