Eger - hetilap, 1872
1872-02-22 / 8. szám
X. évi folyam. 8. szám. Február 22-én 1872. Előfizetési dij : Egész évre . Félévre . Negyedévre . Egy hónapra Egyes szám 5 ft — kr. 2 ft 50 kr. 1 ft 30 kr. — 35 kr. — 12 kr. EGER. Hirdetésekért: minden 3 hasábzott petit sorhely után 4, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 10 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Xiadó-hivatal : a lyceumi nyomda. Előfizetéseket elfogad .-a szer ke s z t ös é g (Széchenyi-utca 84. sz.) J en t s eh O. könyvkereskedése s minden k. postah.vaial. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő : egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr. Vidéki hirdetéseket elfogad Mosse R. Bécsben. Jegyzetek a gazdasági rendszerek és vetésforgásról. Oly gazdasági rendszert, mely minden vidéknek, vagy földnemnek megfelelő lenne, felállítani nem lehet, és mind a gazdasági rendszereket, mind a vetésforgást érdeklöleg csak általános szabályokat lehet elsorolni ott, hol nem egyes vidék vagy gazdaságról van szó. Miután minden nagyobbszerü változtatás a gazdaságvitelben, tetemesebb költségbe kerül, és bizonyos időre a jövedelem csökkenését okozza ; azért csak felette nagy elővigyázattal lehet egy gazdának eltérni valamely ország, vagy vidék bevett gazdálkodási módjától, ha jövedelmét s gyakran gazdaságának életét is kockáztatni nem akarja. Minden ország vagy vidék bevett gazdálkodási módja ugyanis, több ivadékok és évtizedek tapasztalatainak eredménye lévén, — mely bár lassan, de az idő és helyviszonyokhoz s körülményekhez alkalmazódva, folytonosan halad előre, — csak akkor lehetett általánosan bevett egy ország vagy vidéken, midőn legcélszerűbb és legjövedelmezőbbnek bizonyult. Nem okszerűen jár tehát el az oly gazda, ki tekintet nélkül ezekre, csupán ujjitási viszketegség- böl tér el egy ország vagy vidék gazdálkodási módjától. Célja a gazdálkodásnak mindig s mindenütt ugyanazon egy lévén, t. i. a lehető legnagyobb jövedelmet, a lehető legkevesebb költséggel állitni elő, az azután kevéssé érdekelhet egy valódi gazdát, hogy mily módon és mily rendszer szerint történik az, csak a jövedelem folytonos legyen. A vetés-forgás megállapításánál az lévén a cél, hogy földünkből a lehető legnagyobb tiszta jövedelmet nyerjük, úgy azonban, hogy földünk folyvást jó termő erőben is maradjon, a következő 10 pontban lehet össze foglalni azon szabályokat, melyeket egyes vetésforgásra való átmenetnél szemünk előtt kell tartanunk : 1) Ismernünk kell a földet tulajdonsága és termő erejére nézve. 2) Csak oly növényeket termeszszünk, melyek földünknek természetével egyeznek, legbiztosb jövedelmet adnak és legbiztosabban értékesíthetők. 3) A növényeknek a vetés-forgásba való sorozatát úgy állítsuk össze, hogy minden növény, mind a föld kellő előkészítés, mind pedig a trágya erő igénylés tekintetében a maga kellő helyén álljon, mert nem egyedül a bevetett terület nagysága határoz a tiszta jövedelem fölött, hanem a termés biztossága és tökéletessége is. 4) A munkáltatás! költségek szinte figyelembe veendők. Rendesen azon vetésforgás, mely a legcsekélyebb munkáltatási költséget igényli, elejébe tehető minden más rendszernek, miglen nem biztos •az, hogy a munkáltatási költség szaporultával a tiszta jövedelem is szaporodik. 5) Igyekezzünk folytonosan jó erőben tartani a földet. 6) Meg kell határoznunk a kellő arányt a takarmány és gabna- termés között, hogy mind az igás, mind a tenyészmarhát egész éven át kellőleg táplálhassuk ; — de a gabnanemüek termelése se legyen túlságos takarmánytermelés által háttérbe szeritva. — 7) ügy kell elrendeznünk a vetés-forgást, hogy az évenként termelendő trágyát, mindig csak biztos termények alá hordjuk. 8) Ne kívánjunk a földből többet, mintsem az adhat, természete, mivelési állapota és termő erejéhez mérve. 