Eger - hetilap, 1872
1872-03-07 / 10. szám
. éri folyam. 10. szám. Március 7-én 1872. Előfizetési dij : Egész évre Félévre Negyedévre . Egy hónapra Egyes szám 5 ft - kr. 2 ft 50 kr. 1 ft 31) kr. — 45 kr.- 12 kr. EGER. Hirdetésekért : minden 3 hasábzott petit sorhely után 4, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 10 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal : a lyccumi nyomda. Előfizetéseket elfogad : a szerkesztőség (Széchenyi-utca 84. sz.) J ént s c h G. könyvkereskedése s minden le. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő : egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr. Vidéki hirdetéseket elfogad Mosse R. Béesben. Pince-gazdászatunk. (Folytatás.) A pincének tehát a bor igényelte hőmérséklethez megfelelőleg elégséges mély s hosszú torkúnak, s két ajtóval kell eilátva lennie, s mivel pincéket legtanácsosb hegy vagy magas dombok oldalaiban ásatni, ha lehet észak kelet vagy észak-nyugat felöli oldalban, sőt teljesen északra nyiló ajtókkal jobb a pince, mint délre. Ha másként nem lehet, délfelöl kezdve az ásatást, a pince torkával kellő mélységre jutva, a pince ágával vagy jobbra, vagy balra kell fordulni. Átalán a délfelé nyiló pincék ajtajainak soha sem rácsozatból, hanem deszkából keU lenniök, hogy a hőség kirekesztessék általuk. Nem különben a mély pincékben idönkint viz fakad, és szerfölötti nedvességük miatt a hordók hirtelen penészesednek, kellő hivességök mellett is a hibás pincék sorába tartoznak. Ezekbe magas ászokfákat {kantárfák) kell rakni, s gyakran kisepertetni a hordók alatt is a földet, enyliittetik általa a baj. Mely pincék nyárban melegek, télben hidegek, fészkei a bőrbetegségeknek. Jó pincéknek — mint emlitém — légmérséklete 7 fok melegségtől 10 ig tart (Reaumur szerint); és nemcsak télben, de nyárban is a lélekzeti pára jól meglátható bennök. Azt pedig mindenki tudhatná, hogy a pincéknek úgynevezett lég-lyukakkal kell ellátva lenniök, melyeken a levegőnek mintegy keringése legyen. Ennek szükségéről tavai meggyőzött engem egy parasztnak esete. Ezen felebarátom fukarságból ritkán látogatta meg pincéjét, .hogy ne fogyjon a bor, s a pincén a legkisebb léglyuk sem volt. Egyszer huzamosabb kimaradás után kóstolóra veszi, s boszankodva tapasztalja, hogy valamennyi borának egyenlő kellemetlen ize van, s amint magam is megkináltattam e borokból, kétségtelennek tetszett előttem, hogy e baj nem mástól, mint a fojtott avasodott légtől származik- De ha léglyuk nélkül rósz a pince, rósz ennek ellentéte is, •vagyis az átjárásü pincék szinte helytelenek, midőn például ugyanazon pincének a hegy éjszak’ oldalán van egyik ajtaja, a másik ^°- len, tehát átfúrva az egész begy mîütègy iünéMsI,' rósg pedig azért, mert a bor soha nyugvásba nem juthat a levegő folytonos és erős húzása miatt. Legalább itt helyben azt tapasztaltam, hogy eféle pincében mindig haragos felindult állapotban látszik a bor. Lehet, hogy mások másként vélekednek e pincék iránt, de én bortartásra nem ítélem alkalmasoknak.