Eger - hetilap, 1871

1871-11-30 / 48. szám

378

elhalálozása esetében, az üzletet annak özvegye, újabb bejelentés nélkül folytathassa. Özvegy nemlétében, vagy ha az özvegy ezen jogával élni nem akarna, az üzlet a kiskorú örökösök javára folytatható. Ez utóbbi esetben azonban követeli a törvény, hogy az üzlet élére egy oly üzletvezető állittassék, ki a törvény értelmében az ipar önálló gyakorlatára jogosítva van. Az ily üzletvezető az iparhatóságnál bejelentetik, a törvényes szabályok megtartásáról ő felel, s a netalán kiszabott büntetést ö viseli (24. §).

A ki bejelentett iparát két év alatt meg nem kezdi, vagy azt két évi időtartam alatt szünetelteti, iparát csak újabb bejelentés mellett gyakorolhatja. Az üzlet megindítása iránti batáridő azonban 3 évre is kiterjeszthető, ha az üzlettelep nagyobbszerü építkezésekkel van összekötve (25. §.).

Oly egyének, kik valamely törvényes iparüzlet birtokában vannak, iparüzletök eme jogától sem bírói ítélet sem közigazgatási határozat által meg nem foszthatók. Azonban oly iparüzök, pl. korcs- márosok, vendéglősök, kávéháztulajdonosok stb., kik üzletöket tiltott kártyajátékra, az orgazdaság tízesére, vagy az erkölcstelenség terjesztésére használják fel; továbbá zsibárusok, zálogra-kölcsönzők, cselédszerzök stb., kik nyereségvágyból másokat megkárosítanak, vagy az erkölcsiség ellen vétséget követnek el, iparüzletök folytatásától biróilag hosszabb időre eltilthatok.

(Folytatjuk.)

Elmaradt őszi szőlő munkák.

Ez év következetes magához mindvégig.

Az alkalmatlan időjárás miatt az év folytán sok egri szőlő, de vidéki is nem kapott meg egy vagy más munkát. S midőn az aszott gordont magasabbnak láttuk a szőlő-vesszőknél a gazdák szőlőiben, azt mondák a körülállók : ez a birtokosok strike-je a napszámosok ellen.

Ugyanis a gyakori s épen munkáltatási időszakokban történt esőzések hátráltatták az idő szerinti munkát, s mikor a szőlő birtokosok a késedelmet helyreütni szorgoskodtak, a lelketlen munkások lel akarva használni a gazdák szoruUságát, hallatlan magasra emelték napi-dijaikat; mit nem bírván megállani a birtokosok, lemon-4 T. A R

Félszemű és sánta.

(Angol beszély.)

Az Oxford-Street-en, ez óriás utczában, mely Londont nem is tudom hány mértföldnyi hosszúságban szeli át, az utcza középtáján fekvő egyik pompás palotá teremében két delnő tilt a kandalló mellett, bizalmas beszélgetésbe eredve, mely nem tűr tanukat, s melynek az a főérdeke, hogy titokban maradjon. Az egyik hölgy, Mistriss Darley Anna, fiatal s gazdag özvegy volt, s épen készülőben, hogy Sir W. Lionel lel újból egybekeljen ; a másik, Mistr. Scarlet Lucy, férjezett volt ugyan, de rendkívül féltékeny, s férjével egyáialán elégedetlen, kit örökké azzal vádolt, hogy a pezsgő s kártya iránt sokkal több gyöngédséggel viseltetik, mint neje iránt.

A két nő épen a legélénkebb társalgásba volt merülve, midőn Sir Lionelt bejelentették. A gentlemant Mistr. Anna ama kellemmel fogadé, melyet egy nő kifejteni képes, ha szeret, s viszont szerettetni óhajt. Ami Lionelt illeti, ő udvarias, előzékeny, finom vala, s szive érzelmeit oly szerényen tolmácsold, hogy a szép özvegy csak örömmel ismédé beleegyezését házasságukba. Az ifjú angol valóban igen szép férfi vaia Arányos testalkat, mozdulataiban kellemes fesztelenség, szemeiben fél fias tűz, vonósaiban nemesség, szóval mindazon tulajdonok csoportosultak benne, melyek első pillanatra képesek a női szivet lebilincselni. E riika külső tulajdonokhoz járult még nemes szive, éles esze, n üvelt modora, vidám kedélye, jelentékeny vagyona; háztartását, s fogatait pedig a legelegánsabbak közé sorozták a fővárosban. — Rövid ottmulatás után távozott, nyájasan üdvözölve a hölgyeket, kik félbeszakasztott társalgásukat folytatták.

— Nem akarlak, édesem, nyugtalanná tenni — mond M. Scarlett, de nekem úgy tetszik, hogy ez atr te Lioneled sokkal szebb, mint hogy egy nö vele boldog lehetne. Ot mindenütt szivesen látják, s a szép emberek rendszerint hasznukra fordítják előnyeiket, mig nejeik iránt kegyetlenek, Ah Anna ! ha tudnád, mire nem képes egy

dottak sokan a munkáltatásról; s igy lett sok egri szőlő gordonnal, teljes.

Egy mulasztást azonban a rendesen miveit szőlő könnyen kihever.

