Eger - hetilap, 1872

1872-07-18 / 29. szám

228

— e politikai kalandorok nézete szerint — a képviselőséghez nem kell sem ész sem tudomány, de még csak szilárdság s politikai jellem sem ; csak egy kis önhittség, egy adag szemérmetlenség, olcsó népsze- rliség-hajhászat, mi a fenálló békés viszonyok gyalázása, szidalmazása, s felkapott nagyhangú politikai frázisok tele torokkal való kiabálása által könnyen megszerezhető, — végül alázatos meghunyász- kodás, és alárendeltség bizonyos, kormányra törekvő pártok cory- pheusai előtt. Céljaik elérésére tehát — mert számukra máshol nem zöld, hanem legfölebb csak száraz ág kínálkozott, — az ellenzék, különösen a felforgató szélbaii párt karjaiba vetették magokat; ennek megfogyatkozott soraiba álltak, s nemcsak kiaknázták, de sőt szaporították a nemtelen eszközöket, miket az aí’éle emberek, terveik kivitelére sans géné et façon felhasználnak. Ezeknél az ámítás, csalás, népbolonditás napirenden lévő, s a többiek közt aránylag még leggyöngébb eszközök. Elöttök a tényleges kormány rabló, a jobbpárt hazaáruló,• a szegény haza szabadsága el van adva; jogaitól örökre megfosztva. Igaz, hü, áldozatkész hazafi, ki hona javát akarja s annak szabadságáért küzdve kész vérét ontani, nincs senki, — egyedül ők ! — És az „ó nép!“ e nagy hangú siralmas beszédet megbámulja, megszánja a krokodil-könnyeket, és — vakon hiszen. — S kikből áll ez az „O nép?" Félrevezetett értelmetlen tömegből, mely nem a maga józan eszével gondolkodik, hanem öntudatlanul indul hitvány vezetői: egy csomó proletár, járdataposó, dologkerülö iparos és több eféle söpredék után. Ezeket támogatja a napi sajtó azon része, mely e hősök hulladékain tengődik, mely ezek híg velejének rémszülötteivel metélyezi meg az irodalmat, s mely legfőbb bravourját abban találja, hogy a legnemesebb, legszebb intézmény, a szabadsajtó, gúny- jára oly szennyes és trágár stylust alkot, melytől a nemesebb, tisztességesebb ízlés undorral fordul el, s melyet, mert nem akar piszok közé keveredni, tűrni kénytelen.

Politikai életünk e vészes kórállapotínak egyik legkiáltóbb okozója a—d o 1 o g k e r ü 1 é s. Szorgalmas, tevékeny ember gyakorolja politikai jogait annak idején és helyén ; egyéb idejét pedig nem vesztegeti átkos politikai üzelmekre, mikkel polgártársai nyugodt kedélyét felzaklatja, — hanem dolga után lát. Vegyünk példát Amerikáról. E kontinens éltető levegője, anya-fóldje a szabadságnak'; ennek köszöni politikai s gazdászati emelkedését. Amerika népe pedig dolgozik és nem politizál ; s ezért szabad és hatalmas, mert fel tudja fogni a józan szabadság nagy eszméjét, — melynek az oda is elharapózott s széltiben elterjedt erkölcsi s társadalmi romlottság némely kinövései sem képesek ártani. Helyesen állitá föl Gayarré „A politika iskolája1' cimü jeles müvében, mint a politikai érettség és szabadság legfőbb tényezőjét, ezen elvet: „Dolgozzatok és boldogok lesztek!" — Csak azon nép, mely hivatását, munkakörét helyesen felfogva, azt becsülettel betölteni is iparkodik, nyújt reményt arra, hogy a politikai szabadságra megérik, s annak teljes élvezetét meg is érdemli. — Ne liigyje tek az álprófétáknak!

Gyöngyösi dolgok.

Gyöngyös, jul. 14. 1872. Idestova kerékvágásba jövünk. A jul. 10-én tartott képviseleti ülésben megválasztatván a rendőri kapitány, a községi szervezkedés befejeztetett. A megválasztott Jablonszky István, hites ügyvéd, kinek megválasztása a múltból ösmert erélye s a jövőben értelmiségéhez nem különben mint ügybuzgóságához minden oldalról kötött remények fejében — mondhatni általános megelégedéssel fogadtatott.

Nem igy a fogyasztási-adóhivatalt kezelő személyzet restaurálása; miközben, mint a kisebbség, illetőleg baloldal részéről bizonyos fensöségi önérzettel constatáltatik — „nem maradiéi a hahota sem!" (sic). Mi is úgy vagyunk értesülve, hogy a tisztelt kisebbség ilynemű fegyverrel igyekezett küzdeni s alkalmat is adott K. G. képviselőnek a testület méltóságának megóvása tekintetéből tett komoly megjegyzéseire.

Miután a t. kisebbség maga épen csak hahotára tartja méltónak az egész differentiát — valóban magam sem tartom azt oly nyomatékosnak, hogy érdemébe ereszkedjem. Mégis a jó kedéjy további fen- tartására legyen itt megjegyezve két mulatságos incidens.

Az egyik az, hogy a volt fogyasztási-adó-ügynökök egy része a jövő iránti kétségbeesésben, mint mondják, azzal ijesztett, hogy ha ők újból meg nem választatnak, Gyö n g y ö s ö n forradalom lesz — ; a másik meg az, hogy e kétes jövendő harcában, egy őszbe borult, különben kifogyhatlan tüzű város-atya már annyira neki melegedett a szónoklásnak, hogy végvetéséröl kellett gondoskodni.

r

Es az expediens használt. Valaki azt súgta neki, ha még tovább is beszél : megválasztják „borbogárnak." Ez hatott — és leült.

