Eger - hetilap, 1872
1872-09-19 / 38. szám
298 tátik, hogy az általa kiküldött rendőri közegek, a rend fenntartásán és a zaj csillapításán működtek, állhatott-e az neki hatalmában, hogy a százakat számláló csoportosulásban előre megfoghassa kezét mind annak, a ki kővel dobálni szándékozott? Állott-e az neki hatalmában, hogy torkának erejével, vagy szavai elnöki csengetyujével, egy köztéren, lecsillapítsa azoknak lármáját, kiknek a képviselőjelölt beszédét meghallgatni kedvök nem volt ? Állott-e az kötelességében, hogy személyesen a csoport közé vegyülve magát szinte a harcba keverje, a helyett, hogy : hivatalos helyiségében szükség esetében megkereshető, és feltalálható legyen? Állhatott-e a bírónak — a tényállás elferdítésére vonatkozólag — hatalmában, az eseményről oly tökéletes jelentést tehetni, milyen csak a vizsgálat és nyomozás után volt és lehetett megalapítható? Miként nevezhette a szolgabiró a tényállást elferditettnek, miután arról tökéletes tudomást ö is csak vizsgálat után szerezhetett? Constatálta-e a megye-gyűlés szavazó többsége, hogy az illető mezőváros felfüggesztett birájának olyan számú rendőri közeg állott rendelkezésére, melylyel több százra menő ember-csoportot megfékezni képes leendett? Cónstatálta-e a megye gyűlésének szavazó többsége, hogy a kérdéses városban — semmi súlyos következéseket nem szült — képviselő-választási mozgalomból eredeti csoportosulás : oly mérvben volt veszélyes, hogy annak korlátozására mellözhetlenül katonai erőért kellett folyamodni? A közgyűlés előtt mindennek ellenkezője volt constatálva, t. i. hogy a biró a rend fentartásáról intézkedett ; hogy : közegeinek e célra működését a kihallgatott tanúk látták ; hogy a katonai erő igénybe vételének szüksége, — amit rögtöni visszavonulásuk igazolt — fenn nem forgott. Hát oda jutottunk már Heves vármegyében, hogy a megye közgyűlése felfüggeszsze azon hatósági birót, a ki a képviselöválasz- tási mozgalmak természetével járó lármásabb csoportosulás megfékezésére katonai erőhatalmat nem requirál? — Lehet-e a rimaszécsi esetet praegnansabban helyeselni, mint a megyei gyűlés ezen határozata által ? Hát oda jutottunk már Heves megyében, hogy a hatósági birót azért kell felfüggesztenünk, hogy ama bizonyos képviselő szónoklaT Á Egervár hős védelme 1552-ben. (Történeti rajz.) Milesz Bélától. (Folytatás.) VI. Ilalálharc, — a hős honleányok. Achmed basa e makacs ellentállás miatti dühében most kikelt Ali eflen s azzal vádolta, hogy őt megcsalta, midőn Eger várát haszontalan fészeknek, őrzőit pedig gyermekeknek s gyáváknak nevezte. Rögtön haditanácsot hivott tehát össze, s elhatározta, hogy még egy átalános rohamot fog tétetni az összes sereggel s ha ez roszul üt ki, visszavonul. Még az nap estéjén kiadatta a hadi rendeleteket, s készült mindenki a következő véres, döntő halálharcra. Felviradt október 12-ike. A csauszok korán reggel összebivták a katonaságot a gyülhelyekre. Ott állottak már a jancsárok, assapok (sánchányók), beslik, akangok és spahik (könnyű lovasok). Mindenik előtt lelkesítő szónok és pap, vagy fenyegető tiszt állott — ne tűrjék, hogy szégyennel kelljen visszavonulniok. A restebbeket ütéssel nógatják előbb. Achmed maga rendezé az ostromrendet. Három óriás szakaszra osztá táborát : Ali bég, Ulman bég és Arszlán bég vezérlete alatt. Három oldalról akarta egyszerre megrohantatni a kis várat iszonyú erővel. Ezalatt bent a várban sem hevertek ám tétlenül. Dobó némileg sejtette s ki is tudta a török tervét, s rendeleteket tett, hogy azt készületlen ne várják. Haditanácsot tartott ö is, minden parancsnoknak kiadta a maga teendőjét, tisztjeinek lelkesen szivére kötötte ez ügyet s a fővezényletet maga vette által. Korán reggel minden készen állott a várban a törökök fogadására, az egész őrség fegyverben volt. A férj feleségét, az apa gyermekét, a testvér testvérét, a vőlegény mátkáját végbucsúra csókolta meg, — a halál útjára készült mindenki. Dobó megjelent vitézei között, rendben