-------Azon pincéket pedig, melyekben a boros hordók s edények hamar penészesednek, különben kellő hivességüek, nem egyszer láttam, a lég-lyukaknak szaporítása által megigazittatni. Hol csak lehet azonban, célszerű a pincegátorok fölött hordók s egyéb pincebeli edényeknek, szereknek borházat építeni, melyekbe igen alkalmasan helyeztethetnek be a musttal töltött hordók is kiforrás végett, s azután bocsáttatnak le a pincékbe. S itt még két szerény vélekedést kell kockáztatnom. Először, ha a szüret korán esik, úgy hogy meleg napok járnak s az éjek sem hűvösek, célszerűbbnek tartom a borok forrását a borházakban eszközölni, hogysem a pincékben, mert a pincék ritkán adják meg azon hőmérsékletet, melyet a bor első tökéletes forrása követel, s ha a meleg levegőn átlangyult mustot azonnal lehajtjuk a pincébe, hogy Tégezze első forrását, gyakran tapasztaljuk, hogy a must igen gondolkozóvá válik, mig lassan s kedvetlenül kezd pezsegni. — Bővebb fejtegetést ez tán nem is kiván. — Másodszor szoktak némely helyeken, különösen a kényeskedő uracsok pincéket úgy ásatni, hogy az ászokfák helyett a terméskő vagy kőportalajt alakíttatják oly módon, hogy a hordók ezen parallel gerincösvényen fekszenek, mint másutt a kantárfákon; a terméskő helyettesíti tehát az ászokfát. De •dn ennek nem vagyok barátja, mert ha a pincébe szivárgott viz s a képződött sár a nélkül, hogy a boros hordót érintené, tapasztalásom szerint megrontja a bort, következtetem, hogy az évekig kövön vagy köporon fekvő hordókba szinte átoltja kellemetlen izét a nyers talaj. Az általános ismeretekből még egy van hátra. Szokjuk meg népünket megismertetni, hogy más a boros pince, és más a zöldséges pince, — tehát e kettőt egybefoglalni nem kell. Leggyakrabban látni, mint halmoztatnak rakásokba ugyaaazon, pincében kolompár, bur- gundia, gyökér, sárga-répa s több efféle. És észre sem veszik az illetők, hogy mennyire szomorkodik, szenved s halálos beteggé lesz a jelenlevő bor ezen mostoha atyafiusitáson. Némelyek még a káposztás hordót is oda helyzik, feledve, hogy még magunk sem iszunk a káposztára bort, hanem vizet, lévén az a kettő külön természetű. Azon tapasztalat, hogy a bortermelés adja néhány évtized óta minden gazdászati ágazatok közt a legcsekélyebb hasznot, sőt több bortermelő vidékek szemlátomást szegényednek, és ugyanezen évtizedekben a belföldi és külföldi borkereskedők meggazdagodnak , nyilvános jele annak, hogy a borászat s az azzzali intézkedés a termelők részéről rendben nincs. De midőn népünk a pincegazdászat abc-jét sem tudja, az értelmes osztály részéről megbocsáthatlan hiba, hogy a legszükségesebb műveletekben tüzes rábeszélő magyarázatokkal nem oktatják, nem vezérlik a néptömeget. Ily hanyagságból folyó hibáknak tulajdonítható, hogy mind a fehér, mind a vörös boroknak elsősége és bősége mellett is, melylyel dicsekedik hazánk, nemcsak a külföldön, de fájdalom! a belföldön is hatalmas bőrgyárak keletkeztek , és műtermékeiket az eredeti borok álneve alatt a fogyasztási helyiséA kőszén használata a betartásban. Azon arányban, melyben a vaspálya t 'rdőgazdag vidékeket valamely ország iparüzö városaival összekötte. tesbe helyez, egyszersmind a tüzelő-fa értéke is emelkedik a terme.'^ helyen ; miután az olcsóbb szállítás a vaspályán arra ösztönzi az érd*.’birtokost, hogy nagyobb figyelmet kölcsönözzön az iparcélokra való, mint a tüzelő fának, mivel az előbbi sokkal nagyobb nyereményt bizto sít számára. Mig előbbi években a legszebb élöfák ölbe vágva, mínw‘ tüzelőfa,
