Eger - hetilap, 1872
1872-05-16 / 20. szám
XI. éri folyam. 20. szám. Májos 16-án 1872. Előfizetési dij : Egész évre Félévre Negyedévre . Egy hónapra Egyes szára 5 ft — kr. 2 ft 50 kr. 1 ft 30 kr. — -Í5 kr.- 12 kr. EGEE. Hirdetésekért : minden 3 hasábzott petit sorhely után 4, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 10 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiailo-llivatal : a lyceumi nyomda. Előfizetéseket el (ogad .-a szerkesztősé'J (Széchenyi-utca 84. az.) J ént s ch G. könyvkereskedése a minden k. postahivo ol. Hivatalos hirdetésekért elre fizetend : egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr. Vidéki hirdetéseket elfogad Mosse R. Bécsben. A politikai kalandorok. (t. m.) Mint hajdan a keresztes hadjáratok, később az amerikai continens fölfedezése előteremtő ama kalandorok sokaságát, kiknek kebelében a kenyere, hátán volt a háza: úgy most a baloldali politika által föltüntetett igéret-föld vagy többnyiig csak ígért föld gombamódra növeszti azon uj képviselőjelöltek számát, kik egy-egy árva táskával kezökben szerteszét küldetnek az országba kerületet keresni. Mennyire sülyedtünk 1861 óta, s mily óriási mérvet vön hanyatlásunk a politikai morál terén 1848 óta: alig párhuzamozható ; de hogy e retrograd állapotokat egyenesen a szélső ellenzék politikája idézte elő, oly világos, hogy alig szorul bizony Ugatásra. Még 1848-ban, midőn a megyei uj bizottmányok megalakultak, a választó kerületekben kijelölendő képviselőkre nézve teljes egyetértés uralkodott az értelmiség között. Jelszóvolt: „a legérdemesebb szabadelvű." 1861-ben volt még kegyelet az érdemiránt, s habár sokan a 48-ból lopott nymbuszszal takaróztak, és a nagyhangú cbarlatánok is felütötték már itt-ott bozontos fejőket : legnagyobbrészt a nép még mindig hódolt a valódi tekintélynek, s csak ritka helyütt sükerült a „népboldogitók“-nak tért foglalni s fészket rakni. ___ A hiúság- s nyegleségből támadt vágy, a képviselői állás után terjedtebb mérvet 1865-ben kezdett venni. Ekkor már a főváros proletár-világa is, — még ekkor alig megfogható szemérmetlenséggel— e téren keresett magának könnyű megélhetési módot, sükeres halászatot a zavarosban. A kalandorok szét is szállingóztak szerencsét próbálni, de számításaiknak még akkor sem eléggé megfelelő süker- rel, mert a nép zöme még mindig a képviselőjelölt múltjában kereste sorsa kedvezőbb fordulatának biztosítékát, és sokat adott rá, ha jelöltje a kerületben lakott s volt még mit vesztenie; szóval: még akkor a jött-menteknek nem derült fel a csillaguk. De j »tt az Í860-iki képviselőválasztás, s az ezt megelőző országgyűlési három év alatt elszórt gyanúsítás, rágalom, minden tekintély rombadöntése, s az olcsó szájhős-hazafiság tömjénezése,— melyet a baloldali közlönyök oly lelketlenül űztek, hogy ellenökben magár, az ellenzék egyik tekintélyesebb párthivét és journalistáját Jókai Mórt is felszólalásra s a jogosult érdemek védelmére készté, — megtermé áldástalan gyümölcsét, s az elkészített talajban a gyom és burján hatalmasan és kiirthatlanul kezde felsarjadni. — Ur Isten! minő emberek tűntek föl egyszerre képviselő-jelöltekül, s hányán lettek megválasztva, — a valódi érdem gunyja-, s a közértelmiség botrányára — a kalandorok közöl, hogy képviseljenek ezer meg ezer becsületes honpolgárt! —Mert hiszen öt forint napidij és 800 frt szálláspénz soha nem álmodott fényes kilátás volt egy kóborra nézve, kinek még hazudnia sem kellett, midőn választói előtt sunnyogó pá- thoszszal kiabálta, hogy : „nincs többé mit veszteni!.11 És ezzel a proletariátus hatalmas hullámot vert társadalmunk tengerében, s a piszok fölül kerekedett az előbb tiszta viz tükörén. Ámulat fogja el a higgadt gondolkodót, ha a fölött elmélkedik: miként birt tért foglalni a társadalomban, sőt helyenkint annak egyes rétegeit teljesen terrorizálni oly elem, melynél nemcsak az értelem, s megbízható