Eger - hetilap, 1871
1871-12-07 / 49. szám
387 Megyei élet. Heves és K.-Szolnok t. e. vármegyék 1871-ik nov. 30-án Bartakovics Béla örökös főispán elnöklete alatt tartott rendkívüli bizottmányi üléséből. A megye örökös főispánja a rendkívül nagyszámmal összegyűlt bizottmányi tagok hosszantartó lelkes éljenzései közt elnöki székét ■elfoglalván, a mai rendkívüli gyűlés teendőjét röviden körvonalozza, « a gyűlést megnyíltnak nyilvánítja. A m. k. belügyminiszter f. é. nov. 23-ról 30823 sz a. az árva- szék szervezése iránti szabályrendeletben eszközölt módosításokról f. é. nov. 16-án 633. sz. a. tett jelentést helyeslő tudomásul veszi. — Tudomásul vétetik. A m. k. belügyminiszter f. é. nov. 23-ról 30783 sz. a. a törvényhatóság jövő szervezete iránti munkálatra nézve felmerült észrevételek tárgyában f. é. nov. 16-án 633 sz. a. kelt előterjesztésre ■válaszolja: hogy a főszolgabírói elnevezést, s a főszolgabíróknak külön teendőkkel való felruházását fentartani óhajtó határozatot nem hagyhatja helyben, mert a törvény mindenütt csak szolgabiróról szólván, a járások (szakaszok) első tisztviselőiül is csak szolgabiró választható, és ezek minden teendőkre nézve egyenlő hatáskörrel bi- randnak, mert az 1870-ki XLII. t. ez. 62. § ának az egyes tisztviselők hagyományos nevei fentarthatása iránti intézkedése az országnak vidéki, kerületi és széki törvényhatóságainál divó elnevezéseken felüi csakis a törvényben határozottan meg nem jelölt olvatén tiszti állomásokra vonatkozik, melyeket a törvényhatóság jövőre is szükségesnek talál, és végül még azért sem, mert a főszolgabírói elnevezés és külön hatáskörrel való felruházás mellőzése iránt tett észrevételeit — Ha jól hallottam, az urak magyarúl beszéltek bejöveikor, szólt az idegen meglehetősen tiszta magyarsággal, engedjenek meg, hogy édes hazám fiait üdvözölni asztalukhoz jöttem ! * — Igfn, urarn, mi magyarok vagyunk, én egri tanár, társam pedig kunsági ügyvédjelölt, mondám örömmel. Egri? úgy kétségkívül ismeri ön P. urat, az én legkedvesebb genfi barátomat ? ! — Igen, s ön genfi lakos? talán mintegy busz év óta ? — Bocsánat, kérdéseire nem felelhetek, bármily bizalmat kelt is önök arcza bennem ; őszinteségemnek egyszer csaknem áldozata lettem, azóta fogadásom tartja ... — Jól van uram, Ígérem hogy kérdéseimmel nem leszek terhére, viszonzám én, s egy jó óra-hosszáig társalogtunk együtt; részint honi, részint külföldi dolgokról, aztán sétát tettünk a város különböző részein, melynek ö minden helyét teljesen ismerte, s mint mondá, üzleti ügyekben még az ostrom alatt is inegfordúlt Straszburgban A nagy sétány felél katona-zene hangjai voltak hallhatók, de csak nagy erővel tudtam öreges bátyámat reávenni, hogy velünk tartson, s midőn a sétányra érkezve egy nagy zenekart, s körülötte néhány atezai suhanezot és katonát láttunk csak: gúnyosan szólalt meg földink : — Mennyire dicsekesznek a burkusok e nép rokonszenvével, s nézzék az urak van-e itt egy becsületes ember? — Becses-magunkat kivéve, mondám én tréfás hangon, bizony nem igen sok lehet itt. Még az ablakok redőnyei is mind zárva voltak, s egy kinéző kiváncsi fejet nem lehetett volna látni Dárius kincséért. A nagyon komoly férfiú, kinek élénk kedélyem tetszeni látszott, késő estig velünk volt, egészen vendéglőnkig kisért, s olt érzékenyen vált meg tőlünk, ismételve telkemre kötvén , hogy üdvözöljem egykori genfi társát alkalmilag a collega nevében ! Teljes két napot töltvén e gyönyörű városban, elég alkalmam volt mind a nevezetességeket, s ezek közt az iszonyú vár eröditm ények egy piczi részét is megnéznem, mind arról meggyőződni, hogy a Sur- kus épen oly goromba itt mindenütt, mint amily szives-, és előzékenynek találtam őket később a maguk földjén. Aug. 5-én, szombaton délután érkeztünk Karlsruhéba, egy vidám agg-legény vezérlete alatt Amerikába kivándorló társasággal, s a fehér medvéről czimzett szép vendéglőbe szállottunk. Szebb várost czak képzelni lehet; találni nem! Szétnyitott női legyezőként terül el a gyönyörű város, melynek minden példányszerü utczájáról a központban látszó nagy-herczegi lakot az úgynevezett „schlosztu lehet bámulni. A hosszú Frigyes után három nagyszerű szobor áll. (Folyt, köv.) az ország többi törvényhatóságai is elfogadván, már csak egyöntetűség szempontjából is szükséges, hogy az átalános megállapodásokhoz Heves és K.