Eger - hetilap, 1871
1871-11-02 / 44. szám
346 egyfelől a gazdaközönség ez állatok iránti érdekeltségének, másfelől azok haladott álláspontjának minden kétségen kivül bizonyítványa. Nézzük másrészt a marhatenyésztést, mely Mezőhegyesen még inkább a kezdetnek nehézségeivel küzdő állapotban létezik. Mondjuk ki minden himezés-hámozás nélkül, hogy ezen évben eladás végett majdnem kizárólag kisorolt, rectius: kimustrált állatok kerültek s mégis ezen állatok tetemes árakon vásároltattak egyes tenyésztők és községek által; mert ki nem mondaná tetemes árnak egy harmadfü bika 5—6 sőt 700 frton fizetett árát ? Ezen telep a hajdan hires Csáki és Almási-féle gulyák maradványaiból egyrészt, s egynémely Hunyadi-féle állatból alakittatott, s ezek között a keresztezés nem kevés sikerrel vitetett keresztül ; de még tetemesen több kívánni valót bizonyít, mint a lótenyésztésnek bármely irányban vezetett telepe. A marhatenyésztésnek nálunk kiválólag az igavonásra kell tekintettel lenni. Nem úgy, mint Angliában, vagy más országokban, hol az ökör csupán hústermelésre használtatik, s a földművelési igavonó erőt a ló képezi; hanem mindenek felett az erő és ennek megfelelő testalkat, izom és csont kifejtése teszik azon irányt, melyet követve, erős, izmos igásmarha-fajra fog az illető telep szert tenni. E szempontok látszanak ezen telep kezelésénél mint irányadók szerepelni ; de még e czél korán sincs elérve, mert az első lapoczka és a hátgerincz-egyenesség, a czombos, izmos, vastag csontu láb még felettébb messze van. Tartva a tenyészállatok minden kifogáson felül jól vannak, de sem fajegyenlőség, sem ezen fajegyenlöséget átöröki- teni képes alkatminöség tekintetében még e telep ott nincs, hova fejlődnie szükségkép kell. Természetes, hogy azon talaj, melyen valamely telep felállitta- tik, határozó arra, minő állatok tenyésztessenek rajta; és igy a me- zöhegyesi gazdaságban ló és szarvasmarhán kivül más állat, alkalmasint ez okoknál fogva, nem tenyésztetik, holott meggyőződésünk szerint e gazdaság úgy a hizékony faj sertésre, mint másrészt a hústermelő juhtenyésztésre sem volna alkalmatlan és felették kívánatos,-4 T A R Vörös dáma és tökfilkó. Elbeszélés. (Vége.) Tehát igy vagyunk ? mondá Ödön, hazamenet közben, magához — engem tehát kijátszanak, föltesznek a vörösdámára ; s „Adél kisasz- szony azt meri állítani, hogy én szerelmes vagyok bele, csak azért, hegy engem megnyerjen ? !“ Ödön teljesen megnyugtatva tért haza, s tudatá atyjával, hogy menyekzője legközelebb megtörténik, lefeküdt, s nyugodtan aludt. Másnap meglátogatta Vámyékat. Adél anyja minden alkalmat felhasznált, hogy az ifjakat egyedül hagyhassa. Nemsokára Ödön és Adél egyedül maradtak egymással szemben. „Mikor látta kegyed utóljára Irmát?41 kérdé Adél. „Tegnap.“ „Úgy ? Még ma nem?11 „Nem ; és nem is fogom látni többé. Tegnap utóljára voltam ott. Végre beláttam, hogy kegyednek igaza volt ; én csalódtam; Irma engem soha sem szeretett. Egész átadtam magam azon hiú, de kedves ábrándnak, hogy viszont szerettetem. Most, midőn a fátyol végkép leesett szemeimről, meggyőződtem, hogy az egészben nem volt egyéb, mint részemről vak szerelem, s hogy Irma nemcsak nem szeret, de gyűlöl engem. „Ah! gyűlölni! Isten őrizz! közönyösség az egész, egyéb semmi. „Lehet. De mindegy, én végkép lemondtam a reményről. Nekem ez volt első szerelmem, igaz, benső szenvedélyem — ne szóljunk többé róla. A napokban elutazom ; itt hagyom hazámat. Hogyan? Ödön! — kiáltá Adél elhalványodva —ön itt akar hagyni bennünket? „Igen, elvagyok határozva.11 „De az ön állása?