Hanem más munkái is elmaradnak most sok szőlőnek.

Az őszi fedés homlitás és metszés.

De ha csak az idő hátráltatná a szölöfedést, nem szólanék felőle, föltevén, hogy minden szőlős gazda tudja, hogy mit kiván a szőlő természete, s mit enged meg maga ellen, és mit nem : hanem e lapokban a tavaszon egy egri birtokos a szőlő-fedés ellen emelt szót,, pártolva a fedetlenséget, kimutatni igyekezvéu ennek ártalmatlanságát, s felhozván állítólagos előnyeit.

Ez nem áll. Daczára a látszatos munka-nyereménynek, s annak, hogy már e folyó évben is szőlőink nagyrészt fedetlenek maradnak a folytonos esőzés miatt : tüzetesen és tapasztalatilag kell ez iránt szólanom, nehogy az avatlanok tév-útra vezettessenek.

Nem mondok újat, hogy a jó bor előállítására egyik fő tényező a szőlők jó mivelése. Fedésen, nyitáson, kötözésen kivül, tavazsszaí s nyáron át legalább háromszori megkapálása. Hasztalan akarjuk meglopni a szőlőt az általa igényelt munkáltatásban, kamatosán követeli vissza elmulasztott, elvett jogait,

A fedést első helyen emlitém ; mert bár utolsója az évi munkáknak, de kihatása a jövő évé, s az óban többé nem érvényesítheti működését; a szölömunka éve, mint a régi cselédeké, Mindenszentekkor kezdődik. Igen, a szüret a fő czél ; ha azon túl vagyunk, újat kezdünk.

Hogy pedig a szőlők fedése mily szükséges, tudja, ki nem a meleg kályha mellett bölcselkedík, s egyszer-másszor körültekint.

Szükségessé teszi azt a föld és szőlötő természete. Ám tessék egy fedetlen szőlőt jövő nyáron, s különösen szüret után megtekinteni. Annak a földje úgy le sulykolódott, mintha eltűnt volna a. sorokból ; egész nyáron hovatovább meztelen nyúlnak ki a tőkék, nyakai, mint valami árva gólyák. Hasztalan kisértik a munkások mély felvágással pótolni, az ülepedett lomha lesz.

Ez csak a szemnek kellemetlen; mélyebben rejlik káros volta. A fedetlen szőlőnek egész nyáron át rósz, nehéz a munkája.

S itt már kezdi boszúját mutatni a megcsalatott fold.

Ugyanis, azt tán mindenki tudja, hogy átalán a fedés — kivéve

C Z A. §►ily férj? Az enyim, például, kit egyébiránt Lionellel egyátalán nem hasonlíthatunk egybe, oly boldogtalanná tesz engem, hogy szabadságomat gyakran vissza óhajtóm. Minél jobban szereted Lionelt, annál veszélyesebb rád nézve a vele való összeköttetésed, édes Annám !

Az ifjú özvegy mosolygott, lopva pillantott tükrébe, s onnét oly bájos fejecske tekintett vissza rá, hogy aggálya barátnéja szavai fölött azonnal eloszlék. — Hiszen ö szeret engem — viszonzá — miért ne szerethetne örökké?

— Igen — folytatá M. Scarlett — té szép, szeretetre méltó vagy, s előnyeid iránt egy férfi-sziv sem lehet közönyös ; de mégis, azt hiszem, örömmel veendi jövedelmeinek gyarapultát. A pénz a házassági kérdésben nagy jelentőséggel bir.

Mist. Darley remegett a türelmetlenségtől.

— Anna! kedves Annám ! — folytatá barátnője— te báljaink s ünnepélyeink királynője vagy, senki sem lejti a német keringőt s a franczia négyest oly bájosan, mint te, vagyonúd s szépséged a főváros első rangú hölgyeinek élére állítanak téged, s ha mindezen előnyeidet elvesztenéd, bizonyára jövendő férjed szerelme is alább hagyna, mert ö szép, s csakúgy embere a divatnak, mint más.

Anna haragjában elpirult. — Mistr. Scarlett! — kiálta — micsoda gyönyörűséget talál kegyed abban, hogy kinoz? Vagy azt o- hajtja, hogy Lioneltöl elszakadjak, mert ő egy tökéletes férfi? Kegyed megjegyzéseivel elrablá nyugalmamat. De mégis meg akarom győzni, hogy ítélete elhamarkodott s igaztalan. Ha megigéri kegyed, hogy két napig nálam marad, egy elhatározó kísérletet fogok intézni.

Misti. Scarlett megigéré, hogy két napot a szép özvegynél fog tölteni, s ez azonnal néhány sort irt Sir Lionelnek, rövid látogatásra kérve öt. Egy óra múlva megjelent Sir Lionel. Bármily őszinte s nyilt vala Anna, nála sem hiányzók egy bizonyos mértéke ama saját - szerüen finom tettetésnek, mely a hölgyeknek annyira hatalmában áll, s igy Lionelt már nem azon vidám nyájas arcz fogadá, melyet csak imént hagyott el. A szép özvegy homloka el volt borulva, szemei bágyadtak valának, mintha könnyeztek volna; s hangjával elé