Eger - hetilap, 1872
1872-08-15 / 33. szám
260 Amennyire el van zárva e város ronda 63 szűk közei által a közlekedésnek, az egészséges légnek, a csinosulásnak — annyira nyilt város ez a legrettentöbb ellenségnek — a tűznek s ebből minden szerencsétlenségnek. Az elődök eme szűkmarkúságához, mely egy talapalatnyi földet a végtelenbe akart házhelyül kiosztani, — különös bal végzettel csatlakozik a gyöngyösieknek nem csak Ízléstelen —hanem — a legnagyobb részben — ronda és nyomorait építkezése. A várost négy részre hasitó fö-utcák bármelyikéből és bárhol menjünk be e számtalan és irgalmatlan közök egyikébe — látni fogjuk e szomorú igazságot — Ő3 a mit a leghitványabb faluban nem látunk. Bizonyosan e körülmények fejtették ki, az ittenieknek a tűzoltásban — legalább idáig volt — dicséretes buzgalmát és hírét. Legújabban semmirekellő hitványak által, még a tiszteletre méltó tulajdon is megméteiyeztetik. Legtöbbször végére hajthatatlan ugyan az e nemű iránynak utkezdése, és* nem is szivesen vet senki a nyilvánosság előtt szeny- nyezö hirt városára — de mert számtalanan beszélik, és nem titok itten — az illetők és a netán velők gondolkodók gyalázatára, legyen a nyilvánosság előtt is tudva, hogy vannak kik még ily szerencsétlenségben is politikai pártok szerint akarják mérni de sőt méretni a segélyt. „Gyerünk, és menjetek haza, jobboldaliak háza é g“ . . . Ez volt hallható. Ehhez nem kell commentât’ — és nem szükséges az én Ítéletem — megbélyegzi ez önmagát. Mindazáltal korán sem azt jelenti ez — mintha csak egyik, vagy másik párt oltotta volna a tüzet ... a minthogy a tűz is nem volt oly kegyes, hogy megválogassa a hazafiui bővebb vagy szőkébb érzéseket — hanem csak annyit, hogy vannak mételyei az emberi társadalomnak ... de a miket remélhetőleg ki fog irtani az emberi nemesebb és önző érdekei által még meg nem hamisított gondolkodás és közlelkület. Most is tisztelettel és csodálattal kell megemlékeznem sokakról — kik igazán a tűzön járnak, verejtékezve és egy nemével a fenséges nyugalomnak — dolgoznak. Sajnálom, hogy ezek közül névszerint nem említhetek fel, egy becsületes kapás embert, — ki egy maga, utolsó üszőkig egyenlő, csöndes fáradhatlansággal oltotta a nagy casinó mellett lévő emelet nélküli padlást — mihelyt csak a lángoktól, az égő és izzó gerendákhoz közeledni lehetett. így nyújthat egy közönséges szegény ember is felséges látványt — egy bámészkodó, tétlen tömeggel szemben. Épen erre nézve akarok megjegyzést tenni. Okvetlen számolni kell ugyan az egyesek jóakaratára hasonló szerencsétlenségben, még is, a hatóság első kötelessége minden lehető óvó- és védő rendszerről és eszközökről gondoskedni. Nem álmodom ugyan, egy itt hamarjában alakulható tüzoltó- egyletröl (bár lehetetlennek ezt sem tartom) de hiszem még is, hogy erélyes intézkedés és némi szervezés által e célra mégis sokat lehetne tenni. A szőlömüves nép, legtöbbnyire baltákkal, csáklyákkal, szóval oly eszközökkel jelenik meg a veszély, helyén — melyekkel a fenyegetett házak fedelét leverni lehet. És ez helyes. Más radikális mód, az itteni házhalmazok között — a tűz megállítására, nincs. De különben, a házak földig égnek ; s ha nem is, mindenesetre az elegendő viz a mentő eszköz. Tehát viz ! De honnan ? A kis patakra, a Rhédey-féle malomnál egy tiltót kellene csináltatni, melyen, veszély idején a patakot az utcára lehetne bocsátani — ha van patak . . . azon esetre pedig, mikor ez kiszárad... a város felett vizfog óról kellene gondoskodni. Miből ? Az 1872-diki költségelőirányzatban 3000 frt van kövezésre felvéve. Miután ebből úgy sem látunk egy követ is — egyelőre tehát ebből. E szerint a viz elömlenék az utcán, a hol rendesen tömérdek nép áll — de minden merítő edény nélkül. Jó volna, ha a hatóság gondoskodnék kátrányozott vászon kupákról — melyek e célra különösen s csaknem egyedül alkalmasak — miután a sekélyen elömlö vízből más edénynyel meríteni is alig lehet. Adja ki a rendőrség szabályait, melyek szerint minden háznál kellő s a házhoz arányos létrák, vizkádak sat. legyenek ; időnként tartson szemlét ... a mulasztásokat szigorúan bírságolja — és azt hiszem — bár nem örülök a forrásnak — de ebből lesz elegendő pénz, melyen a város tűzoltó-szereit szaporítani és a kellő számra emelni is lehet. Ha ily eszközökkel szolgál a hatóság s még is ott bámészkodó népet lát — kergesse a munkátlan csőcseléket tova, a munkabírókat pedig, különbség nélkül fogja be hatóságilag a munkába. Gondolom : az