Eger - hetilap, 1872
1872-05-09 / 19. szám
146 Akinek tán kedve es meje van bozzá, igen alkalmas kénszeleti gyujt- mányt állíthat elő, ha a ke közé olvasztja a következő finoman porrá tört álladékokat : szekfüborsot, gyömbért, fahajat, florenci violagyökeret, levendulavirágot, dénuitkavirágot (thymian), majorannafüvet s violaleveleket. A vásznat, mint rendesen, mártsa a felolvasztott kénbe. A darabok elégése után a kén majdnem egészen egyedül ég; az égő kén hévsége elgözölögteti a hozzátett fűszeres anyagokban levő égényes olajokat; ezek elárasztják gőzükkel a hordót és megint meg- sürüdnek és oda tapadnak a hordó falaihoz. Igen kellemes izt adnak a bornak. A hordók kezelésében harmadik pont : ha jó barátunknak pár bordó bort adunk, vagy valamelyik Jákobfia felebarátunk megvásárolja borainkat, s midőn hazaszállítja a hordókat, boszankodva tapasztaljuk, hogy azok részben megromlottak, megszagosodtak, — mit kell tenni perpatvarkodás nélkül önérdekünkben ? szóval ha a hordók jövendő használatra kénezetlenül tétetnek félre, nem száraz, de szívós, nedves helyre, s kevés idő alatt megpenészednek belülről, s a beléjök öntött bor penészszagúvá válik ; — s huzamosabb ideig állva igy, a hamu szinü penész közt, sárga penészfoltok is vehetők észre, mi nagyobb romlásra, dohos, büdös szagra mutat, mi ekkor a teendőnk ? ! Tekintetbe véve, hogy az erdők annyira megfogynak, hogy nem sok év múlva, ha nem lesz is lehetetlen uj hordók csinálása, de úgy meg fog drágulni a fa, hogy a szölőmivesnek termelési hasznát nagy részben megemésztendi, — nem elvetendök a megromlott szagos hordók. Pár alkalommal hogy hordóstól adtam el boromat Feuman és Kalmár rozsnyói haszonbérlő uraknak, igen meggyűlt bajom uj hordók szerzésében ; még kész pénzért sem kaphatott az ember, főleg hogy azon években szokottnál bővebb termés mutatkozott. A szükség tehát segédeszközökről gondoskodni kénytetett, sokféle tanács után nyugalmazott hibás hordóimat előszedetém, s kezdém szemügyre venni és orvosolni, de a különféle gyógymódok, — kiégetés, agyaggal bemázolás, hideg vízzel teletöltés stb. — próbák után is kétségtelennek látszott, hogy a beléjök töltendő bor meg fog romolni ; végül az utolsó javaslatra kellett állanom, melytől mint utolsótól magam is sokat reméltem, mivel hogy nem volt már mástól remélni, — a hibás hordókba meszet oltattam ; s valóban ezen drastikus mód szagos hordóimat egyig helyrehozta, hogy maiglan jó bortartó edényekké váltak. Innét kinek hibás vagy csak gyanús hordója van, ha nem akarja borát elrontani vagy kockáztatni, az eféle hordónak vétesse fel egyik fenekét, pár emberfőnyi mészdarabot oltson bele oly formán, hogy midőn legjobban buzog a mész, rátéve legyen a kivett fenék is,, hogy igy a meleg gőz a hibás hordónak minden részét megjárja ; a forrás után a cselédek egyike csutakkal szorgosan kenje szét a dongákra és fenékre a hig meleg mészfolyadékot. Ha nagyobb mértékben volt dohos a hordó, több napig kell igy állania, különben elégséges két- hároin nap. Ezután tisztára keli vakartatni, kiforrázni, kimosatni, s a hordó helyre van állítva. Az pedig úgy is értetik, ha végkép romlott a hordó, kár reá kísérletet vesztegetni, tűzre vele. A hordók kezelésénél még szót érdemel, hogy mily nagyságú hordók a legalkalmasabbak. Erre ugyan sok azt mondja, hogy az egyéni felfogás szerint az ítélet változik. De nem úgy áll a dolog. Mert noha az aprós 3 akós hordókat könnyebb fogdosni szállítás alkalmával, de a pincében bortartásra célszerűbbek a nagyobb fajták, jobban, tökéletesebben fejük ezekben a bor. Ha a régibb borokat nézzük, úgy találjuk, hogy kezdetleg átalagba szűreitek egész Magyarország borai, s máraz haladás volt, hogy az átalag gönci hordóba ment át, ez pedig három, akósra ; s most legcélirányosabbnak tartjuk a 6 akós hordókat, ámbár bor-érlelésre az ezeknél nagyobbak még alkalmasabbak, azért látunk, urasági pincékben 12, 24 akós, sőt nagyobbakat is. Párvy. Megyei élet. Heves és K. /Szolnok t. e. vármegyék központi választmánya részéről 1872. évi május hó 6-án tartott ülés jegyzőkönyvének részes kiírása. Völgyi Lajos a t. nánai kerület részére kinevezett összeíró küldöttség elnöke, körülményeinél fogva, ezen megbízatásáról lemond. A lemondás elfogadtatik, s a t. nánai kerület részére összeíró hJT A R € A. I»Egy ügyvéd elbeszélése. (Vége.) E pillanatban lépett Charlie a szobába, mielőtt még Mrs. For- resternek ideje lett volna kissé magához térni, Murray ellenben, ki legkevésbbé sem volt felizgatva, néhány mindennapi megjegyzést kezdett az idő fölött tenni. Midőn a reggeliző szobába léptem, úgy látszott mintha a trio egyes tagjai a legjobb viszonyban volnának egymás iránt. Charlie oly vidám s gyanú nélkül volt, mint mindig, Mrs. Forrester idegesen játszott egy darab süteménynyel, mintha meg akarná enni, anélkül azonban, hogy megtette volna, Murray pedig evett s beszélgetett a legnagyobb fesztelenséggel. „Oh igen.