Eger - hetilap, 1872

1872-02-01 / 5. szám

36

Imádjuk, és mégis imádásában elfáradnunk soha nem szabad, — azon- képen vannak igazságok, melyek bár vérünkbe mentek által, de azért nem lehet eléggé ismételnünk, sőt hirdetnünk kell végleheletünkig. — Ilyen igazság már, hogy egyedül ezen úton, melyen járunk, eszközölhető hazánk boldogsága. Nem csalhatatlanság ez, hanem az igazságnak az erős hittel való elösmerése, mely a józan észnek természetes postulatuma, mint például azon igazság, hogy kétszerkettő négy. — Hiszen nyissa föl szemét, vagy nyissa ki fülét, sőt használja mind az öt érzékét, a ki tagadni merné, hogy azon irtóztató catastropha után, mely hazánkat 1848 és 49-ben érte, egyedül ezen párt hazafisága, bölcsesége és mérséklete volt az, mely szegény hazánkat úgyszólván halottaiból támasztotta fel, és azt a belső erő, belső fejlődés s külső hatalom azon polcára emelte, melyet nem hitt senki, nem reménylett senki, legalább ily rövid idő alatt nem. — De épen azért, mert pártunknak fenállása hazánkra nézve életnek és halálnak kérdése, épen azért elutasithatlan kötelességünk oda törekedni, hogy pártunk ne csak mai többségében fenmaradjon, de sőt hogy jelen országos uralma mind inkább-inkább nagyobb dimensiókat vegyen. — Nem szabad nekünk, t. értekezlet, azon hittel áltatni magunkat, hogy hiszen a jó, az igazságos ügyet a jó isten el nem hagyja, mert bár igaz ez is, de az is igaz: „Segíts magadon, az isten is megsegít.11 — Azonban ha mégis volna köztünk, ki a csendes életet szeretve, örömmel bár, de tétlenül nézné pártunk küzdelmeit, megelégedve azzal, ha saját szavazatát nekünk ajándékozza, annak kell, hogy minden jobb érzelme föllázadjon azon égbekiáltó hazugságok hallatára melyek úton útfélen predikáltatnak ellenünkben a népnek. Hiszen a hazugság a magánéletben sem szép dolog, de a politikai életben egy tiagy párt ellen fegyverül használva oly dolog, melynek hü kifejezésére nincs eddig szó édes hazánk nyelvében. — Különben is — eltekintve a személyes bántalmaktól — van-e, lehet-e nagyobb bűn, mint felállani a nép elébe és hazudni ? ! Az apagyilkosságot mondják nagy bűnnek, pedig mi ez — mely mégis csak egy embert Öl meg, — azon bűnhöz képest, mely lehet simán, észrevétlenül orgyilkosként egyszerre ezereknek lelkét ronthatja meg. Itt van például Magyarországnak egy népe, mely századok óta hordta a szolgaság nehéz jármát, mely azonban most az isteni gondviselés kegyessége és jósága folytán szabadságban, békében, nyugalomban élve dolgozik és imádkozik hálatelt szívvel a nagy isten iránt, és azon volt nemesség iránt, mely a porból önmagához felemelő s jogaiban önként részelteté. Ha volna egy méregke- verö, a ki azt mondaná : ne higyj én népem ! mert meg vagy csalva, sőt tagadd meg istenedet, s tépd ki szivedből azok emlékét, kiket eddig legnagyobb jótevőidnek hittél, mert azok eladták, elárúlták hazádat. Ha volna ily méreg keverő : nem a bibliai történet ismétlése volna-é ez: „Feszítsétek meg! Feszítsétek meg: Judea királya akart lenni." —Vagy közelebb hazánk történelméből véve példát, nem azon hazafiság, nem azon szabadelvüség ismétlése volna-e ez, a mely haza- fiság a mely szabadelvüség egykor halhatatlan Kölcseynket a törvényhozás szentélyéből — mint oda nem valót — kitiltá, Deák Ferenc nagy hazánkfiát pedig oda bejutni sem engedé, mint a szabadság legveszedelmesebb ellenségeit?! De mi kérjük istenünket, hogy ha eddig annyi balszerencse közt, oly sok viszály után bennünket kegyelmesen megtartott, ne engedje ezután se, hogy hazánk az ilyféle hazafiság martalékaúl essék. Sőt szentelje meg népünket, hogy megkülönböztetni tudja igaz barátait az álbarátoktól. — Azok pedig, kik e kegyelmét istennek nem kérjük, mert már hálatelt szívvel bírjuk, ragadjuk meg az egyetlen fegyvert, mely mihozzánk méltó, mely dicsőségére válik annak, a ki hordja, mint az ügynek, melyet védelmez egyeránt, mely utoljára is győzelemre vezet. E fegyver az örök igazság. E fegyverrel győztünk eddig, adja isten : ezután még nagyobb sikerrel győzzünk.

Eger, febr. 1. 1872.

Az „Eger“ január hó 18-ki számában Lörincfy egy cikket szentel a kibázasitó egyletnek, és ott tüzetesen ismerteti annak célszerűségét és hasznát. Midőn ezúttal cikkíró urnák köszönetét szavazunk fölvilágositásáért, egyszersmind örömmel registráljuk,hogy városunkban is ily közcélú egylet alakult és e lapok múlt száma már hirdetéseiben a t. közönséget az alapitó tagoknál eszközölhető előjegyzésekre figyelmezteti. így tehát Eger városa sem maradt hátra ott, a hol jótékonycélu egylet alapításáról van szó; és megvalljuk őszintén, hogy már mostanáig is fájlaltuk annak hiányát, részint, mivel az érdeklett feleknek idegen városokban kellett azokat fölkeresni, ha annak jótékonyságában akartak részesülni, de főleg azért, mivel ez által városunkból évenként a részvényesek befizetett pénzeiből tetemes összeg vándorolt ki, mely most az ily egylet alapítása által

itt maradván, mint alaptőke, a megyebelieknek csekély kamat mellett lesz föntartva; az alapítók névsora pedig elég garantia arra, hogy* az egylet működését siker fogja koronázni.

