Eger - hetilap, 1872
1872-03-28 / 13. szám
99 poliia stb. vasúti állomásokon a szarvasmarhának fel- és lerakodása engedtessék meg. Mielőtt azonban a kért engedélyt helyben hagyná, felhívja a közönséget, miszerint ezen a keleti marhavész beszármazásának és terjedésének meggátlására nézve igen sürgős ügy tekintetéből nyilatkozatát halasztás nélkül terjeszsze fel az iránt, vájjon a területéhez tartozó fent idézett vasúti állomásokon felállithat-e esetről esetre ■egy közigazgatási tisztviselőből vagy községi elüljáróból és egy egészségügyi egyénből álló bizottmányt, mely nevezett állatokból álló bárhonnan és bármikor érkezett rakományokat a f. é. január hó 2ő-én 221 sz. a. kelt közrendelete értelmében azonnal ott helyben szabályszerűen megvizsgálhassa ? Kürthy Ferencz, Szentkirályi Ödön, Kaszai Bertalan és Föld- váry Sárdor szolgabirák utasittatnak, hogy a nevezett vasúti állomásokkal biró községekben tudakozódjanak : képesek-e azok a jelzett bizottmányt, mely egy községi elöljáróból és egy orvos s állatorvosból állana, a hivatott közrendelet értelmében való eljárás végett felállítani ? — s ezen tudakozódás eredményéről szóló jelentésöket az alispánnak mielőbb mutassák be, ki viszont oda utasittatik, hogy e jelentések alapján tegye meg az illető miniszterhez a kívánt fölterjesztést. Miről az alispán és nevezett szolgabirák tudomás s alkalmazkodás végett értesittetnek : Az állandó választmány pénzügyi s gazdasági szakosztályának véleményezési jelentése folytán. Gyöngyös városának 1872. évi közköltség-előirányzata azzal adatik vissza, hogy azt a helyben hagyott szabályrendelet alapján megejtendő rendezés keresztülvitele után az uj képviselő testület által állapitassa meg, s helybenhagyás végett ide akkor mutassa be, addig pedig a m. évi költségvetéshez alkalmazkodjék. Miről Gyöngyös város képviselő testületé, az iratok visszaadása mellett, tudomás és alkalmazkodás végett értesittetik. Az állandó választmány közigazgatási szakosztálya, — a főszámvevőnek a községbirói számadások megvizsgálása és a számvete halljuk az éhségtől zugolódók moraját, utasoknak, testvéreknek tekintünk, kik vendégszeretetre hívnak fel.“* — Szolga ! mondá kis vártatva Moez, urad nemeslelkü, de Judd meg, hogy valamint a harcban, úgy ebben sem múlhatja felül Moezt. Táboromban 3000 fogoly van, e perctől szabadok, vidd visz- sza uradnak; tevéitek pedig drága ajándékokkal megrakva térjenek ■vissza Amasiba. Másnap reggel a parancs szerént a 3000 harcos visszakapott fegyvereikkel, s az ezer teve értékes perzsa szőnyegekkel, arany s ezüst edényekkel megrakva tért vissza Amasiba; és nem mint a jótett jutalma, hanem mint ajándék. Ezután Moez uj ostromra indult, de Amasit mint mindig, most is készen találta a támadás elfogadására. A felállított létrákon a szultán jelenléte által felbátorított harcosok a hősiesség csodáit müvelék. Nervan elszántan küzd ura, vagy inkább barátja oldalán. Rettenthet- len bátorsága öt legelőször segité a bástyára. Itt azonban, csak kevesektől követve, nem sokára egyedül látá magát az ellen sorai közt; oroszlányként küzd, mig ereje elfogyván — elesik. E hírre a támadók bátorsága lankadt; a fájdalom és düh, mely Moezt gyötré leirhatlan. ■Őrültként rohan egy csapattól a másikhoz emberei bátorságát boszút lihegő szavai és hős tettei által élesztvén. Hasztalan. Az ostromlottak kövei széttördelék a létrákat, a rajta levők a mélységbe zuhantak. E pillanatban Ali mint villám csap, a fedezet egy részével a szétszórt támadókra. Moez kétségbeesetten küzd, s Alit a városba visszakény- szeritve, megmérhetlen veszteséggel tér táborába. Az éj beállt; homálya megszünteté a csatát. A tiszta, csendes lé- get egy hang sem zavará. Az ég ivén a csillagok milliói tűntek elő; a hold halvány fényt vete a vidékre. Moez fájdalmától gyötörtetve kilép sátorából, s a tiszta és üde Casalmach partján lépdele. Nervanra gondolt, és könyezett. — Ah ! sohajtá, drága barátom, igy kelle tégedet elveszítenem ! Ijátlak elesni és nem boszulhatlak