“ monda amint én beléptem, „neje s én, Charlie, felfedeztük, hogy régi ösmerösök vagyunk. Nem csodálatos-e ez ? Mily esztelenek vagyunk mi, hogy világunkat oly nagynak képzeljük.“ A következő 24 óra folytán folytonos hallgatás s nagy vigyázat segedelmével íölfödöztem, hogy Murray szerelmének vallomásai igen hidegültek, midőn értésére adta áldozatának, hogy hallgatását bizonyos összeg pénzen megveheti ; oly ajánlat, melyre áldozata örömmel hallgatott, de mi által még csak nyomottabb lett helyzete, meggondolván, hogy rá nézve teljes lehetetlen a 200 font sterlinget megfizetni, mit az elég szerényen kért. Három napig figyeltem — képzelhető, mily nagy türelempróba volt ez rám nézve — miként gyötri amaz emberi pók a szegény legyet, mely hálójában fogva látá magát ; ö hideg, udvarias, hízelgő volt készített terve kivitelénél, mig a nő mindig gyengébb s gyengébb lett, egész tartását s bátorságát elvesztette, csak azért, hogy egy végső, kétségbeesett lépést tegyen s ez által a szenvedésnek örökre véget vessen. — A Murray megérkezte utáni negyedik nap estvéjén, elhagyám öt és Charliet az evés után, midőn ők egy palack champagnei mellett párizsi élményeiket beszélgették meg — s egy ösvényen mentem, mely egy faiskola felé vezető, ekkor Lirtelen valami tárgyra bukkantam. — Lenéztem s megismerém, hogy az egy meglehetős nagyságú tárca volt. Most természetesen nem maradt egyéb hátra, mint felemelni s tartalmát átvizsgálni, hogy birtokosát felfodözzem s neki átadjam. Az irományok átvizsgálásánál, melyek mint látám Murrayéi, azt vevém észre, hogy most ö van az én kezemben ; de aminek történni kellett, azt gyorsan kellett véghezvinni. Midőn eme elhatározáshozjutottam, egy kis tónak partján állék, Imely a faiskola közepén vala; majdnem ugyanazon pillanatban nyögését hallottam olyan valakinek, ki segítséget igényel. Rögtön azon irány felé fordulván, honnan azt jönni sejtém, az alkonyaiban, mely már éjre fordult, egy fehér ruhát láttam a tó partján lebegni. Nem tudtam mit jelentsen az, de egy gondolat kényszeritett, hogy a tüskés bokrokon keresztül a legnagyobb sietséggel oda menjek. — Kevés másodperc múlva Mrs. Forrestert karjánál fogám meg. „Mit akar tenni?“ mondám kimerülve. Nem adott nekem feleletet, de ájultan rogyott lábaimhoz. Midőn a házba érkezém, Murrayt egyedül találtam, egész figyelmét egy palack champagneire fordítván. Charlie tisztjével a dohányzó szobába ment ügyeit megbeszélendő ; az alkalom Murrayval négy szem közt beszélhetni, mire oly nagy szükségem volt, magától kínálkozott. Rögtön megragadám ez alkalmat, leülék melléje s egy pohárka champagneit töltve, egész kényelmesen láttam ügyem elintézéséhez. — Elbeszélém neki, hogy én azon véleményben vagyok, miszerint már régibb ismerősök volnánk, de miután ö azt feleié nekem, hogy csalódom, látszólag igazat adtam neki. Ezután folytatám : „Csalódásomnál a legcsodálatosabb azon képzelődésem, mely szerint önt azon két úr egyikének tartom, kiket négy esztendő előtt Readingban védelmeztem, és kik arról vádoltattak, hogy hamis kockák segélyével egy fiatal, tapasztalatlan embert tekintélyes pénzösszegtől fosztottak volna meg.“ — Sokkal nagyobb volt óvatossága, hogy elárulta volna magát; s csak mosolyogva mondá : „On valóban szép bókot mond nekem." Látám azonban, hogy jobb kezét lehúzta, mely eddig az asztalon volt. „Igen különös eset volt az, különösen a fölfödözés módja tette ilyenné. Azon ember keze az önéhez hasonlóan feküdt az asztalon^ — se közben megfogám kezét, hogy elégvilágosan mutassam meg, miként történt a csalás — „ekkor egy idegen, ki a szoba másik oldalán tilt, a csaló mellé állott, s ugyanazon pillanatban, kezét egy nagy villával az asztalhoz szegezte.“ —• Eszrevevém, hogy a