Eger - hetilap, 1872

1872-05-23 / 21. szám

164 értesítése, hogy a nevezett zászlóalj zászlójának ünnepélyes fölszente­lése junius 9-én fog megtartatni. 23. ) A cséfai pusztán emelt Si may féle töltés megvizsgálása vé­gett kinevezett küldöttség jelentése, s Déva-Ványa városának ugyan e tárgyban beadott kérvénye. 24. ) Az állandó választmány jelentései. 25. ) Az igazolási választmány jelentései a saári, kompolti, m- tárkányi és. m.-túri választásokról. 26. ) Özv. Balássovich Jósefné kérvénye, melyben a zár alatt le­vő szuhai közös erdő zárgondnokául Lipthay Sámuel mindszenti la­kost kéri kineveztetni. 27 ) Karpelesz Albert nyilatkozata, hogy virilis jogát nem He­vesmegyében gyakorolja. Gyöngyösi dolgok. (Tisztuj it ás. Pulszky Ferenc.') (Gyöngyös, máj. 20. 1872.) Habár némely „törik-szakad“ hiva­talra vágyók s köztük egy polgármesteri aspiráns is elég föltünőséggel akartak izgalmakat létrehozni, s különösen említett aspiráns ur, — ki­nek nevét ezúttal még elhallgatjuk, de hasonló érdemekért nem sokára a közönség épülésére és saját magának nagyobb dicsőségére kinyo­matjuk, — a piacon és kereskedésekben kilátásba helyezve, hogy a választáson— „vér fog folyni;" mégis a tisztujitás máj. 16-án Berecz Ferenc, megyei kiküldött elnöklete alatt, a legszebb rendben és értelmes polgárokhoz méltó módon ment végre. A megválasztottak a következők ; Polgármester: Fökövy Antal, kapitány: A1 berth y Pál, közigazgatási 1-ső tanácsos: Handzélyi István, 2-ik Fodor Flórián, 3- ik Kovács Pál; főjegyző: B altás Ferenc, 1-sö al­jegyző Bállá Vince, 2-ik Kút al ek Arthur; főügyész: Lipkay Kálmán; alügyész: Mátray Sándor, mérnök: Szabó Imre. Ar- vaszéki tanácsosok: Gyürky János, Bállá Gábor. Közgyám: Fehér Jószef. Pénztárnokok; kincstári : Hugyecz N. házi : Rezutsek Mátyás. Ellenőr SpserhofferN. Számvevő : S v e- ticska N. Tollnokok: Kardos Károly, B a r d ó c y György. és tisztább amannál, melyet a hollandi Margit királyné az alvó d’Alain Chartier ajkaira nyomott, több alázatot bizonyító, mint azon lábcsók, melyet Diocletián behozott... ez egy halálra itéltnek meg- csókolása. Egy szerencsétlen súlyos bűntettet követett el, és halálra Ítélte­tett. Tette valóban borzasztó, tartása igazán makacs és cynikus. Az utálás és undor tárgya embertársai szemeiben — lép a vérpadra. Egy férfiú azonban követi, támogatja, karjaival átöleli. Az el­itéit elhagyatva, mindenkitől megvetve hiszi magát. De tévedett. Bi­zonysága e ténynek ama férfiú, ki előtte lép, és nem tárad ki vigasz­talásában. Még a vérpad lábánál sem tagit tőle, inti, bátorítja, fölfelé mutat, lelkét oda emeli ... és végezetül a félelem és rettegéstől sá­padt arcát megcsókolja! Az utolsó emlék, melyet a szerencsétlen e világból magával vi- szen — egy csók, a béke a kiengesztelés csókja! Egy áldozár, egy lelkész, az isteni irgalom és szeretetnek való­di és egyedüli őrzője az, ki ez utolsó csókot halvány ajkaira nyomja! (F—ból) Alföldy. A Vezúv kitörése. Palmieri, a hírneves tudós, f. hó 9-én Nápolyban a technikai akadémiában nagyszámú hallgatóság előtt értekezést tartott a Vezúv legutóbbi kitöréséről. Bár az eső szakadatlanul esett, a terem zsúfo­lásig megtelt hallgatókkal. Midőn Palmieri a szószékre lépett, az egész közönség felemelkedett helyéről, s zajos tapsokkal üdvözölte a hírneves tudóst, ki a Vezúv legutóbbi kitörése alkalmával ezernyi veszély közepette megállta helyét a tudomány valódi bőseként az ob- servatoriumon, honnan a Vezúv kitörését közvetlenül megfigyelhette. Megköszönvén a szives fogadtatást, a vulkánok elméletének s az e téren felmerült különböző nézeteknek előrebocsátása után áttért érte­kezésének tulajdonképem tárgyára. A vulkánok elmélete még nincs megállapítva. Hiányzanak szilárd alapon nyugvó s általános érvényű elvek, melyek nyomán törvényt lehetne alkotni. Palmieri észleletei Nyilvántartó: Wolf Géza. Főorvos : G y ö n gy ősi Samu; alorvost Káplán y József. Rendőrbiztos : Hol tsuk Rudolf, vásárbiró: Kő­szögi József. Szállásbiztos : L e t a n o v s z ky József. Város-gazda : S u 1 y i k. N. Ezen névsorból kitetszik, hogy az teljesen méltányos és szabad­elvű alapon állíttatott össze, lévén benne jobb és baloldaliak, és iz­raeliták is. Rendelkezett pedig a jobboldal 32—45 szótöbbséggel. A jobb oldal egyátaláu nem ambitionálja azon dicsőséget, hogy a másik pártnak hóhéra legyen, — nem úgy, mint ugyancsak több­ször említett polgármesteri asprians úrról beszélik, hogy az a tiszte­letreméltó meggyőződése van, amint hogy nyilvánító is, miszerint: „a jobboldaliaknak még a csemetéit is ki kellene' irtán i.