jellem, de még a tisztességes megélhetési mód is hiányzott. De hiába! ök kitalálták ennek a nyitját, s megkezdett utjo- kon tervszerüleg haladtak. Először is az üres Ígéretek kiapadhatlan tárát zsákmányolták ki ; — Ígértek füt-fát ; a könnyenhivö tömeg pedig kapott a csalékony színekkel rajzolt elérhetlen jövön, mert hiszen ki az, ki jobblét után ne sóvárogna? ! Tovább mentek. Néhány zuglapot alakítva, hangos torokkal mosdatlan szájjal piszkoltak le mindent és mindenkit, ha utjokban állt, s ennek az lön következése, hogy a józan szerénység kitért a veszettség utjából, s az ellenzéki mérsékelt hírlapirodalomnak nem volt elég bátorsága kinyesni a feltolakodott fattyúsarjadékot. De lett is eredménye eszeveszett garázdálkodásuknak. Orszá- goshirü jobb és baloldali férfiak buktak el mellettök, sőt megtörtént, hogy maga Kossuth Lajos is kisebbbségben maradt, egy választás alkalmával, oly ember ellenében, ki épen az 1848-iki nagy eszmék viadala e tragikus hősének aegise alatt lépett föl képviselőjelöltül. Es a történelem botrányára, oda jutottak a magyar törvényhozás teremébe, nagyhirü, érdemekben gazdag, szeplőtlen jellemű hazafiak sorába oly individuumok, kiknek jelleme fölé a magyar Clio fátyolt szeretne boritni, — sa nagy hadvezérek, régibb és újabb státusférfiak, hazaszeretettől lángoló s hazafigondokban őszült nagynevű bajnokaink közé tolakodtak azok, kik a rabszolgaság éveiben fizetett s mindenre kész zsoldosai voltak az önkénynek és zsarnokságnak. (Folytatjuk.) Pince-gazdászatunk. ur. Magamról — kérlelhetlen hydropatáról — példát nem vehetek, hanem egy rendes bor-élvezöt ha meg kérnék, hogy definiálja abort, hihetőleg így felelne : a bor kellemes ital, mely az egész testet emelkedett hangulatba hozza, neki erőt, egészséget, vidorságot kölcsönöz — természetesen: mértékletesen élvezve. — A jó bor óvszer a legmakacsabb váltólázak ellen, az üdülő erőtlen betegnek erőt, egészséget ád. A jó bor fokozza az étvágyat, előmozdítja az emésztést; a jó bor nem hiányozhatik jó asztalnál. Helyes pincekezelés nélkül azonban nem létezik állandó, azaz változásoknak alá nem vetett bor ; erre pedig szaktudomány kívántatik. Nem sok belátás kell ahhoz, hogy mindent, mit alaposan érteni, s haszonnal végrehajtani akarunk, tanulni szükséges. A legegyszerűbb józan ész hozza ezt magával. Mezei gazdaság, ipar és kereskedés a társadalmi létezésnek azon legfőbb tényezői, miktől egy nemzet anyagi szegénysége, vagy anyagi gazdagsága függ. Ezeknek pedig mindegyike azon mértékben háládatosb, melyben az egyének, kik e különböző foglalkozásoknak élnek, értelmesebbek. Igaz ez oly annyira, hogy szegény földön, de értelmes emberektől lakott ország, jólétben van ugyanakkor, midőn másutt a legáldottabb földön, de parlagon hagyott értelmiség mellett, szegénység és nyomor honol. A társadalmi kereseti források közt ipar és kereskedés általában minden nemzetnél sokkal szerencsésebbek a mezei gazdaságnál. Azon, hogy a kereskedést vagy az ipart tanulnunk kell, senki sem kételkedik, sőt minden kereskedő és iparos első gondjának tartja: gyermekét, kire egykor üzletét hagyni fogja, leendő rendeltetéséhez képest a lehető legtökéletesebben kimivelni. Nem úgy a mezei gazdaság, s ennek rokon ágai. Alapja ez bár az egész társadalmi épületnek, vele mégis csak elvétve látjuk, hogy igazán törődnék valaki. Mi lehet e visszás, e fonák felfogásnak oka; mi fejti nekünk ez anomal eljárást meg? Szerintünk azon körülmény, hogy a társadalmak hajdani politikai szerkezete kizárta a haladási ingert sőt lehetőséget. A feudal viszony általános volt. Csak két évtizede, hogy attól hazánk is megmenekült. Mig e viszony létezett, a földbirtokosnak jobbágyai megmivelték földjét, csűrébe hordották terméseik bizonyos részét, s ő — ha történetesen nagy birtoknak volt ura, jól élhetett minden gond, fáradság, értelem és költekezés nélkül. Ez volt egyik s fő oka
