Eger - hetilap, 1871
1871-03-02 / 9. szám
67 egyre szavazta meg; hasonló eljárást követett aztán az urakkáza is. Azonkívül Herbst volt miniszter már egyszer erősen összetűzött Ho- henwarthtal, ki a választási reform ügyében hozzá intézett kérdésekre elannyira kitéröleg válaszolt, hogy az körülbelül megtagadásnak is megjárhatta. A csehek véglegesen elhatározták, hogy mindaddig tartózkodni lógnak a kiegyezési alkudozásoktól, mig a birodalmi gyűlés feloszlatása és alkotmányszakadás be nem következik. Addig megmaradnak régi követeléseik mellett, az autonóm engedményeket azonban hajlandók elfogadni. A német nemzeti párt Bécsben febr. 26-án értekezletet tartott. Mintegy 300-an vettek benne részt, köztük reiehsrathi képviselők és publicisták. Az értekezlet vita nélkül, egyhangúlag határozattá emelte Goellerich következő indítványát : „Üdvözöljük Németország kivívott egységét, s abban érdekeink veszélyeztetését nem láthatjuk; mi a Németországgal való viszonyt a népjog alapján létesített benső szövetség által fon akarjuk tartani és megerősíteni.“ Az értekezlet továbbá tiltakozott az ellen, hogy a lengyeleknek darabonkint, rendszer nélkül engedélyeket adjanak, s követeli, hogy vagy foglalják bele Lengyelországot az egyetemes államszervezetbe, vagy pedig adjanak neki külön állást, de akkor válaszszák külön tőle a német részeket, Auschitz és Zator herczegségeket. A deicgatio intézményére nézve kimondá az értekezlet, hogy ezen „czélszerütlen“ intézménynek alkotmányos utón való megváltoztatására kell törekedni. Politikai hetiszemle A harcz, mely a jobb sorsra méltó franczia nemzet leveretését eredményezé, véglegesen be van fejezve. A békeelözetek Versailles- ban febr. 26-án úgy porosz, mint a franczia nemzet képviselői részéröl aláírattak, s valószínű, bogy midőn e sorokat Írjuk, már a nemzetgyűlés hozzájárult szentesítésével. A távirat, mely e nagyfontosságú tény hiteles hírét jelenté, hallgat a béke föltételeiről, s igy azok hitelesen még nincsenek tudva. A különböző lapok magántáviratai e tekintetben némileg eltérnek ugyan egymástól, de bármelyiknek legyen is igaza, a föltételek igen súlyosak Francziaországra nézve. Egy brüsseli távirat szerint, Elsass és Német-Lotharingia Metzczel együtt német birtokba megy át, mig Berfort visszaadatik Francziaországnak. A hadi kárpótlás 5000 millió frank, mely 3 év alatt fizetendő le, s ez idő alatt Belfort, Sedan és Páris legerősebb erődje, a Mont Valerien a német csapatok által megszállva tartatnak. Nem csoda tehát, ha a „Times," mely különben nem nagy rokonságot tanúsított Francziaország iránt, vényszék elé állíttatott, mely öt elitélé. Csak Fölséged aláírása hiányzik még!" — Vannak az uralkodó életében perczek, midőn a kérlelhet- len végzet kényszeríti azt, hogy legyen despota, s ha ilyenkor a jog helyett kegyelmet mer szolgáltatni,bűntettül tulajdonittatik neki. Például háború idején árulónak kegyelmezni hallatlan dolog, mert gyakran gyilkolásra szolgáltathat alkalmat az uralkodó seregei között. A császár aklastrom magas ablakain kinézett, ki a szomorú s puszta városra, ki azon szomorú falakra, melyek az ö fogságát képe- zék, s ö, a fogoly, ö végeztessen ki egy másikat, ki szintén fogoly volt? Ki tudja, nem fognak-e rövid idő alatt fölötte mások ítélni ? ! A császár legyözetett gondolatai és érzelmei által, melyek szép múltját élénk képekben sűrűén tüntették föl képzelete előtt. Kezeit ösz- szekulcsolva, szomorúan tekiníe a csillagos égen végig, mintha maguktól a csillagoktól kérne tanácsot. Hirtelen fölkelt Miramon, a cella elé állott, s hangosan hivott valakit nevénél, mi háromszorosan viszhangzott a zárda tekervényes folyosóin. Kevéssel ezután megjelent Miramon segédíisztje, hóna alatt több iromány nyal. Miramon átvevé az okmányokat, s következő szavakkal adá át a császárnak: „Felség, itt a haditörvényszéknek jegyzőkönyve Pedro Penna kapitány ügyében, kérem aláírni.