“ Ámbár a sok halál és vér is reá nézve haszontalan volna, mert ö akkor sem lenne polgármester, amint hogy a baloldal most is nem őt, hanem Rád y Endre urat tisztelte meg a jelöltséggel. Talán soká is foglalkoztunk ezen egyetlen „urral“, de azt vélem, ez szükséges. Az ilyen urat ki kell venni a pártból, mely higgadtan és tisztességesen viseli magát, — és extra kell vele elbánni, amint érdemli. Az említett okoknál fogva a tisztikar ilyetén alakulása a lehe­tőségig békitőleg és jól fogadtatott. Este Fökövy Antal polgármester Kálazdy Mór, a Deák­párt derék elnöke és Mahovszky Antal a párt fáradhatlan és törhetlen vezértagja nagy fáklyás menettel és üdvözlő szónoklatokkal tisztelteitek meg. A baloldali czizmadia inasok egyes kiáltásait tekintetbe nem véve, e tisztelgés is minden izgalom és rendetlenség nélkül folyt le. Ezekkel kapcsolatban szabad remélnünk, hogy valamint a jobb­oldal Berecz Ferenc urnák két óráig tartó beszédét nem háborgatta, úgy a tiszt, baloldal is fog annyi önuralom és illemérzettel birni,hogy Pulszky Ferenc ur majdani előadását, ha már meghallgatni nem is, de kitürni fogja tudni. Pulszky Ferenc máj. 26-án váratik választói közé, mely al­kalommal, mint halljuk, egy nagyobb mérvű beszédben kifejti a jobb és baloldal összes politikai irányát és egyiknek is, másiknak is következményeit. Az értelmes polgárok bizonyosan nagy7 érdekkel néznek az alkalomnak elébe, midőn az ország egyik legkiválóbb te­rendkivül érdekes tüneményeket ismertettek meg a tudományos vi­lággal, melyekből biztos következtetéseket lehet vonni a vulkánok természetére vonatkozólag. 0 azon meggyőződésnek adott kifejezést, hogy a Vezúv legutóbbi kitörése csak folytatását képezte az 1871. évi január 1-én történt lávaömlésnek, mely azon naptól kezdve a leg­utóbbi kitörésig majd több, majd kevesebbb erővel folyton észlelhető volt. E tizenhat hónapi időtartam folyamában a lávaömlés egy nap sem szűnt meg. Ezen állításának igazolására az 1621-iki kitörésre hi­vatkozott, mely ezerek életébe került, s a hegy egész környezetét el­pusztította. Értekezésének további folyamában a Vezúv hasadékait ismertette meg, s azon természettani okokat, melyek ezen hasadéko- kat előidézték, s az általa felállított elmélet alapján előadá azon okokat, melyek folytán a legközelebbi kitörés alkalmával több kráter meg­nyílt. A tudós tanár előadásában volt egy hely, mely a hallgatók fi­gyelmét különösen felköltötte. Látható megindulással beszélt ugyanis a legutóbbi kitörés áldozatairól. Azok holt testeit, kik april 26-án az atrio del cavallo nevű nagy nyíláson innen maradtak, mind fel lehet találni, a többiek azonban, — és ezek száma ismeretlen — kik vi­gyázatlanságukban a nyíláson túl mentek, még mielőtt az előbbi em­lített kráter felnyílt volna, a tüzoszlopok azonnal elnyelték s azon pillanatban szénné váltak. A h allgatóságon meglátszott a borzongás, midőn Palmieri előadta, hogy néhány nap óta a Vezúv említett helyén egész sereg varjú látható. E jelenség kétségbevonhatlanul igazolja, hogy ott emberi testmaradványok léteznek, melyeken ezen utálatos dögök lakmároznak. Végül arra figyelmeztet Pa 1 mieri, hogy az ily kitöréseknél úgyszólván a viz játsza a főszerepet, s azért rendesen felhőszakadások és viharok kisérik az egyes kitöréseket. Ezen állítá­sának igazolására számos vihart számlált el, melyek Nápolyban és környékén dühöngtek, s különösen utalt egy irtózatos viharra, mely nem rég még az utcán való járást is megnehezítette s valóságos özön­vízzel volt egybekötve. Palmierit előadása végeztével a legzajosabb tetszésnyilatkozatokkal áraszták el a hallgatók. A tudós tanár a hall­gatóság által képzett sorfalak között haladt végig még az utcán is, szűnni nem akaró ovátiók zápora alatt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom