Eger - hetilap, 1872
1872-07-25 / 30. szám
234 különbséget a pártok között, hogy azok egyikéről vagy másikáról azt állíthatnék, hogy ezzel a haza veszve van ? ! ha egyik győz, vagy másik kerül többségbe, vége Magyarországnak, vége mindennek?! Dehogy van, dehogy tud ilyent mondani; sha mégis találkozik, ki igy beszél, az vagy ámítja önmagát, vagy ámítani akar bennünket! Nézzünk a szemébe ez álütásunknak ; mert sokkal fontosabb ez, mint egyelőre látszik. Vonjuk össze röviden a két, számba vehető párt azon tételeit, melyekben teljesen egyeznek, s azokat, melyekre nézve nézeteik eltérők. Kossu'hról és hiveiröl nem beszélünk, valamint a nemzetségi rajongókról sem. Elsőről azért nem, mert a bujdosó hazafi elfogultságát még elfogultságában is tiszteljük, pártját pedig, mely magát itthon jól érzi a 67-es egyesség hűvös árnyékában, ha garázdálkodik, üstökön ragadjuk, s elbánunk vele, mihelyt a nemzet akarata ellen forradalmat akarna. De tessék elhinni, nem is akar, csak úgy teszi magát, hogy érdekesebb legyen. Oly simplex párt ez, hogy ha akar, se tud forradalmat előidézni, s ha csinálna, három nap alatt leveri saját népe maga! A nemzetiségi rajongóknak pedig a nemzet akaratának szent szavára a törvényt vetjük fejéhez ; ezekhez nincs egyéb szavunk, mint, hogy ismerjük őket, de nem félünk tölök. Beszélünk tehát a voltaképeni ellenzékről, és mert sajnos hogy nincs már ellenzékünk, tehát a közjogi ellenzékről s igy a közjog terén álló különbségekről. (Vége köv.) A mi iparosainkról a mi iparosainknak. De e különös, noha nálunk közönséges iránylatnak mégis korántsem egyedüli oka a fent jelzett —, hogy t. i. az iparos-osztály kellő társadalmi méltatásban nem részesülne; — hanem mindenesetre nagy része van benne a velünk született ugyancsak arisztokratikus természetnek. Mert hasonló társadalmi viszonyok közt, a másajku, különösen német iparosok hazánkban is teremtettek maguknak osztályt, ipart, műveltséget és jólétet. Akármerre megyünk e hazában, a hol polgárosodást, kereskedelmet, simább modort, városiasságot találunk — csaknem bizonyosak lehetünk benne, hogy e város polgárai nagy részben vagy németek, vagy legalább német származásúak. Legalább is megköveznének, ha ebből azt merném következtetni, — a mit egyátalán nem is akarok — mintha a magyar faj az ipar általi polgárosodásra nem volna alkalmas; én csak azt következtetem, hogy a magyarországi társadalmi viszonyok közt is, kifejlődhetik, s tiszteletreméltó osztálylyá solidálnatja magát az iparos polgárság. De én erre, nem a politikai tért vélem alkalmasnak. Nem veszem én azt tagadásba, hogy oly országban, melynek fejlett gyáripara miatt két nagy osztályra szakad a polgársága t. i. munkaadókra és munkásokra — nem mondom én, hogy ily országban — mint pl. Anglia is — nem fölötte nagy fontosságú a munka kérdésének politikai megoldása s igy a munkásoknak a politikára való befolyása is. Mert ily körülmények között, midőn az egyik osztály rabbá teheti, elnyomhatja a másikat; — migamaz részint önvédelmében részint visszatorlásul, folytonosan felforgatással fenyegeti a — neki oly mostoha — államrendet, ily körülmények közt az állam, s illetőleg a parlament van hivatva, úgy egyik érdekeinek, mint a másik méltányos megóvásának tekintetéből, általános érvényű rendszabályokat törvényeket alkotni. De náiunk, s különösen vidékeken, — a dolog nem igy áll. Nálunk nincsenek a tökének leigázott osztályai, nálunk csak önálló iparosok, politikai, mint másnemű jogok és szabadságban minden más hazafival egyenlő polgárok vannak. Nem jogosult tehát az osztályérdekü feltörekvés azon alapon, mintha idáig akár leigázva, akár, bárcsak a legmagasabb aspirátiók elöl is eltiltva lettek volna az iparosok. Avagy van-e az országban törvény, a mely tiltja, hogy iparosból országos képviselő ne lehessen? Nincsen. Mindenki választható, aki választó, ha éltének 24-ik évét betöltötte és magyarul tud.