Eger - hetilap, 1872

1872-06-06 / 23. szám

178

az 1870: XLII. t. ez. 77. es 78. §§-ai értelmében, fegyelmi vizsgálat rendeltessék el, s annak tartamára hivatalától függesztessék föl.

A felhozott vádra vonatkozólag Földváry Sándor szolgabiró ellen, az idézett törvény értelmében, vizsgálat rendeltetik, s annak eszközlésével a fegyelmi választmány megbizatik.

Egyszersmind pedig a Rády Endre, mint a patai választókerület balpárti alelnöke által ugyanazon Földváry S. szolgabiró ellen ugyan e tárgyban beadott panaszkérvénye használat végett a fegyelmi választmánynak kiadatik.

Miről a fegyelmi választmány tagjai s Földváry Sándor szolgabiró tudomás s alkalmazkodás végett értesittetnek.

Kaszap Bertalan szolgabiró folyó hó 4-én kelt hivatalos jelentésével hatvani lakos Bakos Mihály s társainak a hatvani választási kihágásokra vonatkozó panaszkérvényét, utasítás végett azon kérel em- mel terjeszti elő, hogy — miután a hatvani biró és jegyző a közcsend helyreállítását a rendelkezésökre álló eszközökkel meg nem kisérlet- ték, — ellenök a fegyelmi vizsgálat s hivatalbóli felfüggesztés any- nyival inkább rendeltessék el, mert öt, mellékelt jelentésök szerint, a tényállást elferdítvén, hivatalosan tévútra kívánták vezetni.

A beterjesztett iratok vizsgálat s annak alapján teendő kimerítő jelentés végett Kaszap Bertalan szolgabirónak adatnak ki, — elváratván mielőbbi hiv. jelentése. (Folyt, köv.)

A politikai kalandorok.

ni.

Nagyon jó szokás és elövigyázat azoD eljárás, melyet az árveréseknél követnek. Az árverelöktől tudniillik egy bizonyos biztosítási összeget kívánnak arra nézve, hogy azon esetben, ha a legmagasabb Ígéretet nem képesek az Ígérők beváltani, letéteményezett biztosítási öszszegök kártalanításul szolgálhasson.

Ezen eljárás az árverezőket azon óvatosságra inti, hogy teljesit- hetetlent ne Ígérjenek.

Fájdalom, a politikában nincs ily modalitás, — mely hivatva volna korlátolni azon eszeveszett, de mindamellett kiszámitott go- noszságu licitációt, melyet ép azon emberek Űznék, kiknek legkevesebb biztosítási tökéjök van úgy erkölcsi, mint anyagi értelemben.

„ígérem,hogyha megválasztotok,— azesetben az adó terheit köny- nyitendem, a trafikot, accist eltörlendem.11 ígérem, hogy a katonáskodást megszüntetem, s az államjavak jövedelmeit a honpolgárok között szétosztatom. ígérem hogy a közalapítványi birtokokat, úgy a papok jószágait felosztandoin, a párbért és stemplit eltörlöm, stb.“-4 T Á II

Egy iparlovag.

(Folytatás.)

— Alázatos szolgája. Orvendek. Sz. úrhoz van szerencsém ? Azonnal megismertem. A leírásból kérem, a leírásból. Sok szépet hallottam kegyedről. (Helyet mutatok neki. Arszlán-könnyedséggel veti magát a divánra.) Köszönöm. Épen most szálltam le a vasútról. Toi- lettet sem érkeztem csinálni, annyira égetett a vágy, kegyedet láthatnom, személyesen megismerhetnem. Meg fog,bocsátani, hogy úti ruhámban tettem első tiszteletemet. Igaz !... Én magvasfalvi Kernéry Amadéusz, Guidó vagyok, zongoraművész és zeneszerző. A nagy Liszt legkedvesebb tanítványa. Ajánlóleveleim vannak kegyedhez, mint itteni müpártolóhoz, nagy mesteremtől, és Reményi Ede barátomtól, kivel már több hangversenyben játszottam együtt. Különben legközelebb Münchenben, Bécsben és Pesten adtam fényesen sükerült hangversenyeket. Most Kassára és De brecenbe kaptam sürgős és kecsegtető meghívásokat.Egerben még nem voltam. Meg akartam ismerni a várost, s itt egy vagy két hangversenyt szándékom rendezni, ha van müértö publikuma. Remélem, lesz szives kegyed célomat becses köz- remunkálásával elösegélni, s engemeta város tekintélyesebb köreiben bemutatni.11

Ennyi ékesszólásra nem tudtam méltóképen felelni. Mosolyogva bámultam egy darabig a nagy művészt, s gondolkodóba estem. Délelőtti 11 óra körül volt az idő, s miután az abonyi indóháztól a szállító kocsik reggeli 7 és délutáni 2 órakor szoktak, a vonatok rendes járása szerint, városunkba megérkezni, nem foghattam meg, meEzen Ígéretek után fokozatos rendben következik már a communis mus, és a szabadrablás.

