Eger - hetilap, 1872

1872-12-05 / 49. szám

XI. éri folyam.

szám.

1872. December 5-én

Előfizetési díj :

sSgész évre félévre Negyedévre . £2gy hónapra 23gye8 szám

. 5 ft kr.

. 2 ft 50 kr.

. I ft 50 kr. . — -15 kr. — 12 kr.

EGER.

Hirdetésekért:

minden 3 hasAbiott p.út sorhely után 6, bályegad<5 tejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik.

Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön.

Kiadó-hivalal : a lycenmi nyomda, uiö fizetésiket el fossad : a szerkesztőség (Széchenyi-utca, 84. sz.) Jentsc h G. konj/vke r*s kedése 9 min l>m k. portakiur ni» Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő : egyszeri közzétételért l frt. 30 kr. Vidéki hirdetéseket elfogad Mosse R. Bécsben.

Gyakorlati politika.

— Országgyűlési tanulmány V i s o » t a i t ó 1. —

IV.

Budget. . '

Nem átalják a baloldali lapok azt beszélni, azt irni — 'gaz, bogy ezt csak az aljassa teszi egészen födetlen lövel, az elökelöbbje pedig csak az aquit adja hozzá, — hogy a budgetnek közösügyes tételei okozzák a deficitet, s ezek mind meddő kiadásuk.

Előző cikkünkben mondotluk, hogy tisztába kell jönnünk az iránt, mit lehet meddő kiadásnak nevezni, s mit nem.

Meddő kiadásnak lehet nevezni —• igy Írnak ők — mindazt, ami „közvetlen1' hasznot nem hoz. így aztán természetesen tömérdek hasznos kiadás is a meddők sorába orztható, minők például az igazság-szolgáltatás, a közigazgatás stb. kiadásai.

így például kétségen kivül igaz, hogy a statusadósság terhének -könnyítésére vállalt évi járulék fizetése nem közvetlen hasznot hajtó, sőt e nézpuntból véve nagyon is meddő kiadás. Azonban ha azt vesz- sziik tekintetbe, hogy akármiképen rendezzük ügyeinket Ausztriával, s még azon esetben is, ha elválással végződő győzelmes harc és háború után létrejött békekötés utján jövünk rendbe , a létezett állam-adósságokból részt vállalunk késztet — barnás nem — az európai hatalmak súlya. — E téren tehát csak az lehet a kérdés, bogy ezen teher az adott viszonyok és körülmények szerint lehetett-e kisebb, vagy sem? Mi azt állítjuk, hogy nem, a balpártiak vezérei — ők magok mondották annak idején, miszerint nem remélték, hogy ennyivel szabaduljunk, — ma nem állítanak semmit, bölcsen hallgatnak, s engedik a ponyvairodalmat lármázni, hogy minő nagy terhet vállalt a Deákpárt !

Mi ebből a következtetés, a becsületes, őszinte kövelkeztetés? Az, hogy a közusügyek terhének azon része, mely az államadósságok törlesztésére elvállalt évi járadék neve és cime alatt fordul elő a költség- vetésben, habár nem közvetlenül haszonhajtó, de semmi esetben sem egészen meddő kiadás, amennyiben a megkötött béke föltételeinek egyike, becsületes és tisztességes arányban vállalt oly kötelezettség, mely alul tényleg eddig se voltunk mentek, s melyet kénytelenek va- iánk, ha egyáltalában méltányosak és eredményre jutni akarók vagyunk, törvényesíteni.

Ennyiben tehát e kiadás nem meddő, mert közvetve minden további rendezés alapfeltételét képezvén, elkerülhető nem volt, s olyan kiadás, melytől akár egyezünk, akár nem, európai fogalmak szerint soha semmi szín alatt sem menekülünk, — s egyszersmind oly kiadás, melynek törvényesitése által uniódén egyéb kiadásainknak fiigget- lenitése, a közöstől való elválasztása lehetővé vált, továbbá oly kiadás, mely által — ha egyességünket becsületesen megtartjuk, itt is, ott is, — minden további közös adóság vagy teher létesti lése örökre meg van gátolva. — Közvetve tehát e teher alkotmányos fölépUléstink feltételeinek egyike lévén, hasznos kiadás — mert vaijon nem hasznos dolog volt-e alkotmányunk helyreállítását eszközülui ? — se tekintetben magjar állami szempontból semmi esetre sem oly meddő kiadás az, melyre a specitice „meddő" epithetont rá illesztenünk szabad lenne.