meg. Mért nem estem el veled ! Érzelmeink, gondolataink egyek valának, mért nem egy sorsunk is ! Szerettelek, mint a becsületet, s csak Zoraide osztá veled szivemet. Becsület, hatalom, szeretet ! ti sohseni fogjátok fajdalmimat enyhíteni! E pillanatban egy ifjút pillant meg a félhományban, kinek alakja és járása őt Nervanra emlékezteié. — Szerencsétlen barátom! szóla hozzá, szellemedet látom-e ? vői munka felosztására vonatkozó indítvány tárgyában bemutatott, véleményes jelentése folytán: A szakosztály véleménye elfogadtatik, s a községi számadások, miután azok a m. számvevő és a pénzügyi szakosztály által előkészítettek, a megye törvényhatósági bizottság általi fölül viz sgálása, a számadóknak felmentése vagy elmarasztalása, valamint a tovább szükséges intézkedések megtételére vonatkozó szakosztályi jelentésé* jegyzőkönyvben foglaltak elfogadtatnak és határozattá emeltetnek, miről a m. számvevőség, az állandó választmány pénzügyi s gazdasági szakosztálya, a főügyész, a m. szolgabirák, s a rendezett tanácsú városok polgármesterei, és a m. alispán, a szakosztályi jelentés s jegyzőkönyv kiadása mellett, értesitendök. Gazdasági egyesület. Heves vármegye és a Jász kerület gazd. egyesülete részéröl Gyöngyösön 1872-ik év mart. hó 4-én tartott rendes havi ig. vál. ülés jegyzőkönyve. Jelen voltak : Kürthy Antal mint elnök, Móczár János alelnök, Barna Márk, Béla József, Csala Sándor, Dsssewffy Jób, Freyburg Lajos, Szávoszt Alfons és Vezekényi István vál. tagok. 26. Elnök az egybegyült tagok üdvözlése után az ülést megnyíltnak nyilvánítván, a múlt rendes havi ig. vál. ülés jegyzőkönyve fölolvastatott. Tudomásul vétetett, s a jelen jegyzőkönyv hitelesítésére Béla József és Vezekényi István kérettek föl. 27. Fölolvastatott a földmivelési, ipar és kereskedelmi minisztériumnak az összes gazd egyesületekhez intézett levele, melyben tudatja, hogy miután a hazai borok között igen sok oly nehéz kezelésű találtatik, melyek különösen szállítás által minőségben szenvednek: igen kívánatosnak tartaná, ha a bortermelő közönség oly kezelési móddal ismerkednék meg, mely ezen bajon segítene. Mint ilyent — Nem a szelleme, maga Nervan, feleié egy ismerős hang. — Nagy ég! mily csoda! igen, te Nervan vagy, barátom, kit szivemhez szorítok. E beszédet egy csapat jötte szakitá félbe, élén Mohamed küldöttével, ki igy szól Moezhez: — Vitéz szultán ! uram, Ali küld hozzád, hogy nevében ezeket mondjam neked : „Köszönöm Moez a megbecsülketlen ajándékot, mit küldtél, — köszönöm a 3010 foglyot, kik családjaik, s barátaiktól távol — ellentáborban valának. Gyermekeimet adák vissza, mert éa minden alattvalómat gyermekemként szeretem. Ah lr ha láttad volna azon örömet, midőn rokonaikat, barátaikat ölelék ! Én tanúja valéíc e jelenetnek, s igy szóltam: Moez ellenem, de én csak gőgje ellen küzdők, mert az izgatja őt s nem ellenséges érzete. Azért barátja Nervan térjen vissza hozzá. Ne raboljuk el az ég legnagyobb áldását azoktól, kik egymást szeretik. Egyszersmind vissza k-üldöm neked a nagyértékü kincseket, miket nekem akartál ajándékozni. Minek nekem a kincs ? Ha Amasi enyém, — elég gazdag vagyok ; s ha ezt ef kell vesztenem, — úgy én Isten által reám bízott népemmel annak romjai alatt találandjuk halálunkat." — Szolga ! — igy Moez, — mikép hálálhatom meg urad nagylelkűségét ? — Az nincs hatalmadban, szultán. — Tehát nagyobbnak hiszi magát nálam? — O nagy, mert nem tartja magát annak. — Bámulom öt, de nem tántorít meg; utánozni fogom, sőt felülmúlni is. — Azt nem teheted, mert csak ember vagy. — De urad, fél tőlem ! — O csak Istentől fél. — Urad le akar engem fegyverezni. — Ezt nem reményű, mert te sokkal hatalmasabb vagy. — Akkor mért nem adja meg magát? — Azt csak Istennek teszi, az ö kezében van a királyok sorsa. — Szolga ! nekem tetszenek feleleteid ; nemesek azok, s méltók küldődhöz. Jer, s ünnepeld velünk a barát visszatértét. A legnagyobb földi kincset — igaz barátomat nyerem vissza, minden, ki környez, oszsza örömemet ! (Folyt, köv.) *