És ki tagadja, hogy a politikai kalandorok ép ezen Ígéretek által erőlködnek leginkább hatni a hiszékeny s könnyen elcsábítható tömegre; ki tagadhatja, hogy emez ámításokat nem szórják halomszámra a szegény, fejletlen nép közé ? Hiszen naponkint látjuk, halljuk és tapasztaljuk eme lelkiismeretlen eljárás számtalan példáit, melyektől a jobb érzés undorral és iszonyattal fordul el.

A választópolgároknak tehát ép ezért kétszeres figyelemmel kell jelöltjök múltját, jelenét megbírálni, s különösen óvatosan és gondosan megbírálni, vájjon lehető e, hogy az oly könnyen elszórt üres Ígéretek bármely esetben, bármely párt uralomra jutása alkalmával csak némi részben is beváltathassanak, és miután csak egy kevés józan értelemmel s jó akarattal bármely gondolkodó azon eredményre fog jutni, hogy az állam jövedelmeinek eltörlésével kiadásai is megszűnvén, nem képes magát föntartani, hogy a véderő és katonáskodás eltörlésével, a közbiztonság is megfog szűnni, — hogy úgy a testületek, mint az áliam javainak elvételével már a tulajdon-jog szentsége sértetik meg, — mely után senki sem lehet többé biztos, hogyha valamije van, az másnap az ingyenélök és herék közprédájává nem válik, — mindezek meggondolásánál könnyen be fogja látni, hogy a borura-derü- re Ígérő képviselő-jelölt — ámi t ó ka 1 ando r,ki mások hiszékenységének kizsákmányolásával, s a haza békés felvirágzásának, nyugalmának és jólétének árán akar magának könnyű életmódot szerezni.

Mert mit gondol egy ily egyén a haza boldogságával ? A kalandor kalandor marad örökké, kinek ott a hazája, hol munka nélkül megélhet. Elve : ubi bene, ibi patria, — mert minden kalandor iszonyodik a becsületes munkától.

Azt mondja Jókai egy munkájában, hogy jó föld ez az áldott magyar föld ; mindent átalakit, — értvén alatta, hogy a nemmagyarból is magyart csinál.

Ez bizony nagy csalódás s nem egyéb üres költői phantasiánál; inkább azt mondhatjuk : e jó magyarföldben a gonddal ültetett nemes fa lassan tenyészik, mig a gaz, mint a szerbtövis, kiirthatlanul terjed.

/ Emlékezzünk csak vissza a legközelebbi munkás mozgalmakra; — melyeknek célja a felforga tás, a zavarosban halászás volt, minő egyének állottak eme mozgalmak élén ? Mind rongy, ország-futó idegen himpellérek, kiknek sem országa sem hazája, kik, ha bennünket tönkre tesznek, kacagva állnak odább, mert hisz nekik „nincs mit veszteniük", szivük pedig érzéketlen kéreg.

És ily emberek tudtak követőkre találni, kiknek nem volt kevesebb szándékuk és tervük, csak a Gellérthegy elfoglalása, Budapest

lyik vonatról szállhatott le épen ez időben az én tisztelt nagy művész vendégem, ki oly sebten jött hozzám, hogy még ruhát sem erkezett váltani? Ezek folytán Liszt-Reményi-féle ajánló leveleinek léteiét, vagy hitelességét is kezdtem egy kissé kétségbe vonni. Igyekeztem azonban nem várt nagy bizodalmát szokott udvariassággal viszonozni.

„Szép. .. igen szép . . . szóltam végre némi zavarral, — legyen meggyőződve uram, hogy mindent megteszek, mi csekély erőmtől kitelik ; — azonban, . .—

Művészem nem várta be dictióm végét, hanem felugrott, s mint aki otthon van, sans géné et façon, a nyitott zongorához ült, s elkezdett játszani.

Játszott, azaz, hogy verte a fortepiánót, — mint a régiek mondták. Hogy mit játszott, bajos volna megmondani, de az én művészem olyan glissandokat kör mölt, hogy a fülem is kétfelé állt tőle, s csakhamar tisztába jöttem virtuozitása felöl.

Dictum, factum. Pár nap alatt „egy maga11 beszaladta a várost, betolakodott úri házakhoz, s — a mi nálunk a csudával határos, kerített zongorát és közreműködőket. Nagy programot nyomatott, melyben magát zongora-virtuoznak és Liszt tanítványának nevezte, s minthogy a nyomda pénz nélkül nem volt hajlandó a falragaszokat kiadni, nagy művészünknek pedig egy árva batka sem háborgatta zsebeit,megfogta „baiek“-nak Zs.E. művészbarátunkat, ki j ót állott érte, s kinek később, mint jótállónak, a nyomda-költségeket csakugyan ki is kelle fizetnie.

De eljött a koncert estélye. A kezdet ’/28-ra vala téve. Nyolc óra is elmúlt, — denique publicum nem jött. A teremben egy pár em-