Eger - hetilap, 1872
1872-11-14 / 46. szám
XI. éri folyam 4fi szám. November 14-éu 1S72. Előfizetési dij : Egész évre Félévre Negyedévre . Egy hónapra Egyes szAm 5 í't. kr. 2 ft 50 kr. 1 ft 30 ki. — 35 kr.- 12 kr. Hirdetésekért : minden 3 hasábzott petit sorhely. után 6, bélyegad,' tejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal ; a lycenilli nyomda. Előfizetéseket el tógád • u aznrkeazt i> •> « y (Széekengi-utea 84. az.) Jent*! !1 <-). künyvkereaked éae a minden k. postahivatal Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő : egyszeri közzétételért 1 írt. 30 kr. Vidéki hirdetéseket elfogad MoSSe R. Bécsben. Gyakorlati politika. — Országgyűlési tanulmány Vison táltól. — II. A reaetio. Mindig voltak, s lesznek is mindig úgynevezett terminus tech- nicusok — németül „Schlagwort“-ok, melyek egyik, másik korszakot jellemzik. — így, ki az, ki ne emlékeznék 1848 —49. a camarilla, react io s efféle szavakra, melyekhez a legundokabb fogalmak voltak kötve. E szó: reactió nálunk azóta kissé hitelt vesztett, még a legjobb szándékban használva is. Midőn az orvos betegének bead s másnap kérdi : hogy volt a beteg az nap s az éjjel? — Jaj bizony roszul, izzadott nagyon, nagy bősége volt, nyugtalankodott s több efféle. Semmi az, sőt igy van jól, mert az orvosszer, melyet beadtam, reagál, a szernek reactioja az izzadás sat. Midőn valamely experimentumot akar a chemia csinálni, egy vagy más savanyt basznál a vegyboutáshoz, mely savany aztán reagál, — se reaetio mutatja meg, mi van a vegybontott tárgyban. Nagy csendesség, nyugalom van a házban, még az egeret is meghallanád, hogy sétál át a szobán. Mindenki alszik, vájjon mi bajuk lehet az itt lakó vidor ifjaknak? Semmi, egész éjjel táncoltak s e nagy nyugalom az éjjeli nagy mozgás reactioja. Mindezt csak azért mondtuk el, merte szó : reactió még nem az a nagy rém, melytől méltán borzadna vissza az 1848 iki hazafi! vagy jobban mondva: nem az a reaetio, melyről most szólani akarok, melytől minden jó hazafi irtózik; hanem azon reaetio, mely minden hatásra kénytelen-kedvtelen bekövetkezik — mint elma- radhatlan ellenhatás. Minél erőszakosabb az aetio, annál erőszakosabb és roszabb a reaetio. Minél észszerűbb, minél mérsékeltebb az aetio, annál jobb természetű a reaetio. A politikában is megvan minden politikai aetionak reactiója, visszahatása, s ha valamely politikai aetio erőszakos rombolással párosult cselekmény, természetes, hogy a reá következő reaetio is rombol és erőszakoskodik, ha erőt vehet a körülményeken, s ez aztán áll, hogy egészen a visszaesésig reagál némely túlerös aetio. Gondolja végig politikai életét a szíves olvasó, nem volt-e alkalma valamely oly politikai actiót látnia, vagy beune épen szereplő lennie, melyben nyomban azon eszme villant meg: ej be kár volt ezt tenni,— nem következett-e reá oly ellencselekvény, mely nemhogy előbbre vitte volna amaz actió által előmozdittatni szándékolt ügyet, de sőt annak kárára — hátraesésére szolgáit. Valamely rab. ki szabadsága vesztésére Ítélve, szalmán ülve búsul fogsága fájdalmain, azon actiéra száuja el magát, hogy megszökik, ezen aetio erőszakos lévén, ha elfogatik, visszahurcoltatik, nemcsak bogy közelebb nem hozta a szomorgó foglyot siratott szabadságához, de alkalmasint attól még jobban eltávolította. De hát a politikai reactió az, melyről most szólani akarok s mely ma már oly sok kebe be becsempészte magát, hogy bizonybizony nem nagyot hibázunk, ha azt állítjuk, hogy ha egy jól berendezett csapat élén állana Sennyey báró s elövezetné jól fegyelmezett, eszes, derék régi pecsovics csapatát s vele a mérsékelt haladás cime alatt egy kis reactionarius programmal lépne elő, nem lenne oly roszul fogadva városon és falvakon, mint azt egynémely politikus