Eger - hetilap, 1872

1872-01-04 / 1. szám

X . évi folyam.

1. szám.

Január 4-ón 1872.

Előfizetési dij :

Egész évre . Félévre . Negyedévre . Egy hónapra Egyes szám

5 ft — kp. 2 ft 50 kr. 1 ft 30 ki .

— 45 kr.- 12 kr.

Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön

Hirdetésekért:

minden 3 hasábzott petit sorhely után 4, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 10 kr fizettetik.

Kiadó-llivatal : a lycenmi' nyomda. Előfizetéseket elfogad .-O szerkesztőség (Széohenyi-utca[84. sz.) Jentsch 0. könyvkeres ':edése s minden k. postahi>ata /„ Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő : egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr. Vidéki hirdetéseket elfogad Mosse R. Bécsben.

Megyei élet.

Eger, jan. 1. 1872.

Az „Eger", mai számával, fönállásának ti z en k e tted i k évi folyamát nyitja meg. Amaz érdeklődés, és folyton növekvő részvét, melylyel a t. közönség, s különösen városunk és megyénk lapunkat, mint érdekeinek önzetlen tolmácsát, fölkarolta, mig egyrészt szembetűnő tanúságot teszen arról, hogy lapunk helyes irányban indulva s ezen irányt szem elöl sohasem tévesztve, most teljes megnyugvással tekinthet szerény, de több, mint egy évtizedes múltjára vissza, azért is, mert mai, kivált hirlapirodalmi állapotaink ingatag s változatos viszonyai között, egy lap pályáján tizenkét évi időtartam kéfségbe- vonhatlan jele az életképességnek ; másrészt ama nemes részvét nemcsak teljes biztositékot nyújt nekünk a lap jövőjére nézve,de buzdításul is szolgál egyszersmind közlönyünk ügyének szentelt munkásságunkban s annak emelkedésére irányzott jóakaró törekvéseinkben.

E nagybecsű bizalmat, e nemes részvétet jövőre is kiérdemelni leend egyik kiváló feladatunk.

Alkotmányos életünk hatalmas fejlődését s ezzel karöltve politikai s kulturális előhaladásunknak az európai müveit államokéhoz biztosan közelgő lépteit csak a roszakaratú elfogultság nem akarja látni. Kitartó nemzeti küzdelmeink egyik legbecsesebb, s legnagyobb hord- erövel biró vívmánya kétségkívül a nyi lt, a szabadszóa törvény- hozás termeiben, úgy, mint a sajtóban, és mindenütt. A nyilt szó, ha jellemszilárd kebelből kél, nemes meggyőződéssel párosúl, s őszinte ajkakról hangzik fel — igazság. Ily értelemben hangoztatni a szabad szót a napi sajtó terén, helyesi rányba vezetni az ingatag ^véleményt, szilárd karokkal, bátor, nyilt lélekkel, s nyilt sisakkal küzdeni az igazság s jog mellett a szennyes önérdekek árja-ellenében : dicső hivatás ; álnok eszközül használni azt hitvány önzésre, gyáva ámításra, s a békés kedélyek oktalan, vészes felizgatására : bűn a haza ellen.

Ez a mi meggyőződésünk. S midőn ez elveinknek ismételve kifejezést adunk, benső örömmel üdvözöljük emez elvek kigöngyölt zászlaja alá sorakozott derék munkatársaink a olvasóink szép sorát, nem az alkalmiság conventiónális, s a szokás hideg hangján, hanem a szív igaz melegével kivánva nekik : boldog hazá b d o g újévet! /gF U

Heves és K.-Szolnok t. e. vármegyék 1871-iki dec. 28-án, előbb Bartakovics Béla örökös főispán, később Kubinyi Rudolf főispán elnöklete alatt tartott évnegyedes bizottmányi üléséből :

