Eger - hetilap, 1871
1871-06-08 / 23. szám
179 gömöri vasúthálózat kiépítése, illetőleg az ide vonatkozó szerződés beczikkelyezése iránti törvényjavaslat. A ház mindkettőt rövid vita után elfogadta. — A jun 1-én tartott ülésben Táncsics Mihály a regálék eltörlése iránt interpellálta a kormányt: szándékozik-e erre nézve még a szünet beállta előtt törvényjavaslatot előterjeszteni? — Napirenden volt a vizszabályozási társulatokról és a gátrendörségről szóló, fontos és sürgős intézkedéseket tartalmazó törvényjavaslatok tárgyalása, melynek folyamában b. Simonyi Lajos érdekes beszédben adta elő a vizszabályozási ügy állását hazánkban, visszapillantást vetett annak múltjára, s jelzé a vizszabályozási társulatok körül követendő vezér elveket. A ház mindkét törvényjavaslatot elfogadta, de néhol az eredeti szöveget lényegesen javító módosításokkal. — A jun. 2-iki ülésben Babes Vincze interpellatiót intézett a belügyminiszterhez, előadván, hogy a szegedi kir. biztosságnál egy Molnár nevű hivatalnok állítólag kinzatásokat eszközöl, kérdi: van-e erről tudomása, s szándékozik-e szigorú vizsgálatot eszközölni ? Kapp Gusztáv az igazságügyminiszterhez intézett interpellatiót. A tal- mácsi uradalom úrbéri természete iránt folyt port az igazságügyminiszter a legfőbb törvényszéktől bekivánta, s már 5 hó óta magánál tartja. Kérdi tehát : minő törvény hatalmazza öt föl, hogy az igazságszolgáltatás menetét ily módon akadályozza? Miután még néhány bizottsági jelentés bemutattatott, s a vizszabályozási társulatokról és a gátrendőrsegröl szóló törvényjavaslatok véglegesen megszavaztattak, az ülés eloszlott. — A jun. 3-iki ülésben Irányi Dániel interpellálta az összes kormányt: vájjon igaz-e, hogy a franczia külügyminiszter a mamagyar és osztrák kormányokat is megkereste a párisi menekült lázadók kiszolgáltatása iránt? s akarja-e a képviselöházat biztosítani, hogy még a közönséges gonosztevőket kiszolgáltatja, a politikai menekültekre nézve a menedékjogot sértetlenül fon fogja tartani? — Utána Simonyi Ernő interpellálta a cultusminisztert : igaz-e, hogy a székesfehérvári püspök a csalhatlansági dogmát egyházmegyéjében kihirdette? s ha igaz, szándékozik-e azon egyházmegye kormányzatát annak jelenlegi püspöke kezében továbbra is meghagyni ? — A belügyminiszter válaszolt Babes Vincze interpellatiójára a szegedi kir. biztosságnak egy Molnár nevű hivatalnoka által állítólag eszközölt kinzások iránt. A miniszter kijelenté, hogy Molnár nevű hivatalnok a szegedi kir. biztosságnál nem is létezik. Egyébiránt szigorú vizsgálatot rendelt, hogy ha kínzás bárki által elkövettetett volna, az megbüntettessék. Napirenden voltak az amerikai Egyesült-Államokkal az állampolgárság szabályozása iránt, — továbbá a Peru, Chili, Uruguay és Argentini köztársaságokkal a hajózás iránt kötött szerzö- sek, melyek rövid tárgyalás után elfogadtattak. —• A máj. 5 iki ülésben, több rendbeli interpellate után, a közoktatási miniszter megnyugtató választ adott Simay Gergelynek a magántanulás ügyében régebben tett interpellatiójára. A pénzügyminiszter pedig Horn Edének a bécsi bank ügyében tett, szintén régibb interpellatiójára válaszolván, egyúttal határozati javaslatot adott be az iránt, hogy a bankügyi bizottság jelentése a jövő ülésszak kezdetén azonnal tárgyaltassék. Ezután tárgyaltattak a pesti kőrútról, továbbá a pesti 5 millió forintos kölcsönre vonatkozó okmányok bé- lyegmentességéről szóló törvényjavaslatok. A ház mindkettőt elfogadta. Politikai hetiszemle. Páris vésznapjairól, melyek alatt a lázadást sikerült elfojtani* hajmeresztő tudósításokat hoznak a lapok. Páris a Bertalan-éj óta nem látott ehhez hasonló mészárlást. A mennyire csak visszaemlékezhetünk, úgymond a „Times,“ a történetben semmi ehhez hasonló esemény sem található. Jeruzsálem ostroma talán némi hasonlatot szolgáltathatna ; de a római katonák sohasem veszték el oly teljesen önuralmukat, a mint az a versaillesi csapatoknál történt. A levelezők nem találnak szavakat a jelenet leírására, s azon fölkiáltásra fakadnak, hogy ez a valódi pokol a földön, és ez igaz is. A pokolnak ösz- szes physikai és erkölcsi járulékai megvannak abban. Tűz és kénkö* vész és vihar, kínzás, gyűlölet, bántalmazás, kétségbeesés, a gonosz- ság, gyilkolás és rombolás minden alakjai dühöngtek Párisban ama néhány nap alatt. Orgyilkosságot elkövető, katonákat megtnérgezö nők, rombolás ördögeivé átváltozott, a házakba petróleumot öntő kis gyermekek, s viszont foglyokat férgek