Azou argumentatio, hogy „közös ügyes11 státus-adóssági teher, ergo és eoipso meddő kiadás, nem helyes; azonban föltéve, de meg nem engedve, hogy helyes lenne — ezen teher nem járul a deficithez egy fillérrel sem, quod erat demonstrandum.

Másik közöa-íigyes meddő teher a közös német hadseregre megszavazott milliomok.

Bizony itt volna ideje, hogy a vén Európa valahára lefegyverzést élne meg, hogy népeinek milliói és jövedelmének miliárdjai ne harácsoltatnának el ily valóbau szégyenitö meddő kiadásban, prédálásban !

De vájjon mi kezdhetjük-e meg a lefegyverzést? ha a nálunk hatalmasabbak és kevésbbé hatalmasok még folyvást erősitik seregeiket? — Szomorú, de való, hogy azt nem tehetjük, hacsak prédául nem akarjuk adavetni szép hazánkat és az összes birodalmat a gyöngék és erősek mohó étvágyának.

De ne feszegessük e kérdést, mert hiszen voltaképen nem itt fekszik a nyúl, hanem ott, hogy a balpárti hazafiak azt mondják, ho^y a közösügyes hadseregre kiadott meddő kiadások okozzák a deficitet.

Non est verum.

Föltéve, hogy az ő hires programmjok lép életbe, s Magyar ország elválasztja hadseregét az osztrák seregektől s külön önálló hadsereget állít, s a mustaui közös hadseregnek minden felszerelését nem a quota 70 — 30-as arányában, hanem, — amint vélekedésünk szerint is kívánja az osztó igazság — kétfelé osztva rendezi a magyar sorhadat: ezen esetben sem lesz ám ke^ vesebb azon összeg terhe, mely e cim alatt a magyar állam búd g etjét terheli, mint most, sőt talán nem hibázunk, ha eltekintve a kezdet nehézségeitől, mely még tetemesen de íetemesen sokkal több kiadást igényel, a mostani közös hadsereg összes kiadásainak nem 30 százaléka, de — és ezt bízvást merjük állítani — 50 százaléka sem lesz elég.

Kell-e ezt bizonyítani? No ugy-e hogy nem kell, kedves bópár- tom, utry e hogy nem kell ?

Tehát tagadjátok el akkor azt, hogy ha ma a közös hadseregre kell 100 miliő s ebből a közös-ügyes átk os alku szerint a magyar állam — azért, hogy az összes közös hadsereg védje minden határát osztatlan erejével — fizet 30 milliócskát, abaloldali programún dicsőségéért fizetni fog legkevesebb 50 milliót.

Ez tiszta calculus ; ezt tagadni nagyon bajos.

Igen, de akkor lesz külön magyar hadsereg ! Igaz, hogyaz lesz, de az, hogy akkor erősebben, hatályosabban leszünk-e védve a kül- ellenségek ellen? az olyan kérdés, melyre az ország egyik — s eddig nagyobb-fele nemmel felelt; de az már nem kérdés, hogy e védelem 20 millióval drágább lesz.

Ne mondjátok tehát, hogy a „közös ügyes alku“ az 1867-iki kiegyezés 30 százalékos hadi quótája okozza a magyar állam deficitjét, inert ha ez igaz lenne — de hát hál’ istennek nem igaz — akkor az még igazahb és logigazabb, hogy a baloldali programra szerint ezen deficit évente nettó 20 millióval növekszik, — quoddeusavertat.

Aközö8-Ugyes alku, az 1867-iki kiegyezés tehát semmi esetre, és semmi sziu alatt sem oka annak, hogy vau meddőnek nevezett kiadás, hogy van deficit, mert ez alku nélkül nem lenne kevesebb a meddő, s nem lenne az, ami van, kevésbbé meddő kiadás, de kétségkívül több és terhesebb lenne a bugdet ezen cime, ha nem valósul a 67-iki kiegyezés, mely szerintünk csak ezen egy tételnél, pénzre reducálva plus 20 miilót ér.

A közös kttlügy helyett meg a balpárt egyrésze külön kültigyet kíván, ami, egy fejedelem mellett, — valóságos sült badarság s e mellett eo ipso szintén nettó annyiba kerülne magunknak, mint most kerül együtt a „közös-ügyes" két államnak, melytől mi most szintén 30 százalékot fizetünk, ami tehát lenne a mostani összegnek nem fele, mint a hadseregnél mondottuk, hanem nettó 100 percent, vagyis 300,000 forint helyettegy millió, s a mostani 4millió-