A megye örökös főispánja a nagyszámmal összegyűlt bizottmányi tagok|élénk rokonszenv-nyilvánitásai közt a terembe lépvén s elnöki székétielfoglalván, kijelenti, hogy miután a mindjárt felolvasandó miniszterileirat szerint|utódja már kineveztetett, — megjelenésének céljacsak az: hogy a megyei bizottmánytól, melyhez a szeretet és vonzalom oly kedves emlékei kötik, főispáni székéből búcsút vegyen. A meghatot- ság érzékeny szavaival elmondott ezen m&leg bucsuvételre, a megye főjegyzője a bizottmány nevében válaszolva Hivatkozik azon bizottmányi határozatra, melylyel az örökös főispán hazafiul érdeme, a megyével szemközt tanúsított igazán alkotmányos és bölcs tapintatú eljárása, és a megye közönségének ezek folytán iránta érzett mély tisztelete és hálája jegyzőkönyvileg megörökittetett, mely érzelmek nemcsak akkor éltek, nem csak most élnek, hanem mindenkor élni fognak a bizottmány kebelében ; — s azon kérelemmel vesz biicsút a mélyen tisztelt férfiútól, hogy részéröl ő is tartsa meg a bizottmány tagjait szives emlékezetében.

Olvastatott a m. k. belügyminiszter f. é. dec. 21-én 3326 sz. a. kelt leirata, melyben arról értesíti a megye közönségét, hogy ö fölsége, a f. é. december 18-án kelt legfelsőbb elhatározásával, az 1870. évi jXLII. t. c. 52-ik §-a értelmében, előterjesztése folytán K u- binyi Rudolf országgyűlési képviselőt Heves és K.-Szolnok t. e. vármegyék főispánjává kinevezni méltoztatott. Miről a megye közönségét oly megjegyzéssel értesíti, miszerint Bartakovics Albert egri érsek s örökös főispánt egyidejűleg felkérte, hogy a megyí tényleges kormányzatát, melyet szokott hazafias áldozatkészségévet a megye főispánjának kinevezéséig elvállalni szives volt, a megye újon kinevezett főispánjának adja át.

Tudomásul vétetik.

Erre a megye örökös főispánja a bizottmányhoz még egyszer érzékeny búcsú-szavakat intézvén, a bizottmány megújúló élénk ro- konszenv-nyilványitásai közt a teremből eltávozott.

Ezekután a hagyományos szokáshoz képest, az újon kinevezett főispán meghívására küldöttség neveztetvén, s e czélból az 1 sö alispán és központi főszolgabíró esküdt társával kiküldetvén: e meghivás folytán a kinevezett főispán, kevés idő múlva, a megye közönségének várakozó érdeklődése s harsány éljenei közt a terembe lép, s mielőtt elnöki székét elfoglalná, a magával hozott főispáni eskü mintát a főjegyzőnek elolvasás végett átadja, s a szerint az esküt leteszi ; melynek végeztével növekvő figyelemmel és méltóságos csenddel kisért következő székfoglaló beszédet tartja a megye közönségéhez :

„Midőn letett hivatalos esküm után, ezen diszes állomást elfoglalom, az erőm gyengesége és a feladat nagysága között szembe ötlő aránytalanságnál fogva — kifejteni kívánom,hönnan merítettem bátorítást a nehéz feladat elvállalására.

Biztatásomra szolgált először is azon körülmény : hogy Heves megyében nem vagyok egészen idegen. Itt, e diszes megye történeti emlékű fővárosában, Egerben születtem. Itt kezdtem, és később itt végeztem iskolai tanulmányaimat; itt vérrokonokkal, valamint pályatársak meleg baráti kebelével is találkozom; s bár sorsom eddig polgári kötelességeim teljesítését más megye területén vette igénybe, midőn most felhivattam szülőföldem irányában is a bazafiui kötelesség rám mért nehéz adóját leróni, annak terhes volta fontolgatásából vonakodnom szabad nem volt, mert habár elismerem egy részről az önmegtagadásnak azon szép nemét, mely a hivatalos állás fényét, magaslatát