Eger - hetilap, 1872
1872-01-18 / 3. szám
22-4 T A R C A. r Tudnál-e .... Tudnál-e te engem szeretni Tizenhat éves barna lány ? Mi volna az, ha szived első Rózsáját én szakítanám ? Ah, én erre gondolni sem merek, En .... Szemedből ugyan a sötét tűz Felém villámiik olykoron, És mintha kéjjel andalognál Szivem zenéjén, dalomon; De én erre gondolni sem merek, En .... Kezemben gyakran kis kezecskéd Remeg, miként a nyárlevél, Oh, ha ez tán galambszerelmed, Mely szivfészkét elhagyni fél V De én erre gondolni sem merek, En .... f Es az a forró, mely sóhajtás, E féllehelet, félbeszéd, Melynek csak a legszeretöbb szív Hallja bűvös-bájos neszét, — De én erre gondolni sem merek, En .... Oh, mert ha ez való, úgy engem Az ég legszörnyűbb átka nyom, Ki érzem, hogy szeretsz, s szerelmed Enyémnek még sem mondhatom, Éj nem halhatok, nem élhetek, En .... Sas. Az éghajlat befolyása az emberre. Hogy a szerves testek, a növények és állatok tenyészete, fejlődése és szaporodása kiváltképen a kedvező éghajlati állapotoktól függ, mindnyájan tudjuk. Az éghajlati viszonyok eme hatása kétségkívül legerélyesebben, s legszembetűnőbben nyilatkozik ott, hol a szerves élet magasabb fokra fejlődve egyszersmind szellemiséggel párosulva, öntudattá emelkedik, — az embernél. Földi létünk szoros kapcsolatban áll a tenyészeti viszonyokkal, melyeknek körében élünk, s melyek anyagi fenmaradásunknak nél- külözhetlen föltételei. Ezek által tehát az éghajlat befolyása, közvetve, életünk fentartására is kiterjeszkedik. Az ember azonban az éghajlatot alkotó légköri állapotokkal közvetlenül is, és pedig elválhat- lan összeköttetésben áll, s midőn egyrészről a mindennapi tapasztalás elég tanúságot nyújt ama különféle hatásokról, melyeket bennünk az időjárás szeszélye eS”,''özöl, úgy másrészt a nemzetek történetében, társadalmi s műveltségi fejlődésében mindenütt feltalálhatjuk az égalji viszonyok közremunkálásának félreismerhetlen nyomait. Az időjárás,— úgymond egy, ifjú korában elhunyt tudósunk, — oly hatalmasság, melynek kérlelhetlen fogását, hol kárunkra, hol üdvünkre, de folytonosan érezzük, mely alól sem személyes, sem társadalmi ügyeinket felszabadítani nem bírjuk. Oly eleme ez a földi életnek, mely mindenkor és mindenütt jelenvaló, melynek uralma hathatósan belenyúl közéletünk folyásába épen úgy, mint magán-életünk legaprólékosabb viszonyaiba. A dühöngő vihar, vagy az enyhe szellő, a sürü ködfátyol, vagy a derült ég, a tikkasztó hő vagy a dermesztő fagy, élményeinknek nemcsak kereteül szolgálnak, hanem gyakran közre is működnek az események előidézésében vagy kifejlődésében. Egészségünk s életünk, kedélyünk hangulata, s eszünk járása, vagyonunk s közügyeink állapota többé-kevésbbé alá vannak vetve az időjárás szeszélyeinek. Senki sem jegyezte föl, hány embert rontott meg egészségében, vagy m vetett halálos kórágyra a szélnek egy hirtelen fordulata ; mennyi családi örömet, vagy messzelátó tervet mosott el egy váratlan zápor ; hány csatának s országnak sorsát döntötte el valami véletlen időváltozás,— de mindnyájan tudjuk, hogy igy van. Mindnyájan tudjuk, hogy egy derült májusi éj, mely ragyogó csillagaival lemosolyog a földre, milliók szemében a kétségbeesés könnyeit képes fakasztani; hogy egy borulat, mely csöppekké sürüdve ömlik alá, fél ország arculatára az öröm derűjét varázsolhatja!