Eger - hetilap, 1871
1871-02-02 / 5. szám
IX. éri folyam. 5. szám. Február 2-án 1871. Előfizetési dij : Egész évre . Félévre Negyedévre . Fgy hónapra Egyes szám . 5 ft kr. 2 ft 50 kr. 1 ft 30 ki. — 45 kr. — 12 kr. EGER. Hirdetésekért: minden hasábzott petit sorhely után 4, bélyegadé fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 10 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó llivíltíll : a lycoumi nyomda. Mléfizrtliseljel eif osgaü : a szerkesztőség (Széchkngi-utcza 26. az.) J en t se h G. könyvkereskedése s minden k. postahivatal Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő : egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr. Vidéki hirdetéseket elfognak Mosse R. s Haasenstein és Vogler Bécsben. Páris capitulait ! A mit az utóbbi események óta, névszerint Chanzy, Faidherbe és Bourbaki hadseregeinek csaknem egy időben történt megveretése vagy ártalmatlanná tétele után, fájó szivvel sejtettünk : a múlt hét végén csakugyan megtörtént. Páris, a hős világváros, mely a csodával határos önfeláldozással daczolt a 132 napi ostrom minden sanyarai- val, karddal a kezében s hősi koszorúval homlokán, végre elbukott, s ezzel a véres drámának, melyre két világrész szorongó szivvel függeszti szemeit, valószinüleg utolsó fölvonása érte végét. Párist nem a 30 napi bombázás, mely még csak egy erődnek elestét sem eredményezte, hanem az éhség ejtette meg. A nemes, de önvétke nélkül porig alázott franczia nemzetnek alig maradt egyéb vigasza óriási balsorsában, mint azon milliók hő részvéte s őszinte rokonszenve, kik az elbukott nagy nemzetben örömmel ismerék el a szabadság és felvilágosodás elöharczosát. Francziaország gyásza az egész világgal közös. Mit eredményezett Páris majdnem ötödfél havi védelme? megtörtént-e minden a védelem sikerére? elkerülhetlen volt-e a capitu- latio átalában s a jelen pillanatban különösen? mindezek oly kérdések, melyekre választ adni a jelen perczben alig lehet. Aligha tulme- rész azon állitás, hogy a védelem sikeretlenségét a párisi hadsereg vezetőinek hibája okozta. Trochu tagadhatlanul nagy érdemeket szerzett magának Páris védelme körül, a mennyiben azt hihetlen gyorsasággal ostromképes állapotba helyezte, majdnem semmiből félmillió főnyi hadsereget teremtett, s a legszomorubb körülmények közt, a két milliónyi lakosságú városban elkerülhetlen pártizgalma- kat a legszűkebb korlátok közé szorította. De hibául lehet neki fölróni, hogy a védelem activ részét sem elég vakmerőén, sem elég élénken nem vezette, s hogy nem saját erőire, hanem a vidéken szervezett ujonczhadseregekre épité védelmi tervét. E hibához járult, s a capitulátiót elkerülhet!enné tette azon de- moralisatio, melyet a párisi lakosságban részint az anyagi kimerültség, részint a védelem vezetésével való elégedetlenség keltett. A jan. 19-én több mint 100,000 emberrel eszközlött véres kirohanás eredménytelensége kezdetben rendkívüli lehangoltságot, azután düht ébresztett a lakosságban, mely düh végre nagyobb mérvű zavargásokban tört ki. Jan. 21-én éjjel egy lázadó tömeg megrohanta a Mazas- börtönt, onnan több foglyot — köztük Flourenst, erőszakosan kisza- baditá, s proclamálni akarta a lázadást, de csakhamar szétüzetett. Másnap a lapok egy része roppant hevességgel támadta meg a kormányt, minek folytán ez a „ReveiP és „Combat0 czimü lapokat fölfüg- geszté, az ostrom tartamára minden nemű clubbot föloszlatott, s a hadi- törvényszékek működésének gyorsítása végett, a haditanácsok számát kettőről négyre emelte. Előbb azonban már engedményt tön a közvéleménynek. Trochu Páris kormányzói állását letette, s egyszerűen kormányelnök maradt; a kormányzói állás eltöröltetett, a párisi seregek főparancsnokává Vinoy tbk. neveztetett ki, Schmitz, eddigi táborkari főnők szintén visszalépett, s helyét Valdon tbk foglalta el. Mindez azonban már nem volt képes a roppant izgatottságot lecsillapitani. Jan. 23-án nagymérvű utczai barcz fejlődött ki. A városháztéren nagy néptömeg gyűlt össze, de senkisem követett