Eger - hetilap, 1872
1872-11-07 / 45. szám
354 szerinti törvényes elintézését évek óta hiába várjuk, ép oly mostoha az orvos anyagi helyzete betegéhez, miután nem létezik törvény, mely az orvos követelését szabályozná, sem szabály, mely a követelés jogosultságát, hitelességét bebizonyítaná. Társadalmi viszonyaina már több év óta lényeges változásokon mentek keresztül. A tanulás megnehezittetett, megdrágult; a lakbér, ipar- és élelmi cikkeink többszörösen megdrágultak; minden szellemi munka felemelte munka-diját., csak az orvosi nem, az orvos az állam által terhes adó alá szorittatott és pedig oly adó alá, melynek kulcsa a többi állampolgárokéhoz viszonyítva igen magas, a nélkül, hogy a fájdalmaiért kiérdemelt dij biztosi ására legkevesebb is történt volna, és az csak is az illető betegfél lelkiismeretességére van bízva. Égető szükség volna tehát ezen állapotot korszerűen szabályozni, és pedig : 1- ször. A dijakat a mai viszonyokhoz arányosítva felemelni, az alant következő dijszabályzat szerint. 2- szor. Szükséges, hogy minden orvos könyvet vezessen, melybe látogatásainak számát, ezek alkalmával tett rendeléseit, műtétéit rendesen feljegyezze. Ezen könyv hiteles próbát bírjon a biró előtt. Ezen díjszabályok rendeltetése korántsem abban áll, hogy az orvos mindennapi gyakorlatában ezekhez tartsa magát, hanem a bírónak szolgáljanak zsinór-mértékül, ha törvényes utón kell a dijat meghatározni. A szabályok általánosan kötelezők, ugyan ezért lett az árak legcsekélyebbike felvéve, azon hozzátevéssel, hogy a vagyonosak anyagi viszonyaikhoz képest magasabb dijakat fizetni tartozzanak. A magán-egyezkedés jogossága egyátalán nincs kizárva. Miután a szegényekről az állam tartozik gondoskodni, mit tényleg orvosai és kórháza által be is bizonyít, és miután az állam terheit az orvos, mint magán-ember polgártársaival egyenlően viseli, tehát az előbb idézett intézményekre is, azért a szegények orvoslására senki se kötelezhető ; azt tenni vagy nem tenni kinek-kinek ember- szeretetére bizatik. A dijszabályzat tételei következők: 1-ször: Egy látogatás ha az orvos által a betegnél tétetett 2 ft, ba a beteg maga megy az orvoshoz 1 ft. Éjjeli látogatásért, ha az a beteg kívánságára történt, 5 ft. 2 szór. Vidéki látogatásért, ha félnapot vesz igénybe 10 ft, ha egész napot 20 ft., ha pedig az éjszakát is kénytelen vidéken tölteni 25 ft. 3- szor. Az orvosi tanácskozás 6 ft. Hasonló díjban részesül ez alkalommal a kezelő orvos is, ha a tanácskozás a beteg, vagy hozzátartozói kívánságára történt. Consiliumnak nem tartható azon eset, ba két orvos közösen gyógyít egy beteget és látogatásaikat egy időben óhajtják végezni. 4 szer. Magánházaknál kívánt boncolásért 25 ft. A sebészi, szülészi és szemészeti mütételek díjazását egészen a budapesti ft. orvos-egylet megállapodása szerint ajánlom elfogadni, és pedig tekintettel a műtéteknek nagyobb vagy kisebb kiviteli nehézségére, a műtét idő-tartamára, a test tájékára és a várandó sikerre, 3 osztályba sorozandó. Az első osztálybeliek dija 2—20 f;., a második osztálybelieké 20—50, mig a 3 dik osztályba esőké 50—100 forint. Schönberger e jelentése minden pontjában megvitattatván, egész terjedelmében elfogadtatott; még Mestrics irgalmas r. föorvo- ajánltatott taguak, a ki az alapszabály értelmében szívesen fogadtatott. Egyéb tárgy mára kitűzve nem lévén, az elnök a gyűlést bezárja. Eger, nov. hó 4-én 1872. Dr. Sckwarc. egyleti titkár. Megyei élet. (Folytatás.) 