-1 Ha a légköri viszonyoknak az emberi szervezetre gyakorolt hatásait figyelemmel kisérjük, lehetetlen észre nem vennünk ama felötlő változásokat, melyeket a különböző éghajlatok az egyes népek jellemében s kedületében előidéznek. A forró éghajlat lakója —Falkoner szerint — ingerlékeny, szenvedélyes, heves, tunya, könnyelmű, félénk és boszuvágyó ; ellenben a hideg övbeli kevésbbé érzékeny, de kitartó, munkás, jóindutatu, és bátor. A mérsékelt égalj lakójánál — úgymond Heusinger — az ismerő tehetségek, érzetek s vágyak rendszerint legjobban kifejlődnek ;e mellett azonban érzetei mérsékeltek, s testi és szellemi erőinek rugalmassága erélylyel s meggondolással párosul. A délkeletiek elpuhultságban, a gallok könnyüvérüségében, a brittek borongó kedületében az éghajlat befolyása szembetünőleg nyilatkozik. „Az éghajlat az oka, —mondja Tristram, sajátszerü jellemzéssel, — hogy a héber és római búját bánatát kisírja, a lapp kia- luszsza, az angol szegre akasztja, a német leissza, a franczia kifütyüli." — Hogy nemcsak a növényeknél és állatoknál, de az embereknél is mennyire függ a szaporodás az éghajlati viszonyoktól: adatok tanúsítják. A grönlandi nő legfölebb 3—4 gyermeket képes világra hozni, mig India meleg éghajlatában a közelebbi 36 év alatt a népesség 140 millióról 170 millióra emelkedett! — Csak Arábia s Közép-Azsia nomád népeit kell tekintenünk, hogy meggyőződjünk, mennyire hátráltatja itta sivár éghajlat a polgárosultságs miveltség elöfejlését, holott a történelemből tudjuk, miszerint ugyané földterületek népei, az arabok és mongolok kedvezőbb éghajlat alá költözve, hatalmas országokat alkottak, s előhaladásuknak a tudományokban úgy, mint a művészetekben és iparban figyelemreméltó jeleit tüntették elő. Saját nemzetünk is egyik kiváló példa rá, mennyire képes a változtatott éghajlat valamely népet átalakítani. Az éghaj lat-változtatás rendszerint szervezetünk, természetünk, kedélyállapotunk, szellemi tehetségünk, szóval egész lényünk átalkotását vonja maga után. Ha a lapp melegebb éghajlat alá kerül, rövid idő alatt mind testileg, mind szellemileg átváltozik. Martial hires francia mennyiségtudósról beszélik, hogy, munkája nyugodtabb befejezhetése céljából, Párist elhagyva, Canadába ment, hol négy,év alatt minden mathematikai tudományát — elfelejtette! — Es a kik testileg, vagy lelkileg szenvednek, nem sietnek-e nyájasabb, szebb éghajlat alá enyhet és üdülést keresni ? Amennyiben a különböző éghajlatok majd kedvező, majd káros hatással vannak az emberre, általánvéve kétféle éghajlatot szoktak megkülönböztetni, t. i. egészségeset és ártalmasat. Helyen- kint ugyanis az éghajlat, a légkör üdesége, enyhe mérséklete, a nedvesség, csapadékok és szelek kellő aránya s egyéb jótékony viszonyoknál fogva az emberi életre általánvéve nemcsak kedvező, úgy, hogy ph ily helyeken némely kóros állapotok egészen ismeretlenek, de sőt a megrongált szervezetre nézve még gyógyerejü is, minélfogva az ily éghajlatú vidékeket a betegek gyógyulás, üdülés végett föl is keresik. Ily gyógyvidékek csaknem minden övben s földségen találhatók ; e tekintetben azonban leginkább kiemelik a földségek közöl Dél-Aruerika és Ausztráliának, különösen a mérsékelt övbe eső tartományait. Európában szintén vannak számosabb vidékek, melyek üdülésre s kellemes tartózkodási helyekül szolgálnak. Ilyenek főként: a genfi tó környéke, kivált Clarens és Montreux Svájcban; Anglia déli partjain Hastings, Brighton és Devonshire; Franciaország déli részén Pau, Montpellier, legkivált pedig Hyéres, és Nizza. Spanyol- ország déli partvidékén Malaga „az örök-tavasz hazája," hol az emberek rendszerint hosszú életűek ; stb.— Tüdöbajokhan szenvedőknek különösen ajánlják Merán és Botzen vidékét. A szigetek közöl feltünőleg nyájas éghajlattal bírnak, az északi tengerben Norderney ; az atlanti oceanon s a csatornában Wight, Gtuernesey és Jersey, a nagy száműzött, Hugo Viktor, tartózkodási helye. Vannak ellenben a föld különböző részein számos oly helyek is, melyeknek éghajlata az emberre nézve kellemetlen és ártalmas; ilyenek, egyebek közt, a már említett sivár, esőtlen tájak, vagy a túlságosan nedves, ködös, esős éghajlatú vidékek. Ezeken- kívül azonban számosak az oly helyek is, melyeknek légköre különféle vészes, részint ragályos kóranyagokat, — halált hord mébében. Mik eme kóranyagok, az úgynevezett „miasmák," még eddig határozottan nem tudni. (Vége köv.) Kiadó és felelős szerkesztő Szabó Ignác.
