Eger - hetilap, 1872
1872-01-25 / 4. szám
29 zést adva, azonnal egész csendben szétoszlott. — A horvát ország- gyűlés tehát bezáratott s az uj választások elrendeltettek. Számos okok kényszeriték e lépésre a magyar kormányt. Lónyay gróf a horvát ellenzéknek azon ajánlatot tette, hogy az ülések 14 napra füg- gesztessenek föl, mely idő alatt talán remélhetőleg a kiegyezés létre jő. Az ellenzék az ajánlatot visszautasitá, s megszakított minden érintkezést az unionistákkal. Ily túlzók ellenében hasztalan volt minden előzékenység, a kir. leirat s a magyar kormány részéről, melynél többet az ország integritásának s a kormány s fejedelem tekintélyének kockáztatása nélkül tenni egyátalán nem lehetett. A lapok legnagyobb része helyesli a kormány ez iigybeni eljárását. A hírlapok közelebbről hozzák Holzgethan nak közös pénz- ügyministerré, s de Pretis bárónak a bir. tanácsban képviselt tartományok pénzügyministerévé történt fejedelmi kinevezését. A francia kormányban, az utóbbi napok folytán, aggasztó válság állott be. Okot erre a nyers termékek megadóztatásának kérdése adott, mely az egész országban visszatetszést szült, s a nemzetgyűlés jan. 13-ki ülésében is oly indítvány elfogadását eszközlötte, mely ezen adónem elvetését vonja maga után. Thiers az elnök, ez adónemre alapitá összes pénzügyi terveit, mert abból ‘200 millió évi bevételt remél, s több Ízben nagy hévvel emelt szót javaslata mellett. A ministerek, e terv meghiúsulta következtében, az elnök kezeibe tették le tárcáikat, s Thiers maga is kijelenté visszalépését. A kormány lemondása a kamra jan. 20-iki ülésében olvastatott fel s roppant sensatiót keltett. A pártok már előbb követeket küldöttek az elnökhöz, hogy öt szándékának visszavételére bírják, s miután ez nem sükerüit, a nemzetgyűlés bizottságot küldött ki, mely — hir szerint — végül rá birta Thiers-t, hogy azon esetre, ha a nemzetgyűléstől bizalmi szavazatot kap, lemondását visszavonja. A nemzetgyűlés jan. 21-ki ülésében Thiers lemondását nem fogadta cl, küldöttséget menesztett az elnökhöz, mely őt, hazafiságára apellálva, az elnöki szék megtartására felhívja. A küldöttség azon üzenettel tért vissza a kamarába, hogy Thiers kész továbbra is szolgálatait a hazának szentelni. E fordulat folytán a miniszterek is újból átveszik tárcáikat. Alakítsunk egy egri ügyvédi egyletet ! Jelige: Egyesüljünk, mert az egyesülésben az erő, erőben a boldogság. Széchenyi. Nem a levegőből kapott állítás ezen jelige, hanem az erős meggyőződés, a tapasztalás tanácsa, Ezen mondat valóságáról meggyőződött ama nagy férfiú, kit büszkén nevezünk „a leg nagy óbb magyarénak; de tapasztaltuk s mindennap tapasztaljuk annak igazságát mindnyájan. Az emberi célok elérésének egyik főeszköze a társulás és egyesülés, melynek eszméje még eddig egyszer sem emelkedett érvényre, mint a mostani században. Századunk valóban felismerte az egyesülés horderejét, és azért a fösúlyt az erők öszpontositására, az együttműködésre fekteté. Mily jótékony hatással, mily szép eredménynyel van az egyesülés, nem csak a köz-, hanem a társas élet céljainak előmozdításában, azt naponta észlelhetjük, ha figyelemmel kisérjük a már fennlé- tezö egyletek működését. A társadalmi élet minden terén, az ipar, gazdászat, kereskedelem, tudomány, művészet minden tényezője egyesülésre törekszik, hogy működése tevékenységének minél nagyobb eredménye legyen, hogy minél jótékonyabban hasson. S mégis fájdalommal kell bevallanunk, hogy a társadalom, ez élő test, egy alkatrésze, melynek oly szép a hivatása, t. i. az igazságot, a jogot védeni, és a védelemnek oltalmat szerezni, — mindeddig nem gondolt arra, hogy tagjai egyletet alkotva, feladatuknak annál jobban megfeleljenek. Ez az ügyvédi kar. Nemcsak a társas érdek támogatásában, hanem főleg a jogélet átalakulásában áldásos és kívánatos tényezőnek Ígérkezik az ügyvédi egylet. S mindennek dacára ügyvédeink, kiknek száp számú soraiban annyi az ügybuzgalom és a nemes előretörekvés, — nem is mozdultak e tekintetben. Mert ha nagyszámú egyleteinkben körültekintünk, úgyszólván mindenütt tekintélyes számmal látjuk képviselve az ügyvédi kart. Nem lehet tehát arra gondolnunk, mintha az egyesülés eszméjétől idegenkednének, s épen ezért erősen csudálkoznunk kell azon, hogy egy „ügyvédi egylet" életbeléptetésére még eddig semmi komolyabb kísérletet nem tettek. Megvagyunk győződve, hogy ügyvédeink között nincs egy is, aki nem ismerné el, hogy az egyesületek különösen a