Az egylet alapszabályairól, melyek az alapító tagok tiszta és önzéstelen eljárásáról tanúskodnak, a jövő számban bővebben fogunk szólani. (S.)

Városi ügyek.

Az Egervárosa részéről 1872-ik évi január hó 28-án tartott képviselői ülésben következő ügyek tárgyaltattak.

Fölolvastatott Bauer Hermann mint a város tulajdonát képező s legközelebb dologházul átalakítandó „hosszú-pince" épület haszonbérlőjének kérelme, melyben ezen haszonbérlet fölmondását tárgyazó 3645/s72 számú tanácsi végzést megváltoztatni, illetőleg a haszonbérletben magát továbbra is meghagyatni, ezek nemteljesithetése esetén pedig részére más alkalmas helyiséget kijelöltetni kér.

Tekintve azon körülményt, hogy kérdéses „hosszú-pince“ épületnek dologházzá leendő átalakítása e testületnek még múlt évi határozatával kimondatván, az ehhez szükségelt elöleges munkálatok már mégis kezdettek; ennélfogva a jelzett határozatból kifolyólag tett 3645/71. sz. a. tanácsi intézkedés helyeslöleg tudomásul vétetvén folyamodó kérvényének erre vonatkozó részével elutasittatik, oly megjegyzéssel, hogy a kérvény többi része mint idöeiötti, ez írttal tanácskozmány tárgyává nem tétethetett.

Miről Bauer Hermann hátiratilag értesítendő.

Fölolvastatott Dr. Fekete Károly és Volf Károly képviselőknek, min az 1867, 68 és 70-ik évi fogyasztási adószámadások vizsgálatára megbízottak jelentése, mely szerént kérdéses számadások 7 ft 82 kr. különbséggel helyeseknek találtattak.

Miután a számvizsgálók által tett jelentésből az derült ki, hogy azon évben, melyből a 7 ft 82 kr. marasztalási összeg keletkezett, a pénztárt három pénztárnok kezelte ; a számadás pedig egész évről az utolsó pénztárnok által készíttetvén, eme hiány a végösszegek összeegyeztetésénél merült fel ; és igy biztosan nem tudható, vajjön a hiányzó összeg melyik pénztárnok kezelése alatt keletkezett ^ ennél fogva többször érintett hét forint nyolezvanhét krajcár mint 1867-ik évi számadási maradvány, a további kezelés alól leíratni ha- tároztatván, kiadásba hozatalára a fogyasztási adót kezelő pénztári hivatal utasittatik, és miután e szerént mind háromévi séámadás helyesnek találtatott, ez alapon számadók, a további számadási kötelezettség alól ezennel fölmentetnek. Végül a számadások vizsgálatát teljesítő számvizsgálók részére — tekintettel az 1869. évi december 12-én hozott 3053. számú határozatra — összesen 60 ft azaz hatvan o. é. forint a fogyasztási adópénztárból kifizetendő, ezennel utalvá- nyoztatik.

Miről a fogyasztási adót kezelő hivatal, továbbá Jánfi Róbert számvevő pénztárnok, nem különben Dr. Fekete Károly és Volf Károly számvizsgálók végzésileg értesitendök.

Elnöklő polgármester előterjeszti, miként az 1870-ik évet illető fogyasztási adóról szo'ló számadás elkészíttetvén, illető számadó által bemutattatott, a midőn tehát azt megvizsgálás végett bemutatja, egyszersmind jelenti, hogy miután kérdés alatti fogyasztási adóhivatal belkezelésénél oly mozzanatok észleltettek, melyeknek biztos fölismerése, illetőleg a kezelés beható megvizsgálása szükséges ; miért is ez érdemben intézkedést kér tétetni.

A bemutatott 1870-ik évet illető számadásnak a majdan meghatározandó dij melletti átvizsgálásával dr. Fekete Károly és Volf Károly, a belkezelésnél előfordult mozzanatok felismerése, s a szükséghez képesti jelentéstétellel pedig Tavasy Antal polgármester elnöklete alatt Babies István, és Fülöp József képviselők bízattak meg.

Miről dr. Fekete Károly és Volf Károly az összes számadás kiadásával, továbbra Tavasy Antal polgármester, Babies István, Fülöp József képviselők végzésileg értesitendök.

Fölolvastatott a községi iskolaszéknek múlt 1871-ik év december 17 röl kelt jelentése, melyben az 5°l0-tóli iskolai adónak az országos adóval együttesen leendő behajtását véleményezi.

Tekintve azon körülményt, hogy mig egy részről a törvény által megállapított 5°10 száztóli iskolai adónak, az országos adóval együttesen leendő behajtása esetén az iskolai adó biztosan befolyni fog, másrészről pedig ezen tény által megtakarittatík a kérdésés adónem behajtásával foglalkozó egyén 80 krnyi napi dijja; minél fogva a községi iskolaszéki vélemény elfogadtatik ; s az országos adót kezelő pénztári hivatal utasittatik, miként az 5°l0-tóli iskolai adót tekintet nélkül az iskolák jellegére — valamennyi adózótól az országos adó-