talált mindent; majd rövid lelkesítő szókat intézett hozzájok : tának meghallgatására a közönséget katonai erővel nem kénysze- ritette ? Mily változók az idők ! Azelőtt a szegény pecsovicsokat derüre- borura le lármáztuk, és ők sorsukat eltűrték ; ma már minket nem akarnak kihallgatni, és mi felfüggesztjük a birót, a ki a lármázó tömeget lecsillapítani képes nem volt. Valóban sem a megyének, sem a tisztelt képviselő-jelöltnek ezen határozat által az illetők kellemetes szolgálatot nem tettek. Hasztalan volt a főispáni megnyitó beszédben a figyelmeztetés, hogy: „ott, hol még törvényt és igazságot szolgáltatni kezünkbe van letéve : mutassuk meg, hogy amint követeljük, úgy tudunk is pártatlanok lenni." Hasztalan Írja az idézett Ellenőr, hogy „hagyja el a kormány a megtorlás politikáját a választási kérdé- s éknél," ha hasonló esetben neki ilyen praecedenst alkotunk. Ha a kötelesség-mulasztásnak ilyen magyarázata és foka a megye Ítélete szerént : hivataltóli felfüggesztéssé 1, és tiszti keresettel jár, akkor a megyei tisztviselők a megyei főispánhoz felkiálthatnak : „Si iniquitates observaveris Domine, quis te sustinebit?" Vámos-Györk sept. 16. 872. Az „Eger" 37-ik számában Szederkényi Ferdinandnak a megyei gyűlésen tett relatioja közöltetik. Miután ez különös hatást tett reám, vissza nem tarthatom magamat jelen soraim írásától, nemcsak azon okból, mert ilyféle olvasmány után difficile est satyram non scribere, hanem ennek kapcsán a községünkben éppen mostsentatiot keltő Szederkényi Ferdinandnak relatiojával nexusban levő ügyet — bár sokakra kellemetlen lesz,— ventillálni szükségesnek találtam. Túl* as voulu. A Szederkényi Ferdinánd relatiója fő mozzanatára nézve, melynél fogva a v.-györki munkálat rósz, sőt legroszabb voltából logika helyett szenvedély, pártdüh vagy tán még enné lis roszabb valami indokból V. Kovách László megtámadását hitte következtethetni, csak annyit jegyzek meg, hogy a „baculus in angulo, ergo pluet“-féle okoskodásért most már nem kellene kitűnő hiv atalra méltatni az egyéne— Hü vitézeim, baj társak! Látjátok az ellen körülvett mindenfelől bennünket, a haza kívánja karunkat, vérünket, életünket! Áldozzunk fel tehát mindent, ne csüggedjünk, esküdjünk halált a pogány fejére s ne legyen e vár jó hírnevünk, becsületünk temetője. A magyarok szent Istene velünk lesz. Fel, fel hát fiaim a Jézus nevében ! A török most „Allah ! Allah !" orditást kezdett, az egész várör- ség „Jézus! Jézus !"-t harsogott s elkezdődött a hadi moraj mindkét részen. Ali rohamot intézett a tömlöc feletti bástyára. Dobó a támadást rémitö ágyú és puskatüzzel fogadta. A harc és vérontás iszonyú volt. —• — „---------Sürü záporként a falnak irányzott G lóbisok omlottak. Remeg a föld mint mikor a menny Rettenetes dörgése alatt rázkódni szokása.---------“ D obó jobb keze és lába vérzik, aranyos sisakját tartó apródja mellette keresztül lövetik ; a vitézek hullnak, minden pillanatban kevesbbedik számuk; de jön Pethő Gáspár, uj erőt, uj lelkesedést hoz. Dobó vérzik, de nem hagyja el a veszélyes helyet, A haza, kötelesség, örök dicsőség, vitéz halál ott végetlen boldogság a bizonyos gyözedelemért! — ezek szavai s a vitézek újjászületve oroszlánmódra harcolnak. A véres harc közepette a nők, asszonyok és hajadonok a lankadó vitézeknek erősítőt, borokat hordoznak s nemsokára az egész vár népsége a veszély növekedésével annyira lelkesült, hogy a várban szolgáló parasztság is örömmel ragad fegyvert ; az asszonyok és leányok vetélkedve mennek férjeik s kedveseik oldala mellett harcolva meghalni. Némelyek forró vízzel, olajjal s szurokkal telt edényekkel, mások tüzes fadarabokkal, nagy kövekkel mennek, a sáncokba öntik és hányják az ostromlókra, mig a férfiak kissé pihennek s borral és biz- t atással lelkesítik és bátorítják egymást. Mily lelkesen vivtak az egri nők, elég egy pár megható, de épen ezáltal buzdító példát felhoznunk. Egy asszony épen nagy kődarabot emelt fején, azt az ostromU C A. §*-
