Eger - hetilap, 1872
1872-01-04 / 1. szám
két megtarthassam, a csolnakból ugrám ki, mely nyomorult életemet egy hajótörés után megmenté; hogy megtarthassam azokat, két napig a halállal küzdék a tenger közepén egy árboc1 maradványán, és hogy megírhassam azokat, ah! hogy megírhassam, le kelle mondanom a boldogságról, le az ifjúság örömeiről, — mindenről. Esküdjék tehát, eme feszületre és lelke üdvére, hogy tüzbe dobja ez iratokat, a nélkül, hogy kutatni akarná, ki vagyok. Esküdjék nekem erre !" „Vonakodtam. 0 határozatlanságomat szemeimből olvasá. — „Tüzet,“ kiálta, „gyorsan tüzet, vagy önt átkozva lehellem ki lelke- met. Ön veszti el lelkemet, és én felelőssé teszem ezért Isten előtt." tt „Fölindultsága oly heves volt, hogy engedtem, és tűzet hoza- ték. Ő rádobá iratait és keserű örömmel szemléié azok elégését; midőn már csak a hamu volt látható, igy szóla hozzám : „Most, adja áldását atyám, és bocsássa meg Isten nevében vétkeimet. Teheti ezt, mert sokat kínlódtam s eléggé megszenvedtem értők. Isten nehéz koronát tett fejemre, egy koronát, mely égetett, mely sebzett enge- met, egy koronát, melyet gyakran elátkoztam, s melyet gyakran akartam eldobni magamtól. Óh, hogy mennyit szenvedtem én Istenem ! Istenem! — Lángész?! Ó ön nem tudja,mi átok van e szomorú adományhoz kapcsolva. Boldog az, ki a sötétségben születve, ismeretlen él és ismeretlenül hal el. Boldog, túlboldog !“„— „Kérdést engedék magamnak: ki légyen. 0 azonban keserű mosolylyal ég felé emelé szemeit, szólni akart, — de már nem tudott többé, és élettelen hanyatlott vissza ágyára. Én különös hangulatban távozám és kérdém magamtól, vájjon ki lehet ez ember? Másnap, midőn holttestét még egyszer akarám látni, már más hullákkal egy közös sirba hányták volt. Mutattak még néhány papirszeletet, melyek nyughelyén maradtak vala; ezek közt egy olasz sonettet találtam Torquato Tasso aláírással, mely „Camoens Lajoshoz" vala címezve." — tr „0 elégeté dalait, ö megtagadd eme mennyei örökséget hálátlan hazájától, ö elátkozó lángeszét?" kérdé a fiatal festész hevesen. „Ó igen, neki igaza volt! Lángész, nyomor, éhség egyjelentésü szavak. Lángészszel bírni annyi, mint félreismerve lenni, megvetve, lábbal tiporva, szenvedni és kétségbeesni. Igen, úgy van, mint ő mondá. A lángész koronát visel, mely éget, sebez, mely öl!" „Ez az én sorsom is ! Ó én szerencsétlen !“ E szavak után mély eszméiődésbe merült. „Hé ! csak nem kell mindjárt kétségbeesni, fiatal barátom, én virágosabb pályát remélek ön előtt megnyithatni." „Nevem Zűr bar a, 2) kiáltá ö és kirohant a teremből. A lelkész pedig Margaritha asszony ismételt felszólításaira fejcsóválva lépett az étterembe, és gondolatokba mélyedve ült olla pot- rida-jához. (Vége. köv.) 2) Zurbara János, XVI. századbeli festész, ki a florenci és lombardi iskola stylusa szerint festett, Spanyolhon Michel Angelo-ja. Kiadó és felelős szerkesztő Szabó Ignác. (16) 1* Hálanyilatkozat! V / / ^ Alólírt, ki leányomat a „borsod-miskolczi kölcsönös kiházasitó-egyletu egri vezér-főügynökénél t. Glósz Károly urníp biztosítottam, kedves kötelességemnek tartom ezennel szives köszönetemeí nyilvánítani a t. igazgatóságnak, és az (egri ve^érfrfügynök Glósz Károly urnák azon fáradhatlan és ügybuzgó pontosságáéit és szívélyes készségéért, melylyel leányom esküvőjének megtörténte ufôn^iitetént azon órában az esendő 750 ftnyi kiházasitási illetéket hiány nélkül kifizette. Midőn ez esetet nyilvánosságra hozom, őszintén és melegen ajánlom szülőknek s jól- tevöknek egyaránt e valóban jótékony egyletet, hogy minél hamarább iparkodjanak az illetők, gyermekeik s kedveltjeik házasságait ez egylet nevezett ügynökségénél biztosítani. Eger, január 3-án 1872. DEUTSCH SÁMUEL, igazg. tanító. OOOOOOOOOOOOCXXXXXXXXXXX7) Tánczvigalmak és menyekzökre p Izlésteljes virágcsokrok és díszítések ad külföldön szokásos legújabb alakokban folytonosan g megrendelhetők, vidéki megrendeléseket pontosan ® teljesít Ifj. SIR ANTAL, Eger, Felnémeti utca 12. szám. kereskedelmi mtíkertész. Megrendeléseket elfogad SIR ANTAL irodájában is, piac, (17) 1 -, 3. Beökönyi ház. Eladó szőlő. A papnyugintézet szőlője a Tekse-szalókon, másként Paphegyen, mely áll 1784 sor szőlőből, és 1 v4 hold gyep- és veteményföldhől, szabad kézből, s kedvező feltételek mellett eladóvá tétetik. Bővebb felvilágosítást ad, Eger, dec. 28. 1871. PÁNTHY, e. k. (18) 1—3. intézeti gondnok. Nyomatott az egri érs. lyceumi könyvnyomdában. 1872.