9) A vetés-forgás megállapításánál vigyázni kell arra is, hogy elegendő szalmánk legyen, s igy nem lehet az ősziek termelését egyszerre megszorítani, mint ezt sok gazda teszi a váltó berendezésénél. 10) Minden gazdaság berendezésénél legszükségesebb kellékek lévén a trágya és takarmány, azoknak olcsó előállítására nagy figyelmet kell fordítanunk. Minél olcsóbban termeltetnek ugyanis ezek, annál nagyobb a jövedelem és előnyösebb az üzlet. Az sem mindig tanácsos, hogy egy gazdaságban csak egy vetés-forgást tartsunk, sőt földeink természetének különfélesége, azoknak távoli fekvése, és sok más egyéb körülményeknél fogva szükséges gyakran több vetésforgást h ízni be, miáltal a véletlen esetek ellen sokkal jobban biztosítva van a birtok jövedelme. (Vége köv.) _________ Kodolányi Antal. M égegyszer a szarvaskői országút. Nem tudom, minapi czikkem a szarvaskői országútról illető helyen figyelembe vétetett-e ? *) Fájdalom — e tárgyra ismét vissza kell térnem. Előbbi cikkem Írása óta ismét négy helyen észleltem az út beszakadását ; egy újabb szakadás a múltkor említetten alul Eger- felé a következő vízkanyarnál van, és pedig ez is jó nagy mérvben. Egy másik beszakadás az innenső oldalon 10—15 ölnyi magasságból, hol a korlátfa is bedölésre áll ; más két szakadás ugyan e tájon még indulóban van. E figyelmet érdemlő körülményt tekintve, még eddig mit sem hallottam, begy közigazgatási téren bármi történt volna, legalább a dolognak megtekintése megtörténhetett volna ; na de alkotmányos utón e tárgy felett előbb tanácskozni kell valamely közelebbi gyűlésen, pedig megtörténhetik „dumr Roma délibérât, Saguntum perit.“ És most már a dolog valószínű is. Én eféle ügyekben a katonás eljárást szeretem: ha ily hajról tudomást nyer a főnök, azonnal ki ki kell adni a parancsot annak orvoslására ; mert ime múlt évben pár száz forinttal el lehetett volna hárítani a bajt, most már 2 ezer forint sem elég, és két hét múlva talán az ötöt is meghaladja a kiadás. Én tehát azt kivánnám, hogy az alispánnak legyen annyi hatalma, hogy ily esetekben önmagától rögtön intézkedhessék, mert „periculum in mora.“ Annyi belátást fel kell tennünk róla, hogy helyesen fog eljárni a dologban. Múltkor mondám : hogy ha még egy árviz jön, akkor az út a jelölt holyeken teljesen megsemmisülhet, ha csak rögtönös intézkedés a bajt meg nem előzi. Aggodalmam kissé csillapult, a tavaszias időt látván, nem reméltem hamarjában veszélyt; azonban a tegnap esett nagy hó, mely a felvidéken (épen ott valék) kétszeres mennyiségben van, kétségbeejtő, főleg arra gondolva, bogy a napokban lesz jégtörő Mátyás napja, midőn többnyire az olvadás nagy mérvben szokott megindulni. Es ha a kétségtelenül bekövetkező árvíz elrontván az utat, megakasztja a közlekedést, mi történik akkor? Karókkal gátokat vonni az út mellett : erre gondolni sem lehet a fának roppant drágasága és a szükségelt anyag nagy mennyisége miatt. Vagy meghordják kővel és betömik ; hány ezer szekér kell hozzá, és mikor lesz meg? — Vagy az út másik oldalán levő sziklafalat fogják letörni ? ehez jó lenne a régi mesebeli Cyklopsokat életre idézni, hogy a dolog hamarább meg legyen, mert hiszen nincs munkás kéz, a közmunka erő pedig nem alkalmas eféle dologra s nem kielégítő. Nézetem szerint a lehető eszköz nem lehet más, mint falat vonni az út mentében és a hézagot betölteni ; de e vidéken nincs építéshez alkalmas kő, a legközelebbi bányák : a bajusz, köve nem jó ; a rácbánya jó, de útja rósz; egyedül a monosbéli darázskő-bánya volna használható, útja az országút, de egy óra járásra van és rakodással félnapi időbe kerül egy fuvar. Itt a követ elég olcsón adjuk, de a munkához csak fűrészelt *) E tárgyban a megyei főmérnök nyilatkozata alább olvasható Szerk.