-4 T A R V A. IVigasztalódás. — Bocfa-sipon tilinkólja egy megszomorodott íztvü poéta. — Mégysz t... 6 mily közel már A válás órája ! S nem sejtve, hogy érted égett Szűni, . . . elhagyod e vidéket „T. ...vár rózsája!" Ah ! — hogy megpillautám Bűvös-bájos arcod, Leng azóta menny s pokol közt Lelkem, — s benn a szív és ész küzd Édes-kínos harcot. Ily bolond szerelmes Nincs földön sem égen. Megszakadt üdvömnek útja .... Vigaszom csak az : — nam tudja Még — — a feleségem... Egy boszorkány-per a hevesmegyei törvényszék előtt. 1726-ik évi sept. 28-án felvétetett, t. Heves megye tiszti ügyészének, Kató István, annak felesége Pető Judit, és Nagy Erzsébet mint boszorkányok ellen indított fenyitő pere, mely alkalommal a vádlevélben előadta, hogy a jelenlevő alperesek ördög sugallatától indíttatva, minden isteni, és emberi törvények megvetésével magokat az ördögnek átadni, annak zászlójához állani, s mind a maguk leikeiket veszélyeztetni, mind pedig embertársaiknak többféle veszedelmet okozni, és károkat tenni nem átallották, — ennél fogva mindenekelőtt kéri, hogy ezen alperesek a bűntársaik megváltása tekintetéből kínzó vallatás — tortúráé examini subieci — alá vettessenek, ezután pedig a hazai törvények, és törvénykezési szokás szerint, tűzre Ítéltessenek — igni adiudicarí; — se tekintetből a tanuvallásokat, és tiszti vizsgálatot bemutatta, — sajnos, bogy ez utóbbi hijányzik. — A törvényszék előtt Nagy Erzsébet módosítja ugyan azon kitételt, hogy ö boszorkány, de nem tagadja, hogy egy bizonyos éjszakán Kató István, és annak felesége Pető Judittá!, nádból készített kocsin, melybe a befogott lovak emberekből lőnek lovakká változtatva, a borshalmi hegyecskéhez kocsikázott, ö is ama kocsiba ült, továbbá, hegy ekkor Pető Juditnál több rendbeli kenöcsök voltak, nem különben, hogy haza jővén, ö vette le az egyik, emberből lóvá változtatott állat fejéröl a szerszámot, s hozzáadta, bogy ekkor nem aludt, avagy álmodott. — Ezen állítást Kató István és Pető Judit kereken tagadták, de Nagy Erzsébet állhatatosan állította, ezt szemökbe mondotta, — az említett kenőcsökre nézve pedig ezeket adta elő : 1- ör Az dióhajban való kenőcs oiy erejű, az mellyel megkenvén magát, az hová akar, oda megyen hip-hop hírével ott lesz ahol akar. 2- or Az sotus iskátulában való kenőcs oly erejű, hogy az lisztben, vagy tésztában, midőn valami keveset beléje rejt, hacsak két kenyérnek való tészta lészen is, úgy megszaporodik, hogy az egész kemence tele lészen vele. 3- or Az cserépben való kenőcs olly erejű, hogy az mely jólelkü embert vele megkennek, hozzá kell magát adni és az ördögségben részesülni. 4- er Az réz gyüszüben levő kenőcs, olly erejű az is, mint az elöbeni. 5- ör Egy darab kék keszkenőbe levő fü olly erejű, hogy ha valakit megveszt, és reája fogják, hogy ö vesztette, azt megtörvén reája hinti, meggyógyul. 6 Az spangor viaszk arra való, hogy midőn a pincébe bementek, az bort meg itták, azzal ismét bepecsételték az bordót. 7. Az kékkő, és timsó oly erejű, hogy az mely embert az megvesztett, s azután megbánván, midőn hozzá folyamodtak,hogy gyógyítsa meg, azzal kente, és ha beorbáncosodott is meggyógyult. 8. Az csepü madzag oly erejű, hogy ha akár melly embernek az fejéhez csapják, azonnal lóvá válik, mert az kantár volt, és más sinór forma madzag gyeplő volt, mikor szekéren járt. — Ha e leány vallomásait figyelembe veszszük, mást józanul nem gondolhatunk, mint hogy annak vagy elmeháborodottnak, vagy álom- kór osnak, ki az álmait éber korában valóknak hitte, kellett lennie.