intelligentia jó példával fogna előmenni és igy megalakulna a tűzoltó egylet egészen önként — az ö másik részében, t. i. a baltások és C3áklyásokon kívül, a kik megvannak — a vizhordozókban is. Azt hallom egyébiránt, ezeknél sokkal nagyobb mérvű újításokat és intézkedéseket céloz a képviselő-testület. A város átalános rendezéséről, utca-nyitásokról, kisajátításokról — és merő ilyen nagy dolgokról van szó — melyek talán egy előnyös kölcsön, vagy épen egy engedélyezendő sorsjáték utján eszközöltetnének; de ezekhez mégnem szólhatok, és megvallom nem is nagy reményt kötök. De ha is — bizony az még se ma, se holnap meg nem történik — és akkor is önerőnkre mindig szükség lesz. Azért hát csak kezdjük meg a kisebb s legkisebb dolgokat is ! ! A már említett felszólítás következtében, úgy vagyok értesülve, az ország több helyeiről küldettek könyöradományok — de melyekről tüzetesebben ezúttal még nem szólhatok. A tetemesebb adományokból — úgy hallom Rezutsek Antal cisztercita apát úr 600 frot küldött. Ebből 400 frt károsult rokonainak, 200 frt pedig közre osz- tandót, és Kovách László úr 100 frt. Helyben, meglehetős hirtelenséggel gr. Szapáry Józsefné és Vezekényi István úr kezdeményezésére szombaton és vasárnap a nagy casinó kertében bazár rendeztetett ; de úgy szombaton mint vasárnap bizony igen gyéren volt látogatva. A priori magam sem voltam a bazárnak barátja — és most utólag sem vagyok az. Mégis előzőleg alig mertem volna, legalább nyilvánosan elmondani e nézetet ; — mert hát ha —: gondolám, a 15,800 lakosságból 10,000 látogatják azt meg, csak a belépti dijat 10 krval űzetve is — könnyen bejö 1000 frt — mihez ha hozzá veszszük, hogy sokan lesznek, kik egy forintot is fizetnek és még vásárolnak is — megeshetik, hogy ily kellemes és könnyű módon 2000 ft könyöradományhoz juthatunk. Ez mind nem történt. Illetőleg a tömeg — a szőlömives és polgár-nép teljesen elmaradt . . . nemcsak, talán épen egy pár kivételével az izraelitáit is tartózkodtak ez irgalmas vásártól. Mind e mellett is, ha bár nincs kezemügyére a bazár számadása; de azok után, miket ott mindkét napon láttam, azt vélem, még is lesz 5,—600 frt tiszta haszon. De bizony az nem a város közönségé n e k, hanem esak a legkisebb körű intelligentiának áldozataiból, kikhez egy pár vidéki fiatal úr is csatlakozott. Ebből is maradtak el olyanok, kik részint reputatióban, majd vagyonilag, — vagy mind a kettőben is kitűnőek. Lehet, hogy a bazár eszméje ellen van valami kifogásuk — és más utat keresnek adományaiknak. A dologra nézve igaz : egyre megy ... ámbár bizony ez által eléggé kellemetlenné tétetett azon nemes érzésű úri nők helyzete, kik lehetöleges szívesség és áldozattal — ültek ott, várva hogyan eszközölhetik a nyomor enyhitését. Első nap rekkenö volt a meleg — s hogy a malheur se hiányozzék, este, mihelyt meggyujtattak a lampionok, egy csinos sátor hirtelen meggyuladt és tönkre tétetett. Szerencsére gyümölcsárusok, — a Skultéty kisasszonyoké — volt s igy portékában nagy kár nem esett. Másik nap — esős, és estenden egészen hideg, kellemetlen idő volt. Most még kecses utánvétek járják — és azután még egy mód fog megkisértetni a szivek és tárcák megnyitására. Deits fényképész leképezett minden sátort — szép úrnőivel együtt, és ezen kép bizonyos részjövedelme szinte a tüzkárosultak javára lesz fordítva. Remélni lehet, hogy kik a kedves árusnöket nem merték megnézni úgy elevenen . . . még is szivesen megnézik úgy a — levelen, vagy is hogy a képen. Különben azt gondolom, több bazárt itt nem rendeznek. Ennek magam is örülni fogok. Kimondva az igazat, van az adakozásnak egyenesebb, olcsóbb, és mégis csak annyira, vagy többre menő útja. Nincs is kétségem benne, hogy kik ezen a módon tartózkodtak polgártársaik nyomorán segíteni, azt egy más, talán az aláírás utján megteendik. A tanügyet is felvettem e sorok programmjába — no pedig arról édes-keveset szólhatok. Ha professionatus újságíró volnék, illendően kihirdetve, és beajánlva — nem mondom, hogy nem köny- nyebben juthatnék bizonyos adatokhoz, kivált ha valami erős dicsérő természetem volna —, de igy dilettáns létemre épen nem dicse- kedhetem vele. Lehet, hogy majd nagyon utána járok és hát valamit mégis csak szerzek. Ezúttal csak két ilyen mozzanatról teszek említést. Múlt hó 31-én volt a helybeli gymnázium zárünnepélye ; országvilág tudja, mi egy zárünnepély, azt hát mondanom sem kell, hogy ez is a szerint szavalatokból, dalolásból pár és (talán) bokor- beszédekből állt.