szakemberek egyesületei nagy horderövel birnak, és úgy egyesek, valamint nemzetek viszonyaira igen nagy hatást gyakorolnak ; főleg pedig a szak- tudományokat kezelők egyesülete már magában véve is hatalom, úgy a szellemi, mint az erkölcsi és fizikai világban. A tapasztalat mutatja, hogy szakemberek egyesülése, szakmájok előhaladásának hatalmas emeltyűje, hogy különösen az eszmék kölcsönös kicserélése, az elvek miképeni alkalmazása s alkalmazhatása iránti nézetnyilvá- nitása elömozditólag hatnak az illető szakismeretek minél nagyobb mérvű kifej lésére. Az ügyvédi egyletek nemcsak a jogélet átalakulássban, hanem az ügyvédi kar társas érdekeinek támogatásában is hatalmas tényezőkként lépnek föl. Ezt minden esetre velünk együtt felismerték már ügyvédeink, és ismételve mondjuk ezt azért, mert különösen áll ez a vidékek ügy- * védi testületéire nézve. Ma, midőn nemcsak egyes városok és megyékben, alakúinak ügyvédi egyletek, hanem egy országos egylet is megkezdte működését a tavali jogászgyülésen, annál kivánatosb, hogy városunk és megyénk ügyvédei se maradjanak az egyesülési törekvések tekintetében hátra. Ha elismerjük, hogy az egyletek egyátalán hatalmas tényezői a mindenoldalú haladásnak, annál inkább el kell azt fogadnunk a jogi szaktudományra nézve. Ma, miután jogi életünkbe minden percben egyes törvények, rendeletek és döntvények hozatala által uj elvek lépnek be, vagy a régiek módoztatnak , különösen hivatásszerű kötelességük az ügyvédi egyleteknek, hogy véleményeik és nézeteik nyilvánítása által az alkotásban és módosításban irányadókúl szolgáljanak. És megyénk, mely egyéb tekintetben a többiekkel folyvást haladni, sőt elüljárni törekszik, éppen a jogi szak-tudomány terén, mely állami életünk egyik éltető ere, ne legyen egy tekintélyes egyesület által képviselve az ország előtt ? Mert habár egyesek a törvénykezés terén, és általán a megyei élet minden mozzanataiban ki is tűnnek, ezeknek hatása még sem lehet oly mérvben kiterjedt, mintha az egyes erők tömörülnek, és vállvetve hatnak és működnek egy és ugyanazon irányban. Vagy talán akadnának némelyek, kik nem látnák be a jogvédek egyesülésének célját és hasznát? Ezt bátrak vagyunk határozottan tagadni, mert ily felfogást nem tehetünk fel egy ügyvédről sem, s erre nézve utalunk a már fenlétező ügyvédi egyletekre, melyek mindazon esetekben, midőn jogi téren egy régi intézmény megvitatása, annak eltörlése és egy újnak behozatala forgott kérdésben, véleményüket mindenkor nyíltan kimondották, melyek aztán nem egy esetben elhatározó befolyást gyakoroltak. De épen azért, mert mindenki meg van győződve s tudja mily hivatása van ily egyletnek, sőt befolyását is elismeri, csodálkozunk, hogy ily egylet városunkban mindeddig nem jött létre, De nemcsak jogi s politikai jelentőség, hanem emberbaráti szempontok is sürgetöleg követelik a vidéki ügyvéd-egyletek megalakításának szükségét. Nem mindnyájan dicsekedhetünk oly anyagi helyzettel, hogy előre nem látható balesetek bekövetkeztével mások támogatását eshe- töleg igénybe venni ne kényszerülnénk ; mig azoknak, kikről a sors kedvezőbben gondoskodott, épen ily egyletek fönállása által tág mező nyilhatik felebaráti s kivált szerencsétlenség-suj'olt kartársaik iránti szeretetök s jótékonysági érzületük tényleges gyakorlására. Tehát nemcsak önművelődés és a szaktudomány fejlesztése, hanem a kölcsönös segélyezés is célja az ily ügyvédi egyletnek. Ha ügyvédeink annyira elvaunak foglalva, hogy ügyök elintézése által a mindennapi szükségleten kivül is maradt valami előre j nem látott esetekre: nem cshetik-e meg, hogy a kisebb jövedelemmel biró kartárs beteg-ágyat kénytelen őrizni, és nincs, ki családja számára a legszükségesebbet megkeresse ; vagy épen a családfő elhal, nem volna-e ily esetben legszebb alkalom, a kartársi összetartásnak tanújeleit adni ? Nem volna-e első helyen hivatva az egylet a szükségen enyhiteni, a nyomort elodázni ? Tömörülnünk kell tehát és egyletté alakulnunk, mely majd szétzúzhatja a nyűgben tartó anyagi és szellemi kötelékeket, mely öntekintélyét emelendi, s a tudomány és felebaráti szeretet gyakorlása által más osztályokat is tiszteletre és követésre fog buzditam. A kezdet nem nehéz, mert példa van, s csak jó akarat kel), hogy az itt megpendített igénytelen eszme életerős, tartós és gyümölcsöző testté váljék. Teljes bizalommal, s reménynyel hangoztatjuk tehát még egyszer fölhivó szózatunkat : „Alakítsunk egy egri ügyvéd-egyletet!"