4) A pétervásár-zabari utón, tekintve az elkerülhetlen szükséget, intézkedjék a mérnök egy ideiglenes utkaparó fogadásáról, mely állomásra úgy az általa tervezett utkaparói fizetések javítására vonatkozó javaslata előterjesztésére, annak idején, a jövő évi költségvetéshez utasittatik. Mely határozat tudomás s alkalmazkodás s részben köröztetés végett az alispánnak, szolgabíráknak, polgármestereknek, és mérnököknek, úgy az utbiztosaknak kiadatni rendeltetik. Olvastatott Kubik Endre főmérnök jelentésére beadott véle- ményes előadása a közigazgatási szakosztálynak, az 1866-ik okt. 13-án kelt prov. határozattal épiteni megkezdettPoroszlő-Kömlö közötti átereszekre vonatkozólag, melyből kitűnt, hogy 1866. okt. 13-án az akkori megyei hatóság az útvonalon építendő átereszekre intézkedést tett, még pedig úgy, hogy az átereszekre 597 ft. 59 krban számított költsége Poroszló, Sarud, Nána, Kőmlő, Kisköre, Átány, Méra, Tárná Szent-Miklós, Vez.ekény, Pély között aránylagosan lesz beszedendő, mely összegből, mint az iratokból látszik, Kis-Köre, Sarud és Poroszló összesen 181 ft. 87 krt befizetett. Utasittatik Recsky László és Siskovics Lajos szolgabiró, hogy a községekben tudják meg, nem történtek-e még befizetések, s ezeket mivel igazolják ? Elváratván hivatalos jelentésük. A csatolt mérnöki tervezet Timon Bertalan főmérnöknek kia- datik, hogy annak alapján költségvetést is mutasson be. Olvastatott a közmunka-szakosztály jelentése, melyben Timon Bertalan mérnök előterjesztését, bogy a százberki Zagyva-hid- költségei viselésére, miután jobbpartja Pestmegyében fekszik, nevezett megye felhivatnék ; úgy a tajt'oki hidra vonatkozó előterjesztése, melynek alapján a jász-kiséri szabályozási társulat elnöke lenne megkeresendő, — elfogadandónak ajánltatik.-4 T Á R € A. fsBécsi levelek. I. Nov. 1. 1872. Bécsröl írni nem kis feladat, főleg ha az ember csak pár napja van itt. Olyan e város nekünk, mint gyermeknek a vásári forgó : szédülés fog el, alig látjuk a mellettünk elsuhanó tárgyakat, de élvezünk, vagy legalább azt képzeljük. Ez a gátat nem ismerő törekvés, ez a kielégithetlen szerzésvágy, ez az óriási önzés, ez az idealizmus helyébe lépett vastag auyagiság, ez a gyárszerü egyenletesség, ez a bábeli zavar, ez a karthagói forgalom, ez a rend, ez a csillogás — minden, minden oly összevisszaság nekünk, mit csak az idő prismáján keresztül leszünk képes elemeire bontani és megérteni ; most még csak szemünket vakítja, kápráztatja az egész. Annjit hallunk, látunk itt, hogy végre is magáról Bécsröl nem tudunk semmit. Ezért bocsáss meg édes olvasóm, ha első levelemben csak Bécsböl, de nem Bécsröl írok — 8 ba felületességem nagyobb lesz, mint türelmed. Miről írjak tehát? Ha nem irhatok az életről, irok a halottakról, hiszen úgy is az ö napjok van ma; félre ne érts, figyelmes olvasóm, s még ne süsd rám a tudatlanság bélyegét, — mert Becsben Mindenszentek nap ja is a halottaké ; mert hogyan érné meg ennyi halott egy nappal, mikor annyi a baktaiaknak is kijár. Tehát: memento móri! Por, hamu, semmi vagyunk! .............de azért semmiségünk nagyon szeret csillogni s még a sirhalmokat is álfénynyel vonja be — ezt mutatja legalább Bées, hol két hét óta divat a gyász. A kirakatokban síremlékek fényképei, a járókelők kezében koszorúk vannak ... de ne fanyarkodjunk ! s tiszteljük azokat, kik lénycssé akarják tenni a halál sötét birodalmát, mit talán az élők hálátlansága tesz oly feketévé. A temetőkben egész nap égnek a lámpák, hol annyi a nép, hogy életveszély nélkül be is alig juthatunk ; vannak temetők, mik előtt nagy néptömeg ácsorog, mert már nem fér be a kapukon. Hogy e tolongó tömeg legnagyobb részét nem a kegyelet, hanem a kíváncsiság vezette ide — mondanom sem kell ; nagy csoportokban állnak ezek a szebb, vagy nevezetesb emlékek előtt, és kritizálják a művészt, ki az emléket készité. Oly jól esik a szemnek, ha egy két újon hántolt sírnál bánatos alakot is láthat .... a fájdalom vigasztal, a közöny elkomorit! . . . . az ily sírnál lelkünk vissza száll a kis temetőbe, hol elhagyott hant, és porladó emlék alatt kedveseink nyugoszcak. —- Egy könny, egy rövid fohász — és merengésünkből bohó pár ver föl, kik nem tudtak regényesebbet, mint találkát adni egymásnak a mártiusi hős sírjánál. El, el innét ! Jerünk a színházba .... de hová? A legtöbb színházban a „Molnár és gyermekét11, ez elcsépelt rém-drámát adják; a várszínházban Grillparzer Ösnője kisért s az opera-házban minden jegy elkelt s igy le kell mondanunk a színház élvezetéről, ba csak az