“ „Nem lehetne a kapitánynak megkegyelmezni ?" kérdé a császár, mintegy nehéz álomból fölébredve. „Kegyelmezni?" kiálts Miramon tábornok, egész ijedten ; „egy árulónak kegyelmezni?!" Maga a segédtiszt is meglepetve nézett a császárra. Miramon magához tért, s ünnepélyesebb hangon mondá : „Fölség ! bár magam is mexikói vagyok ; de Mexikó nem olv ország, mint a többi Mexikó hasonló egy nagy fegyházhoz. Ha ön enrópai mód szerint akar itt uralkodni, az semmi egyebet sem jelent, a békeföltételekröl szólva igy kiált föl : „Eljö az idő, midőn újra támad egy Bonapartéhoz hasonló hadnagy, ki a francziákat a németek ellen vezetendi, a kiknek nem mindig lesz Bismarckjuk és Moltkéjük." A „Liberté" azt mondja, hogy oly békéről van szó, melynek alapján Francziaország készülődni fog, hogy boszut álljon. — Kétségtelen, hogy e szerfölött súlyos és porig alázó béke csak fegyverszünet lesz, s mihelyt Francziaország elég erősnek érzendi magát a Németországgal való megmérkőzésre, a legelső alkalmat meg fogja ragadni, hogy mély megaláztatásáért borzasztó boszut álljon .A német gőg és telhetlenség lesz tehát oka, ha még hosszú ideig a militarismus fog uralkodni Európa fölött. Vilmos császár csakugyan nem állott el Parisba való bevonulása tervétől, habár Thiers kijelenté, hogy nem vállal felelősséget netalán! szerencsétlenségekért. A bevonulás febr. 27-én éjfélkor történt. Mintegy 40,000 német vett részt a bevonulásban, melyről részletesb tudósítást a távírda még nem hozott. A franczia nemzetgyűlés mérsékelt köztársasági pártja 102 tagból áll, s „Köztársasági baloldal" nevet visel. E párt Thiers mellett szavazott ugyan, de előbb küldöttséget menesztett hozzá, mely öt szándékairól kikérdezze. Thiers határozottan csak azt nyilatkoztatta ki, hogy a köztársaságiak ellen nem fog föllépni, s hogy egyetlen czélja a béke. Megemlité azt is, hogy a gyűlés két első napján a rao- narchisták igen melegen közeledtek hozzá; de midőn mondá, hogy cselekvési szabadságát korlátoltatni nem engedi, egyszerre a leghidegebben viselték magukat iránta, A radikál köztársasági párt szintén Thiers mellett szavazott. Joinville és Aumaie herczegek, kik a nemzetgyűlésbe szintén megválasztattak, a gyűlés elnökéhez intézett iratban tudatták, hogy képviselői joguk gyakorlatával várnak, mig a nemzetgyűlés e kérdésben nyilatkozni fog. E lépésre, úgy látszik, kényszerűségből határozták el magukat, mert Thíers roszalta, hogy Bordeauxba szándékoz tak menni, s kijelenté, hogy neki kötelessége az őket száműző törvényt foganatosítani. Az uj franczia kormányt a pápa és az orosz czár is elismerték már. A minisztérium tagjai kivétel nélkül jóformán idős férfiak : Thiers 74, Dufaure 73, Favre 62, Larcy 65, Leflo 61, Simon 57, Lambrecht 52 és Simon 50 éves. A „Daily News" azon hirt közli, hogy Louis Blanc, Hugo Viktor, Rochefort és 150 baloldali radikális követ Napóleonnak vád alá helyezését akarják indítványozni. Az excsászár legközelebb már megszabadul wilhelmshöhei fogságából. Poroszország őt egyszerű hadifogoly gyanánt tekintő, s megengedte neki, hogy a béke megkötése mint magát az országot azon haramiacsoportnak átszolgáltatni, kik liberálisoknak s a szabadság barátainak nevezik magukat." A császár komolyan s gondolatokba merülve állt tábornokával szemben ; végre nyugodt, de határozott hangon mondá, melynek ellentmondani többé nem volt szabad : „Jöjön, tábornok, én az elítéltet tömlöczében akarom látni, s vele beszélni kívánok." Egy. pár perczczel később a császár, ki a halálos ítéletet zsebébe tévé, Miramon s ennek segédtisztje által kísérve, a kolostor széles hágcsóján lefelé ment, s végre a szabadba ért. A nagyobb utczákban tábortüzek égtek, melyek körül császári katonák vagy ülve vagy állva foglalának helyet, s késziték estelijöket. Az iskolát alig végzett ifjak feküdtek, az emberi önérzet veszélyes játékszerével övezve, férfiak s aggastyánok oldalán, kik nőt s gyermeket hagytak otthon; olyan emberek oldalán, kik az egész világot keresztüibarangolták, a nélkül, hogy valahol családi tűzhelyet találtak volna maguk számára. Né- hányan megismerék a császárt, s föláliottak, hogy tisztelegjenek. A segédtiszt, Miramon figyelmeztetése következtében, gyors léptekkel előre sietett, hogy figyelmeztesse az őrüket, s parancsot adjon a katonai tisztcletnyilvánitások elhagyása iránt. A St. Clara kolostor előtt, melynek legalsóbb cellái börtönökül használtattak, köt ör járt szabályos léptekkel föl s alá; megálltak, midőn a két, köpenybe burkolt tisztet észrevevék. s tisztelegtek. — A segédtiszt már a kapunál állott a zárdafönökkei, kinek mindent tudtára adott, várván a császárt. „Vezessen bennünket a halálra ítélt. Pedro Penna kapitány cellájába," paraucsolá szárazán s röviden a császár. A főnök mélyen meghajtotta magát, s egy lámpással ment elő, világítva a császár s Miramonnak, a zárda komoly folyosóin. (Folyt, köv.) *
