Eger - hetilap, 1872
1872-05-23 / 21. szám
164 értesítése, hogy a nevezett zászlóalj zászlójának ünnepélyes fölszentelése junius 9-én fog megtartatni. 23. ) A cséfai pusztán emelt Si may féle töltés megvizsgálása végett kinevezett küldöttség jelentése, s Déva-Ványa városának ugyan e tárgyban beadott kérvénye. 24. ) Az állandó választmány jelentései. 25. ) Az igazolási választmány jelentései a saári, kompolti, m- tárkányi és. m.-túri választásokról. 26. ) Özv. Balássovich Jósefné kérvénye, melyben a zár alatt levő szuhai közös erdő zárgondnokául Lipthay Sámuel mindszenti lakost kéri kineveztetni. 27 ) Karpelesz Albert nyilatkozata, hogy virilis jogát nem Hevesmegyében gyakorolja. Gyöngyösi dolgok. (Tisztuj it ás. Pulszky Ferenc.') (Gyöngyös, máj. 20. 1872.) Habár némely „törik-szakad“ hivatalra vágyók s köztük egy polgármesteri aspiráns is elég föltünőséggel akartak izgalmakat létrehozni, s különösen említett aspiráns ur, — kinek nevét ezúttal még elhallgatjuk, de hasonló érdemekért nem sokára a közönség épülésére és saját magának nagyobb dicsőségére kinyomatjuk, — a piacon és kereskedésekben kilátásba helyezve, hogy a választáson— „vér fog folyni;" mégis a tisztujitás máj. 16-án Berecz Ferenc, megyei kiküldött elnöklete alatt, a legszebb rendben és értelmes polgárokhoz méltó módon ment végre. A megválasztottak a következők ; Polgármester: Fökövy Antal, kapitány: A1 berth y Pál, közigazgatási 1-ső tanácsos: Handzélyi István, 2-ik Fodor Flórián, 3- ik Kovács Pál; főjegyző: B altás Ferenc, 1-sö aljegyző Bállá Vince, 2-ik Kút al ek Arthur; főügyész: Lipkay Kálmán; alügyész: Mátray Sándor, mérnök: Szabó Imre. Ar- vaszéki tanácsosok: Gyürky János, Bállá Gábor. Közgyám: Fehér Jószef. Pénztárnokok; kincstári : Hugyecz N. házi : Rezutsek Mátyás. Ellenőr SpserhofferN. Számvevő : S v e- ticska N. Tollnokok: Kardos Károly, B a r d ó c y György. és tisztább amannál, melyet a hollandi Margit királyné az alvó d’Alain Chartier ajkaira nyomott, több alázatot bizonyító, mint azon lábcsók, melyet Diocletián behozott... ez egy halálra itéltnek meg- csókolása. Egy szerencsétlen súlyos bűntettet követett el, és halálra Ítéltetett. Tette valóban borzasztó, tartása igazán makacs és cynikus. Az utálás és undor tárgya embertársai szemeiben — lép a vérpadra. Egy férfiú azonban követi, támogatja, karjaival átöleli. Az elitéit elhagyatva, mindenkitől megvetve hiszi magát. De tévedett. Bizonysága e ténynek ama férfiú, ki előtte lép, és nem tárad ki vigasztalásában. Még a vérpad lábánál sem tagit tőle, inti, bátorítja, fölfelé mutat, lelkét oda emeli ... és végezetül a félelem és rettegéstől sápadt arcát megcsókolja! Az utolsó emlék, melyet a szerencsétlen e világból magával vi- szen — egy csók, a béke a kiengesztelés csókja! Egy áldozár, egy lelkész, az isteni irgalom és szeretetnek valódi és egyedüli őrzője az, ki ez utolsó csókot halvány ajkaira nyomja! (F—ból) Alföldy. A Vezúv kitörése. Palmieri, a hírneves tudós, f. hó 9-én Nápolyban a technikai akadémiában nagyszámú hallgatóság előtt értekezést tartott a Vezúv legutóbbi kitöréséről. Bár az eső szakadatlanul esett, a terem zsúfolásig megtelt hallgatókkal. Midőn Palmieri a szószékre lépett, az egész közönség felemelkedett helyéről, s zajos tapsokkal üdvözölte a hírneves tudóst, ki a Vezúv legutóbbi kitörése alkalmával ezernyi veszély közepette megállta helyét a tudomány valódi bőseként az ob- servatoriumon, honnan a Vezúv kitörését közvetlenül megfigyelhette. Megköszönvén a szives fogadtatást, a vulkánok elméletének s az e téren felmerült különböző nézeteknek előrebocsátása után áttért értekezésének tulajdonképem tárgyára. A vulkánok elmélete még nincs megállapítva. Hiányzanak szilárd alapon nyugvó s általános érvényű elvek, melyek nyomán törvényt lehetne alkotni. Palmieri észleletei Nyilvántartó: Wolf Géza. Főorvos : G y ö n gy ősi Samu; alorvost Káplán y József. Rendőrbiztos : Hol tsuk Rudolf, vásárbiró: Kőszögi József. Szállásbiztos : L e t a n o v s z ky József. Város-gazda : S u 1 y i k. N. Ezen névsorból kitetszik, hogy az teljesen méltányos és szabadelvű alapon állíttatott össze, lévén benne jobb és baloldaliak, és izraeliták is. Rendelkezett pedig a jobboldal 32—45 szótöbbséggel. A jobb oldal egyátaláu nem ambitionálja azon dicsőséget, hogy a másik pártnak hóhéra legyen, — nem úgy, mint ugyancsak többször említett polgármesteri asprians úrról beszélik, hogy az a tiszteletreméltó meggyőződése van, amint hogy nyilvánító is, miszerint: „a jobboldaliaknak még a csemetéit is ki kellene' irtán i.