“ „Elég gazdag vagyok, megélek, ha nem ügyvédkedem is. „Es atyja?14 „Atyám azt akarja, hogy megnősüljek, s már szavamat is adtam reá, hogy egy Amerikában lakó barátjának leányát fogom nőül venni.u hogy akár a Southland, akár a Leicester hus-faj angol juhval, akár másrészt a Fenei sürü mangolicza- vagy a Szúnyog- s Kenyeres-féle nagy disznóval tétetnék kisérlet, s mi nem habozunk ez irányban felhívni az intézők becses figyelmét arra, hogy e tekintetben is, mint sok másban, legyenek jégtörők s vessék meg alapját e rendkívül hasznos és nagy jövendőjü állatok tenyésztésének. Legyenek meggyőződve, hogy a miként a kancza, a mén, bika s üsző ma már felette keresett s jó árnak örvend, úgy az emse és kan, a kos és anyajuh keresett s nagy áruczikk lesz Mezőhegyes gazdaságában, ha ez állatok is bizonyos fajnak tiszta kezeléséből fognak eredni. Engedje meg a szives olvasó, hogy röviden összevonjuk mindazt, a mit e czikkiinkben tán tulrendén szórványosan elmondtunk. Az állam által kezelt azon birtokokban, melyeknek főfeladata közgazda- sági szempontból tenyészállatokat szolgáltatni földmiveléssel és állat- tenyésztéssel foglalkozó gazdaközönségünk számára, kívánatos : 1) Hogy ezen állattenyésztési telepeket tartó gazdaságok a mai kor színvonalán, tehát jövedelmezőség tekintetében is, ha nem példány-gazdaságokként, de legalább oly módon legyenek kezelve, hogy a lehető legnagyobb kamatokat hajtsák azon tőke-érték után, melyet képviselnek. És ez által az országnak minél kevesebb befektetéssel és áldozattal, minél több hasznot, gyümölcsöt hozzanak. 2) Kívánjuk, hogy e végre az állattenyésztés tény észtelepei a gazdasági üzlettől elválasztassanak és egyik a másiknak készpénzül szolgáltassa mindazt, a mire szüksége van ; a mit az egyik kiván, azt a másik termelje bőven, nagy mennyiségben és olcsón. 3) A tenyészállatok legnemesebb fajainak keresztezés és páro- sitási kísérletei folytattassanak azon mérv- és utón, melyen legújabban megkezdve már-már nem csekély sikert mutatnak. 4) Az állattenyésnek még mint két tetemes factora : a sertés és juh vétessék fel hasonlókép ezen tenyésztelepek körébe, és a mennyiben a többi telepek talaját s gazdasági körülményeit ismerjük, e két állatnem tenyésztésére Mezőhegyest kétségen kivül alkalmasnak C Z A. {k „Anélkül hogy ön látta volna?11 „Igen. Azok után, amik velem történtek, már nekem mindegy. Egyébként a tiszta igazságot nem akarom kegyed előtt eltitkolni. Atyámnak az volt a terve, hogy számomra a kegyed kezét kéri meg. „Valóban ?“ „Ekkor én még Pesten voltam, s igen szoros barátságban álltam egy fiatal emberrel, kinek szerencséje volt kegyedet ismerni, a ki kegyedet örülésig imádta, s amint atyám czélját meghallá, bennem azontúl csak vetélytársat és ellenséget látva, párbajra hitt, ha le nem mondok kegyed bírásáról, mihez még akkor reményem sem volt. Kegyed átláthatja, hogy nekem, mint férfiúnak, a kihívást el kelle fogadnom. Már ki voltak vonva kardjaink, midőn barátjaink a párbajnak ellene szegültek s egy kevésbbé veszedelmes kiegyenlítési módot ajánlottak, melyet én, kegyed iránt érzett mély tiszteletemhez épen nem tartottam méltónak, s azért nem is tudom, hogy-------.“ „Ne titkoljon el tőlem semmit. Mondjon el mindent, kérem önt.“ „A kegyed bírását a kártya sorsára bíztuk. A ki a tökfilkót fogta kapui, annak lett joga kegyedhez, s én — vesztettem. Elismerem, hogy ez egy kissé diákos csíny volt, de kegyed megfogja bocsátani ezt egy boldogtalannak, ki ma mindent elveszt, amit szeret, s holnap elhagyja hazáját, hogy azt többé soha se lássa.41 Ezeket mondva, Ödön kezet csókolt Adélnak s távozók. Nem tudjuk, felfogta-e Adél, hogy ez az egész história egy ügyesen kigondolt mese volt, vagy, annak hitelt adva, félt, hogy Irmával kötött szerződésénél fogva, örökké hajadonnak kell maradnia, annyi tény, hogy Irma még azon nap estve megkapta a végzetes vörös dámát egy pár sor kíséretében, melyben Adél kijelenté, hogy a kötött szerződés érvényét feloldja s Ödön irányában minden igényéről lemond. Ödönnek ezek után nem sok fáradságába került Irmát az egybekelésre rábeszélni. „Mi a menyköt csináltál, hogy elvesztett pörödet újra megnyerted ? kérdezte az öreg Erdei fiától. „Jóságos ég, kártyán nyertem meg. Ellenfelem kiadta a vörös dámát, én meg elütöttem a — tökfilk ó val.44 (C. után) E.