tán hiszi. Nagyon is nagy tere, nagyon is jól előkészített szerepe nyílik most a politikai reactiónak s nem egy malcontentus jobb és baloldali hazafi csatlakoznék azon zászlóhoz, melyre a „fontolva h a 1 a d á s“ lenne felirva, azon fontolva haladás, mely alatt megszoktuk a nem haladást vagy a hátrafelé haladást ismerni. — Az emberek keblében sok búr van úgy hangolva, hogy az első kedvező fellépés rokon-hangok adására késztetné e húrokat, mihelyt ügyes kezek zengetnék a reactióuaa egy-egy practikus, tetszetős phrazisait. A reaetio — cum grano salis — még csak is azt merem állítani, hogy népszerű lenne legalább ideig-óráig, mig vagy í'ei nem ismernék az illetők a lólábat, mely kikandikálna csakhamar a fontolva haladók köpenye alól, vagy mig be nem látnák, hogy rohanni ugyan nem jó, mert az ember eleshetik, s rohanás közben esik el — kár esketik testében;de a már egyszer bár rohanva is elfoglalt állást feladui, s visszavonulni tán még veszélyesebb, mert hogy a visszafelé haladásban aztán ott állunk e meg, ahol szeretnék, az már nagy kérdés,» lehet, hogy oly erősen visszalöketnénk, hogy elmondhatnék aztán a reactióról, bogy mediciua pej or morbo. Pár évvel ezelőtt, mikor az amerikai cselédviszonyokat beszélték el nálunk, csak úgy hüledeztüuk belé. No ugyan csak az kellene még, hogy a Náni, vagy Rézi azt praetendáí ja, hogy ö estve „theát“ ád, s nem csak hogy nem tesz szolgálatot az nap, hanem szívesen látja úrnőjét is egy findzsa theára. 8 váljon nem vagyunk-e az amerikai cseléd-viszonyokra nézve oly messze előrehaladva, bogy bizony nem sok választ már el az ottani állapotoktól. A roszabb része már megvan, mert ama cseléd, mely eddig 4—5—6' ftért szolgált, ma már 12—15 forintért szóba sem áll, s tudni épeit oly keveset, vagy annyit sem tud — mint a pár év előtti 4 forintos, csak praetensiói nagyok, szolgálata rosszabb mint volt valaha. A hirhedett amerikai cseléd drága az igaz, dÖjó, mert lelkiismeretes, tanult, szorgalmas és alkudott munká ját ta» men elvégzi, s végzeni tudja, nem vállal, nem vállalhat fel olvUK|a mihez nem ért, vagy nem tud. Nálunk a cseléd-praetensiók megvannak, sőt nettón nőnek , de sem tudás, sem lelkiismeretesség dolgában öregbe- dést észre venni nem lehet. Már e téren egy kis reaetio nem lenne ártalmas, azt mondja a gazdasszony, s azt mondja utána a házi-ur is, hogy bjzony nevelés dolgában nagyon hátra van népünk. Követelni tud, d^ szolgálni nem pedig ha már kövesei magas árt és jobb bánásmódot, v#gy ellátást, akkor a munkaadó vagy bérbentartó is elvárhatna lotyp, ügyesebb, tisztességesebb szolgálatot. A Amerikában ecy cseléd végez annyit, mint náluifls? három, kettő bizonyosan végez annyit, mint nálunk öt, de ez is azíarány, hogy olyan módú és jövedelmű családok, melyek életmódjuk ess igényeikhez képest tartanak, Európában, vagy jobban szólva, nálunk Magyarhonban 4—5 cselédet, ott két cseléddel teljesen s j*0'}l|kivannak szolgálva. Igaz, hogy ama két cselédnek bére bizony ^esz annyit, mint itt 4, talán roszabbul fizetett 5-nek fizetése, de csak kettő lakik, kettő eszik s kettő szolgál, dolgoz, végez. Azok, kik próbálták azt is, ezt is, azt mondják, hogy kétségtelenül jobban, tisztábban, pontosabban, kényelmesebben ki van szolgálva ott a háztartás két cseléddel, mint hasonló módban itten négy, vagy öttel. E téren tehát csakugyan előbbre vagyunk, mint kellene, g egy kis üdvös korlátozása annak a nagy cseléd-szabadságnak, nemMnne oly rósz, hogy azért, ha ezt aztán reactionarius kivánságnakunekez- né is az ó-nép szólnoka, eltűrni ne lehetne. S ha egy kis reactió e téren várható, úgy hozta isten azt a törvényt, mely e változást meghonosítja, s ha az erre vezető rendl*(^á- lyokat reactionáriusoknak vádolják, — tessék. Menjünk át más példára.