“ Ámbár a sok halál és vér is reá nézve haszontalan volna, mert ö akkor sem lenne polgármester, amint hogy a baloldal most is nem őt, hanem Rád y Endre urat tisztelte meg a jelöltséggel. Talán soká is foglalkoztunk ezen egyetlen „urral“, de azt vélem, ez szükséges. Az ilyen urat ki kell venni a pártból, mely higgadtan és tisztességesen viseli magát, — és extra kell vele elbánni, amint érdemli. Az említett okoknál fogva a tisztikar ilyetén alakulása a lehetőségig békitőleg és jól fogadtatott. Este Fökövy Antal polgármester Kálazdy Mór, a Deákpárt derék elnöke és Mahovszky Antal a párt fáradhatlan és törhetlen vezértagja nagy fáklyás menettel és üdvözlő szónoklatokkal tisztelteitek meg. A baloldali czizmadia inasok egyes kiáltásait tekintetbe nem véve, e tisztelgés is minden izgalom és rendetlenség nélkül folyt le. Ezekkel kapcsolatban szabad remélnünk, hogy valamint a jobboldal Berecz Ferenc urnák két óráig tartó beszédét nem háborgatta, úgy a tiszt, baloldal is fog annyi önuralom és illemérzettel birni,hogy Pulszky Ferenc ur majdani előadását, ha már meghallgatni nem is, de kitürni fogja tudni. Pulszky Ferenc máj. 26-án váratik választói közé, mely alkalommal, mint halljuk, egy nagyobb mérvű beszédben kifejti a jobb és baloldal összes politikai irányát és egyiknek is, másiknak is következményeit. Az értelmes polgárok bizonyosan nagy7 érdekkel néznek az alkalomnak elébe, midőn az ország egyik legkiválóbb terendkivül érdekes tüneményeket ismertettek meg a tudományos világgal, melyekből biztos következtetéseket lehet vonni a vulkánok természetére vonatkozólag. 0 azon meggyőződésnek adott kifejezést, hogy a Vezúv legutóbbi kitörése csak folytatását képezte az 1871. évi január 1-én történt lávaömlésnek, mely azon naptól kezdve a legutóbbi kitörésig majd több, majd kevesebbb erővel folyton észlelhető volt. E tizenhat hónapi időtartam folyamában a lávaömlés egy nap sem szűnt meg. Ezen állításának igazolására az 1621-iki kitörésre hivatkozott, mely ezerek életébe került, s a hegy egész környezetét elpusztította. Értekezésének további folyamában a Vezúv hasadékait ismertette meg, s azon természettani okokat, melyek ezen hasadéko- kat előidézték, s az általa felállított elmélet alapján előadá azon okokat, melyek folytán a legközelebbi kitörés alkalmával több kráter megnyílt. A tudós tanár előadásában volt egy hely, mely a hallgatók figyelmét különösen felköltötte. Látható megindulással beszélt ugyanis a legutóbbi kitörés áldozatairól. Azok holt testeit, kik april 26-án az atrio del cavallo nevű nagy nyíláson innen maradtak, mind fel lehet találni, a többiek azonban, — és ezek száma ismeretlen — kik vigyázatlanságukban a nyíláson túl mentek, még mielőtt az előbbi említett kráter felnyílt volna, a tüzoszlopok azonnal elnyelték s azon pillanatban szénné váltak. A h allgatóságon meglátszott a borzongás, midőn Palmieri előadta, hogy néhány nap óta a Vezúv említett helyén egész sereg varjú látható. E jelenség kétségbevonhatlanul igazolja, hogy ott emberi testmaradványok léteznek, melyeken ezen utálatos dögök lakmároznak. Végül arra figyelmeztet Pa 1 mieri, hogy az ily kitöréseknél úgyszólván a viz játsza a főszerepet, s azért rendesen felhőszakadások és viharok kisérik az egyes kitöréseket. Ezen állításának igazolására számos vihart számlált el, melyek Nápolyban és környékén dühöngtek, s különösen utalt egy irtózatos viharra, mely nem rég még az utcán való járást is megnehezítette s valóságos özönvízzel volt egybekötve. Palmierit előadása végeztével a legzajosabb tetszésnyilatkozatokkal áraszták el a hallgatók. A tudós tanár a hallgatóság által képzett sorfalak között haladt végig még az utcán is, szűnni nem akaró ovátiók zápora alatt.