-Szolnok vármegyék közönsége is alkalmazkodjék. Miért is felhivja a megyék közönségét, hogy a szervezeti munkálatot a fentebbiek szerint átalakítván, az erről szóló határozatot a törvényhatóság rendezésére vonatkozó további teendők tárgyában hozott határozat kíséretében mielőbb terjeszsze fel. A felolvasott rendelet — a benne kijelentett megtagadás feletti sajnálat kifejezése mellett — tudomásul vétetik s annak nyomán a főszolgabirói elnevezés és külön hatáskör mellőzésével a szervezési munkálat illető pontjainak átalakítása elrendeltetik; a föszolgabirák részére tervezett összesen 800 ft fizetési többlet pedig az egyenlő hatáskörű 11 szolgabíró közt egyenlően felosztatni határoztatik. Miről a m. k, beliigymiuiszter tudomás végett felterjesztésben, Okoliesányi József föpénztárnok és Lenkey Károly főszámvevö pedig a jövő évi részletes költségvetés elkészítésénél leendő miheztartás végett jegyzőkönyvi kivonaton értesittetnek. Eger, Gyöngyös és M.-Túr városok, a két első az illető szbirák útján hivatalosan jelentik, hogy af. hó 16-án hozott megyebizottmányi határozat f dyrán az alválasztó kerületeket magalakitották, s e szerint Eger négy, Gyöngyös szintén négy, és M.-Tur két alválasztó kerületre osztatott. — Tudomásul vétetik. Következvén az igazolási s a biráló választmánynak és a választási elnököknek megválasztása, illetőleg az igazolási választmány elnökének és tagjai egy részének a főispán általi kinevezése, mire nézve, miután a megye örökös főispánja kijelentette volt, hogy törvényadta kinevezési jogát a választandók megválasztása után kívánja Félszemű és sánta. (Folytatás, i „Nos láttad-e, hallottad-e ?“ szóla Anna Mistriss Scarlett-hez, miután Lionel távozott, „nem nyujtaDak-e ily érzelmek biztosítékot jövömre nézve, és volt-e szükséges, hogy magamat a tettetésig lealázzam, és a kedves jó embert rászedjem?" „Hm! ily c-salást könnyen meg fog ö bocsájtani." viszonzá Mistriss Scarlett, „most már be kell vallanom, hogy Lionel önzetlen, nagylelkű ember, de ki nem az némely pillaaatokban ? Azonban ha nem a pénz az, úgy talán szerelmének van gyöngéje. Te fia tál vagy, szép és pompás termetű; s ötalán elég gőgös azt hinni, hogy egyedül te vagy méltó nejévé lehetni. Ha egy kis testi hibát födözne fel benned, ba egyet azon ezer gyengeség közöl, melyek az embereket gyötrik, szemedre hányhatna, akkor talán csökkenne eme nagy szerelme. Másnap reggel Lionel a következő levelet kapta : „Uram ! „Mindketten csalatkoztunk tegnap, midőn azt hívők, hogy az ég ótalmnzza szerelmünket és minden akadályt elmozdít ntunkból, hogy egymásé lehessünk. Az álmodott szerencsének istenhozzádot kell mondanom, kedves barátom! Miutáü Ön tölüak tegnap távozott, Mistriss Scarlettel a R gent-streetben látogatást akarék tenni ; midőn a kocsira akartam szállani, oly szerencsétlenül ficzamlottam meg, hogy lábamat kitörtem. Az orvos helyére állitá lábamat, meg fog gyógyulni, de a törés oly szerencsétlen, hogy véleménye szerint sántítani fogok. Nem barátom, Önnek nem lesz elrú'itott, ny omorék neje, ki az Ön oldalán mankóval lenne kénytelen biczegni. Isten önnel tehát az egész éleire. Darley Anna.u E levél vétele után Lionel azonnal az Oxford-streetbe sietett és bebocsáítatást kért Mistriss Darleybez. Angolhonban egy leány hálószobája rendszerint csak anyjának, a uöé c^ak férjének van njitva. De itt a szokás engedett a szerelem követelményének. Ezenkívül még az állapot is, melyben Lionel vala, igazolà e megsértését az angol illemnek. Halvány és zilált vala; öltözéke, különben rendszerint igen választékos, most a szenvedő ember nyomait visclé; széles, fekete selyemszalag fődé arczának egy részét bal szemével együtt. Amint Anna belépni látá, megijedt halványsága és különös kinézése miatt; ö maga mozdulatlan feküvék ágyában, sok vánkosra fektetve, arcza rózsáit még inkább emelé az ágyhuzat fehér battiszlja, és daczára a fájdalmaknak és a múlt éji álmatlanságnak, szemei közönséges tüzökben ragyogónak. *