gyanánt, kor- és nemkülönbség nélkül százával leölő katonák — mindnyájan egyesültek, hogy polgárosult földön oly jeleneteket idézzenek elő, melyekhez hasonlókat csupán a költők által képzelt alvilági régiókban találhatni. Eny- nyire képes az emberi természet! Pünkösd első napján délután 3 órakor ért véget a rémitő utczai harcz, melyet a lázadók kétségbeesetten vivtak Páris számos pontján. Legborzasztóbban viselték magukat a nők, kik nem csak dühösen harczoltak a torlaszok körül, de számos orgyilkosságot is követtek el. Egy markotányosnö barátságosan nyújtott borával 10 katonát mérgezett meg. Egy másik markotányosnö a foglyokat kisérö kapitányt revolverrel lelőtte. Egy nő egy sebesült katonának késsel elmetszé nyakát; egy másik nő szivarral kínált meg egy tisztet, s midőn ez rágyújtott, a nő revolverrel mellbe lőtte. Egy alkalommal 30 csinos és jól öltözött leányt kisértek a katonák foglyokul, kik azzal voltak vádolva, hogy egy egész század katonaságot, miután őket magukhoz csalták, s velők á la Judith játszottak, borral megmérgezték. Mindezek s még mások számosán, egyszerűen |főbelövettek. A gyújtogatásokban is a nők dühöngtek legjobban, kik tejes kannákban petróleumot vittek a tüzek szitására, s mindenütt gyújtó-szereket dobáltak le a pinczébe, és e pokoli munkában számos gyermek buzgón segi- té őket. A kezesek legyilkolásáról olvassuk, hogy a lázadók máj. 24-én este hat kezest lőttek agyon a La-Roquette fogházban, úgymint Dar- boy érseket, Bonjeau semmitöszéki elnököt, Deguerry apát-plebánost és három jezsuitát. Az érsek vértanúi bátorsággal halt meg, hóhérai bántalmazásaira válaszolva igy szólt : „Ne szentségtelenitsétek meg a szabadság szót, az egyedül minket illet meg, mivel mi a szabadság és hitért halunk meg.“ Máj. 26. és 27-ilce közti éjjel ismét 16 egyént, többnyire papokat s jezsuitákat, lőttek agyon ugyanott, más 16 kedó, katonai kalandjairól beszélni ; mert ha Brakley azok felöl kérdezte, csak röviden válaszolt, s bizonyos könnyebbséget látszott érezni,, a mint a beszéd más tárgyra fordult. 0 azonban semmikép sem volt hallgató tagja a társaságnak, hanem jól beszélt, és sokat mesélt Oroszország benső viszonyairól, jelenlegi állásában az utolsó évek alatt tett tapasztalatairól, idegen tengerpartok s fővárosokról s több effélékről. Kifejezésmódja s festései avatottságát bizonyították, s én örömest hallgattam, mig végre különös eszme ébredt bennem. T. i. úgy látszott nekem, mintha a kapitány félt volna Colotronitól, s annak szemét — mint kutya uráét — figyelemmel kiséré ; s mintha annak kifejezése szerint csökkenne vagy növekednék a kapitány élénksége, s folyóbb vagy lassúbb lenne beszéde. — Igen, sőt néhányszor úgy látszott, mintha a fiatal hajóalkusz szigorú tekintetet vetett volna a kapitányra, minek következtében az öreg kapitány, miután bőbeszédűsége alább kezdett szállni, erőszakot követett el magán, s a muiattatást szinleg a legjobb kedélylyel folytatta. — Azonban bizonyára csalatkoztam, mert az eszme nevetséges volt, hogy egy oly könnyelmű fiatal ember, mint Colotroni, uralkodjék az öreg s szilárd tengerészen, kinek dicséretét fönhangon hallatta Brakley, a mint a kapitány fölkelt s a társaságot először elhagyá. „Felséges öreg ,ember," mondá a kereskedő, benső tetszéssel dörzsölve kezeit. „0 az egyedüli az orosz hajóskapitányok közül, kiknek gondjára bíznám leányomat. Hisz neki magának is vannak gyermekei. Apropos, Colotroni, nem hallani semmi újat fiáról, ki Szibériában van ?" Colotroni láthatólag megijedt, azonban mindjárt magához tudott térni. „Tudtommal semmit," feleié ö; a kapitány nem szívesen beszél arról. Talán meghalt a fiatal ember — mindenesetre halott a világra nézve.“ „Tehát nincs remény megkegyelmeztetéséhez ?" kérdé Brakley tűnődve, s majd fájdalmas hangon, minthogy a közelgő búcsú leányától, mások fájdalmaira érzékenyebbé tévé. Colotroni erre azt mondá, hogy megkegyelmeztetése ugyan nem valószínű, de nem is lehetetlen, miután már nagyobb gonosztevőknek is a büntetés idejének eltelte előtt visszaadatott a szabadság. O, részéről, tévé hozzá a fiatal ember, az öreg s derék atya végett örülne, ha a fiú nemsokára visszanyerné szabadságát, mibe Brakley szivéből s neje kissé félénken egyezett. „Tehát holnap reggel tiz órakor viszem Jennyt a hajóra. Bi- ' zonyára pontosan utaznak el?" mondá a kereskedő bucsuzás közben. „Pontban, a kapitány oly pontos, mint maga az idő," feleié Colotroni menés közben, búcsút intve kezével. (Folyt, köv.) *