A mennyiben tehát idáig legalább forradalom nem ütött ki — e nevezetes restauratión is szerencsésen túl vagyunk. -—- Arra nézve támasztattak még aggályok, mintha a választott templomgondnokok nem volnának s z a k k é p z e 11 e k. Nem tudom, a volt t. gondnok urak képzettsége miben állott, azzal sem törtem magamat soha, hogy különben minemü üzlettel vagy mesterséggel foglalkoztak, — noha annyit gondolok, hogy merőben ezen állás ösmert nagy jövedelmeiből nem éitek — annyi türelemmel tehát leszek, s azt hiszem sokan leszünk Úrik és Szalay urak iránt is, hogy mig egy oldalról korcsmá- ros voltokat vagy bármely más polgári állásukat nem hánytorgatjuk, más oldalról uj hivatalukra nézve akkorra tartjuk fel az Ítéletet, mikor erre eljárásuk által már legalább anyagot adtak.

Különben semmivel nem ösmerjük kevésbbé szakképzetteknek a most megválasztott gondnokokat, m:nt voltak elődeik.

Nyilvános árverelés utján ma adatott, ki a város birtokához tartozó encsi puszta, holdja 11 ft 70 krával. És igy, tevén a birtok: 752 holdat, évi 8798 ft 40 kr bérletért. Mint az 1872-diki költség előirányzati kimutatásból kitűnik, a lefolyt hat év alatt a puszta bérlete éven- kint volt: 2920 ft. — emelkedett tehát a város e rovatu bevétele évenkint 5878 ft 40 krral.

Említett költségelőirányzat szerint 1872-re a bevételek összege: 45,718 ft. 19 kr. a kiadásoké: 59,173 ft 22 kr.

A mutatkozó hiány tehát 13,455 ft 3 kr. — melynek fedezetére a pótadók következőleg vannak kiszámítva :

I. rovatu -— egyenes — adókra 1 ft után : 15 ,0/n kr.

II. rovatu — ház, személy, jövedelmi — adókra 1 ft után: 14 5/9 kr.

III. rovatu — telekadókra 1 ft után 77/it kr.

Csak némely megjegyzéseket akarunk még tenni ezen előirányzati kimutatásra.

Mindenekelőtt egy kiadási tételben ez foglaltatik:

A városi tiszvisciök, tanárok, egyházi személyzet, tanítónők s egyéb szegődményesek évi fizetése igénybe vesz : 40,493 ft 60 kr.

Félreértés és netáni irigykedések fölkeltésének kikerülése végett jónak látom itt megjegyezni, hogy fönnebb említett „e gy h ázi személyzetben" a helybeli káplánok nem foglaltatnak.

Az ö összes járadékuk, mit t. i. hárman a várostól kapnak, ugyan ezen kimutatásban igy van specificálva :

Segédlelkészek javára szolgáló 234 ft. 77 kr. tökének évi kamatja: 14 ft 85/to Ér.

Ennyi az — és egy garassal sem több !

Hasonló magyarázatok szükségének elkerülése végett jó volna máskor a hivatalnokok s átalán egyesek fizetéseit specificálni, hadd látná a polgár-lakosság és illetőleg lakosságné, hogy kinek mennyit fizet, hogy legalább aránylag annyit igyekezzék neki parancsolni is.

Szerény tehetségünk és állásunknál fogva nem tudjuk meghatározni az évek hosszú sorát, melyek utolsójából sejteni lehetne, hogy ugyan mikor lehet remélni a várostól, mint patrónustól, ezen illeték fölemelését — hanem annyi bizonyos, hogy az nem sok.

Valamely jószivü hagyományozásból van ugyan a 3 káplánnak 9/24 rész malma; de ha az ugyancsak szóban levő kimutatásban látjuk, hogy a város 6 egész malma után 1280 ft. jövedelem számittatik, könnyű elgondolni, hogy ama fracta bérlete sem emeli az itteni káplánokat a magas klérus körébe.

Nem foglalkoznánk nyilvánosan ennyire ez ügygyei — hahogy illetékes utón meg nem kisértetett volna már annak méltó rendbehozatala. De szerencsésen agyonhallgattatott — noha különben mindennemű „szegődményesek" illetéke kevés idő alatt már kétszer is fölemeltetett. Egyszer t. i. 1871 elején, másodszor pedig a legújabb községi szervezésnél. — Mert hát a manna lehet jó —én nem ettem — de bizonyosan nem elég ; különben ama 14 ft is fölösleges volna.

A másik tétel, mi e kimutatásban feltűnt ez : „Erdei ká rtételek megfizetéséből: 9 ft54kr.

Itt nem tudja az ember kit dicsőítsen, — a népet, mely oly kegyes, hogy egyátalán nem tesz kárt az erdőkben, — a városi erdészt, a ki nem veszi észre a károkat, vagy városi ügyészt, ki nem veszi meg az illetőkön a kártérítéseket. Azért ezen tételt is jó leendett kissé megmagyarázni ; mert különben eléggé hiteles forrásokból váltig hallja az ember, hogy az erdők módnélkül pusztítatnak — de sőt, hogy a bebajtatlan kártéti összeg ezerekre megy. Isten bocsásd! mi 14 ezer frtot is hallottunk beszélni. Már ez a két összeg egymással szemben csakugyan mese; és még sem tudni, hogy melyik hát az?

Rendőri büntetésekből középszámitás szerint: 125 frt.