el rendetlenséget, midőn egyszerre 180 nemzetőr érkezett oda, s több-több csoportra oszlott. Többen közülök letérdeltek, s három mozgó-nem- zetőrtisztre, ki a városház kapujában állt, tüzet adtak. Mintegy száz lövés váltatott, egy tiszt súlyos sebet kapott. Erre a városházában levő nemzetőrség kinyitá az ajtókat és ablakokat, 8 tüzet adott. A lázadók a tér szögleteiből s két szemben levő házból folytaták a tüzelést ; a küzdelem 20 perczig tartott. Ekkor a köztársasági gárda megérkezett, a zavargók elfutottak, s 5 halottat, 15 sebesültet vesztettek. Mintegy 40 elfogatott. Négy órakor a nyugalom ismét teljesen helyreállt. E zavarok folytán a kormány megkezdé a capitulatio iránti alkudozásokat. Favre 23-án este Versaillesba ment, s azonnal hosszú értekezletet tartott Bismarckkal. Másnap visszatért Párisba, honnan 26-án több főtiszt kíséretében újólag Versaillesba rándult. 27-én folytak az alkudozások, s 28-án este aláíratott a capitulatio és három heti általános fegyverszünet. A capitulatio értelmében a poroszok másnap megszállták Páris valamennyi erődét ; a franczia rendes katonaság hadi fogolylyá lett, de Párisban marad internálva, hol a nemzetőrség vette át a rend föntar ását. Páris körülzárolva marad, de feb. 1 töl kezdve szabad a bemenetel, mig a kijövetel még némi megszorításoknak marad alávetve. Az országban jelenleg működő hadseregek az eddig megszállott országrészeket továbbra is megszállva tartják a béke megkötéséig, s a küzdő feleket semlegességi zónák választják el egymástól. A nemzetgyűlés febr. 15-re Bordeauxba hivatott össze. Bismarck bármely kormányformát elismer, melyet a nemzetgyűlés proclamál. Az erődök elfoglalása minden ellenállás és zavar nélkül ment véghez. A városba azonban a német csapatok nem vonultak be. A város élelmezését a franczia hatóságok Anglia segélyével eszközük, s jan. 29-én azonnal meg is kezdették. Hir szerint Páris 200 millió hadisarczot fizet, ügy a capitulatio, mint a fegyverszünet Favre által, a párisi kormánytagok egyhangú határo zata folytán Íratott alá; a bordeauxi delegált kormány, minthogy úgyis kisebbségben volt, nem is kérdeztetett meg. Bordeauxban a capitulatio és fegyverszünet hire leirhatlan izgatottságot keltett. Jan. 29-én egy nyilvános gyülekezet egyhangúlag óvást tett a fegyverszünet ellen, s a következő határozati pontokat fogadta el : A kormányhatalom maradjon Gambetta kezében (ki hir szerint a capitulatio hírére leköszönt) ; a háború a legvégsőig folytatandó. Továbbá elhatároztatott, hogy jBordeauxban egy jóléti bizottmány üljön össze, mely Francziaország legkiválóbb városai re- publicanus társulatainak választása által létesítendő. Egy küldöttség vitte meg Gambettának e határozatokat. A praefectura előtt demon- stratio volt Gambetta javára, de a rend nem zavartatott meg. Vájjon Páris bukása maga után vonandja-e a békét? bizonytalan, de valószínű. A Versaillesban megindított elöleges békealkudozásokat is teljes homály födi. Valószínű, hogy Favre a területátengedés föltételét elvileg elfogadta, mert föl nem tehető, hogy Bimarck különben a fegyverszünetbe s a capitulatiónak oly aránylag kedvező föltételek melletti megkötésébe beleegyezett volna. A bir kővetkező békeföltételeket említ: Elzász és Lotbaringia átengedése, 4000 millió frank hadikárpótlás, s mig az kifizettetik, Champagne megszállása német csapatok által, továbbá 20 hadihajó és egy franczia gyarmat átengedése. A vidéken működő hadseregekről az utóbbi héten kevés följegyzésre méltó hir érkezett. Chanzy és Faidherbe seregeiről hallgat a hir. Bourbaki működése keleten szomorú véget ért. Egy távirat szerint Bourbaki serege, ágyúival együtt, Prontrutnál Sveiczba ment át. E hadsereg veszteségét a Werder elleni meghiúsult támadásban, egy porosz sürgöny több mint 10,000 emberre teszi. Bourbaki kétség- beesésből öngyilkossági kísérletet tett. Állapota reménytelen. Helyébe főparancsnokká Clinchant tbk. neveztetett ki. — Longwy capitulatiójánál 4000 ember és 2000 ágyú került a németek kezébe.
